Évtizedekig, akár évszázadokig bujkálhatnak kincsek titkos szobák mélyén vagy akár egy pajtában. Erre hívhatja fel a figyelmünket a Vajdahunyad várában nemrég felfedezett szoba és a benne lapuló értékes tervrajzok. Hihetetlen, mi mindent rejthetnek még titkos ajtók, és milyen különlegességek kerülhetnek elő egy nagytakarításkor.
A Mezőgazdasági Múzeum tárlatainak helyt adó épületben véletlenül épp megvolt az a kulcs, amely a felújítási munkálatok során felfedezett ajtót nyitotta, így sikerült bejutni az elfeledett szobába, melyben a várat tervező Alpári Ignác 120 éves terveire bukkantak a kutatók. Nem ritka, hogy egy-egy értékes lelet a véletlennek köszönhetően kerül elő.
Szobákban rekedtek
A divattörténetet írta át gyökeresen 2012-ben az észak-tiroli Lengberg-kastély felújítása során felfedezett szoba, melyet még a 15. században zártak le. A 600 éve senki által nem látott lakrészben női ruhadarabokat, nevezetesen egy melltartót és egy oldalt kötős bugyogót is leltek – előbbiről korábban úgy tartották, hogy csak a 19. század óta zabolázza a női kebleket. A lezárt szobákban egyébként több mint 3000 ruhadarabot találtak, és bár kezdetben a kutatók szkeptikusak voltak ezek korát illetően, a radiokarbonos vizsgálat igazolta, hogy valóban az 1400-as évek óta hevertek ott érintetlenül.
Firenze szívében is érte már meglepetés a kutatókat: a Santissima Annunziata kolostorban bukkantak titkos szobára, amelyben, mint kiderült, maga a polihisztor Leonardo da Vinci végezte a 16. század hajnalán kísérleteit. A korábban lezárt termekben a mester által készített madaras freskókat is találtak, ami bizonyítja, hogy valóban ő használta az épület ezen részét műhelyként, de több hiteles forrás (például Giorgo Vasari 16. századi életrajzi könyve is) alátámasztja da Vinci ottlétét.
Bár nem ilyen impozáns, mégis fontos leletre bukkant 2011-ben az az angol pár, amelyik házuk felújítása során az alagsorban egy lezárt és legalább 60 éve teljesen érintetlen viktoriánus konyhára bukkant.
Majdnem elvesztek
Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem a kukában végezte az a felbecsülhetetlen értékű festmény a pályafutását, melyet a pittsburghi Carnegie Museum of Art munkatársai a gyűjtemény szelektálása közben 2012-ben majdnem leselejteztek. A női portréról csaknem biztosan állították, hogy Toledói Eleonóra Agnolo Bronzino által festett képmásának modern kori hamisítványa, szerencsére azonban az ilyenkor kötelező restaurátori vizsgálat kimutatta, hogy a kép még annál is régebbi, mint sejtették. Egy felújításnak „köszönhetően” azonban torzult az eredeti festmény, ám a kutatóknak végül sikerült megoldaniuk a rejtélyt. Az ékszer alapján sikerült felismerni Medici Izabellát a képen, s innen már nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a festmény alkotója Alessandro Allori, vagy valamelyik tanítványa lehetett, a 16. század második felében.
2012-ben Franciaország magyarországi nagykövetségén is rendet raktak, ekkor került elő a pincében az a páncélszekrény, melyből a döbbent munkatársak egészen jelentéktelen levelek közül halászták ki Deák Ferenc unokahúgának írt leveleit. Még ennél is szenzációsabb volt a felfedezés, hogy a levelek mellé (a kor hangulatához hűen) a nagy politikus egy hajtincset is mellékelt – ez az egyetlen ereklye, amely bizonyíthatóan Deákhoz fűződik. Ma a Magyar Országos Levéltárban őrzik.
A Norvég Könyvtár raktárára is ráfért már egy alapos takarítás: így került elő tavaly karácsony táján Walt Disney egyik elveszettnek hitt, éppen karácsonyra készült munkája. A némafilmkorszakból csak nagyon kevés hiánytalan mű maradt fenn, az alkotó első, 1927-ben készült Üres zoknik című rajzfilmjéből is alig 25 másodpercnyi volt korábban ismert. Egy gyűjtő hagyatékából (melyet az könyvtár a feledésbe száműzött) került elő a csaknem hiánytalan tekercs.
Keresni tudni kell
Azt korábban is tudni lehetett, hogy a nyolcvanas években Andy Warhol számítógépen is szeretett dolgozni. Készült azonban egy videofelvétel, amelyen az látható, ahogy a művész a Commodore Amiga nyitó rendezvényén leül a géphez, és Debbie Harry énekesnő (Blondie) portréját kezdi el „megdolgozni” rajta. Maga a kép egyébként ismert, és a pittsburghi múzeumban meg is tekinthető, ám a szakértők feltételezték, hogy további, hasonló műalkotások is készültek. Miután a Warhol Múzeum munkatársai tavaly látták a YouTube videomegosztón bárki által megnézhető kisfilmet, elkezdték átböngészni Warhol porosodó floppylemezeit. És a keresgélést siker koronázta: kiderült, a művész még saját világhírű, Cambell’s Soup Cans című alkotását is újraértelmezte a számítógép segítségével, de például Botticelli Vénusz születése című festményéből is készített egy háromszemű verziót.
Mégis örököltek
Roger Baillon rokonai csak egy rakás ócskavasat örököltek – vagy legalábbis ők így gondolták, és évtizedekig hagyták porosodni azt a 60 darab autót, melyet a gyűjtő rájuk hagyott. Aztán el is felejtkeztek róluk, mint ahogy Baillon azon tervéről is, hogy autómúzeumot kíván nyitni. Egészen addig, míg egy másik gyűjtő érdeklődni nem kezdett a tragacsok iránt 2014-ben. Ekkor derült ki, hogy a francia farmon nem egy roncstelep kiérdemesült lakói, hanem több milliárd forintot érő veterán autók rostokolnak. A történet tanulságos: időnként érdemes figyelni arra, milyen víziói támadnak egy nagybácsinak, mert sokat lehet belőle profitálni. Mint ahogy érdemes kutakodni pincékben, padlásokon és egyéb helyeken is, hiszen sosem tudni, az előző lakók milyen értékekről feledkeztek el az évtizedek szorításában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!