Már világos volt, merre tartanak a kormány tárgyalásai az IMF-fel, amikor Orbán Viktor Vona Gáborral az oldalán megjelent a Jobbik parlamenti frakciójának ülésén.
A Fidesz honlapján olvasható, hogy a beszélgetés tekintélyes részét a gárdaügy vitte el, ebben a nézeteltérés továbbra is fennmaradt, idézzük a honlapot: „A miniszterelnök ugyanakkor beszámolt arról, hogy több olyan kérdés is létezik, amely az ország szempontjából fontos, de amelynek megítélésében – a megoldás irányát tekintve – felfedezhetők hasonlóságok.” Például ab ban, melyek a feltételei a magyar gazdasági autonómia visszanyerésének. Kiderült, ez valóban sikerült: a Jobbik IMF-ügyben közleményben adta hírül, „ameddig a kormány a tárgyalásokon a nemzeti érdekeket védi, és Magyarország szuverenitásának bővítéséért küzd, addig ebben támogatni fogjuk”. Ami Orbán szándékát illeti, a látogatással szorosan összefüggött a nyugati pénzügyi küldöttségek küszöbön álló távozása, és így az esemény azt volt hivatott bizonyítani, hogy vannak az ellenzékben is olyanok, akik ott állnak a kétharmados frakció mellett. Ám amikor Orbán a gárdaügyre egyszerűsítette le a szélsőjobb párt szembenállását a kormánnyal, valamit figyelmen kívül hagyott: ma már Európa-szerte úgy tekintenek a Jobbikra, mint a kontinensnek szinte egyetlen komoly választói támogatással bíró olyan politikai csoportosulására, amely szemrebbenés nélkül átveszi a történelem legveszélyesebb örökségének némely elemét. Ezért nem lehet olyan benyomást kelteni, mintha egyszerűen csak a gárdaügy mentén húzódna a választóvonal. Most csak az elmúlt napokról szólva: Szegedi Csa nád, a párt alelnöke a múlt héten feltette honlapjára receptjét a határon túli ma - gyarságra vonatkozóan. Újra szük séges felvetni, hogy „Magyarország vállaljon vé - dőhatalmi státust az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és minden más, a csonka országon kívül élő magyar felett.” Ha van ja - vas lat, amely veszélyezteti a ha táron túli magyarság érdekeit, akkor ez az. A Jobbik e nyilatkozattal túl magas labdát adott fel némely szomszéd ország szélső nacionalistáinak. A 28 éves Szegedi Csanád, aki önéletrajza tanúsága szerint már két egyetemre beiratkozott, de még egyet sem végzett el, valószínűleg nem ismeri teljes mélységében a 20. század históriáját. 1938-ban az Anschluss után Hitler elérte a szudétanémet területek visszacsatolását, de ez nem volt neki elég: „Szlovákia védőhatalmaként” fellépve rohanta le és kebelezte be Csehszlovákiát. Eközben párttársa, Pörzse Sándor ugyancsak megtette javaslatát: a magyar tanulók nemzettudatának erősítése érdekében a kormány függessze ki az ország valamennyi iskolájában a köztársaság címere alá a Magyar Hiszekegy néven ismertté vált hitvallást, és ezt az in téz kedést anyagilag is támogassa. E mű a hazai revíziós szervezetek trianoni életérzés kategóriájának díjnyertes pályázata volt 1920- ban és ez lett a Horthy-kor nemzeti imája. A nyertes mű három sora: „Hiszek egy Is - tenben / hiszek egy hazában / Hiszek egy isteni örök igazságban / Hiszek Ma - gyar ország feltámadásában” – később tizenöt szakaszosra bővült, és zenét is szereztek hozzá. A Fidesz-képviselőket ezen a hét végén szondázzák a jobbikosok, hajlandóak lennének-e szavazni a Hiszekegyre. A negyvenes években a hivatalos rendezvényeken kötelező volt az első versszak, amelyet a gyermekek a tanítás megkezdése előtt nemzeti zászló előtt mondtak el.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!