Valaha Magyarország egyik legjobban felszerelt vidámparkja volt a dunaújvárosi, de 1993-ban bezárták. Rémisztő sétálni az omladozó épületek, rozsdaette vasszerkezetek és az elhagyott játékok közt, miközben a természet az elmúlt csaknem 25 évben javarészt visszahódította a területet.

 
A dunaújvárosi vidámpark romjai között - Fotó: Lakos Gábor


Méteres gaz borít mindent, cserjék, fák sarjadtak a feltöredezett betonkockák réseiben. Az épületek csupasz vasbeton torzóin a graffitik között itt-ott felbukkannak még a játékok eredeti feliratai, mint például a körhintánál, hogy „Menet közben le- és felugrálni tilos!” A falakon, a mocsok mögül kikandikálnak a népszerű rajzfilmfigurák: a Mézga család tagjai vagy éppen Frédi és Béni.

Az 1952-ben megnyílt vidámpark a ’60–70-es években élte fénykorát. Rengeteg játék volt, állt az elvarázsolt kastély, még miniállatkert is állatsimogatóval.

Nemcsak a dunaújvárosiak jártak ide, hanem az ország számos pontjáról érkeztek családok szórakozni a parkba: messzire hallatszott a gyerekzsivaj és a zene.

Most nyomasztó a csend a betört ablakú, por és szemét lepte romok között. Az egykori gokartpálya szegélyét az elpusztíthatatlan autógumik ma is jelzik. Még elhagyatottan is impozáns a Pók, a vasbeton nyolclábú, ami valaha a dodzsempályát fedte (képünkön).

A dunaújvárosi vidámparknak, még ha a mesterségesen alacsonyan tartott jegyárak miatt gyakorlatilag végig veszteséges is volt, legalább volt – több mint 40 jó évig.

Nem úgy, mint a világ talán leghíresebb és legmorbidabb történetű szellemvidámparkja a Csernobil melletti Pripjatyban. Azt a parkot 1986. május elsején akarták megnyitni, de az öt nappal korábbi csernobili atomkatasztrófa miatt ezt elhalasztották.

Ugyanakkor – már a veszély tudatában – a katasztrófa másnapján, a tervezett megnyitó előtt azért pár órára megnyitották mielőtt evakuálták volna a lakosságot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!