Különleges irodalomórák azoknak, 'Akik gyerekek maradnak' - Papp-Für János költővel beszélgettünk

– Milyen indíttatásból foglalkozik értelmileg sérült gyermekek irodalomoktatásával?

– A véletlen hozta így. A Magyar Írószövetség rendhagyó irodalomóra programja keretében tartottam iskolákban költészeti bemutatókat. Az egyik hajdúböszörményi intézmény jelezte, hogy náluk kizárólag közepes és súlyos értelmi akadályokkal küzdő gyermekek tanulnak, a foglalkozást abban a formában nem tudják fogadni, mert a gyerekek értelmi szintje ehhez nem megfelelő. Engem ez nem hagyott nyugodni, beszéltem a vezetőséggel, megpróbálhatnám-e a gyerekekkel közösen kialakítani azt a formát és tartalmat, ami számukra is befogadhatóvá, elérhetővé, érthetővé tenné az órát. Partnerek voltak ebben, így a szakpedagógusokkal karöltve addig alakítgattuk a tematikát, amíg működőképes lett a körükben. Ennek négy éve, azóta járom folyamatosan a környező megyék hasonló intézményeit irodalomórákat tartva.

– Mik voltak a sajátos szempontok az óra kialakításakor?

– Ezekben az intézményekben életkorukat tekintve hattól húszéves fiatalokkal foglalkoznak, de a koruk és az értelmi fejlettségük nem áll összhangban, ellentétben a velük egykorú ép társaikkal. Azt is figyelembe kellett vennem, hogy a csoportokban egyaránt megtalálhatók tanulási nehézségekkel küzdők, enyhe, közepes vagy súlyos értelmi sérültek. Utóbbiakhoz lassabban és egyszerűbb témákkal tudunk közelíteni. A verseket ezenkívül a mindennapi tapasztalataikhoz próbáltam igazítani, hogy az ő történeteik, érdeklődésük fogalmazódjon meg – a tanórák menete, a szerelem, az öltözködés, a trendi dolgok – az ő nyelvükön, így könnyebben a sajátjukként fogadják be azokat. Másrészt pedig, amire az egészet alapoztam, és ezért is működik: egy pillanatig se érezzék, hogy a fogyatékosságuk áll a fókuszban, egyenrangú partnerekként vesznek részt a foglalkozáson.

– Mi a foglalkozás menete?

– Minden esetben ismerkedéssel kezdünk – eleve nagy izgalommal tölti el őket, hogy egy költővel találkozhatnak. Zenei kísérettel szólalnak meg a versek-dalok Rózsa Sándor basszusgitáros kollégám segítségével, közösen is éneklünk, illetve a szerepjáték is része az órának. Találós kérdésekkel igyekszem interaktívvá tenni a foglalkozást, mondjuk rímkereső játékkal, amit ritmusokkal támasztok alá. Első körben szinte a szájukba adom a megfejtést, így a sikerélmény után megnyílnak, a továbbiakban már keve ebb segítségre van szükségük.

– Milyen visszajelzések jelzik a foglalkozások sikerét?

– Mivel pályázati források teszik lehetővé az órákat, eleve nagyon sok hasznos szakmai véleményt kapok a szociálpedagógusok beszámolóiból. De a legfontosabb visszajelzések természetesen a gyerekektől származnak: egy ilyen foglalkozás nagyon személyes, hatalmas élmény mindannyiunknak, legalább annyit kapok vissza tőlük, mint amennyit én adok nekik.

– Akik gyerekek maradnak címmel könyvvé formálta a többszörösen is rendhagyó irodalomórát, milyen megfontolásból?

– Négy év alatt négy megye intézményeibe sikerült eljutnom, nagyon szeretem ezt csinálni, de nem tudok mindenhová elmenni. Ezért gondoltam, hogy oktatási segédanyagként viszont jelen lehet mindenhol – a könyv létrejöttét is támogató Emberi Erőforrások Minisztériuma vállalta, hogy az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kiadványt elküldi az iskoláknak. A verseket, a dal- és játéktárat Mészöly Ágnes meséje fogja keretbe, a gazdag illusztráció Bódi Katinak köszönhető, a könyvtestet Szabó Imola Julianna tervezte, a CD-mellékleten hallhatóak Gerendás Péter megzenésített versei a Másik oldal nevű zenekar előadásában. Különlegessége még, hogy olyan diszlexiás betűtípussal lesz nyomva, amit kifejezetten az értelmileg sérült-akadályozott gyerekeknek fejlesztettek ki az olvasás megkönnyítésére. A kották pedig eligazítják a pedagógusokat – néhány akkorddal kísérve bárhol, bármikor tartható majd rendhagyó irodalomóra.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!