Ricsi csodája

Ricsi Cili első házasságból született, tizenhárom órás, kemény vajúdás után. Oxigénhiányos gyerek volt, aki ráadásul elkapott valami fertőzést, és születése után belázasodott.

Ráadásul még mellékvese-vérzése is volt. De ettől eltekintve sem volt átlagos baba. Az első két évben szinte egyáltalán nem aludt. Ha meg mégis, akkor óránként felébredt. Az orvosok azt mondták: nincs semmi baj, kicsi az alvásigénye, az anyuka bírja ki.

Kétévesen ment bölcsibe, de már a beszoktatás is kemény dió volt. Nem akart elszakadni az édesanyjától, és a gyerekek között sem találta a helyét. Furcsa dolgai voltak: a homokból nem épített várat, csak ült a homokozóban, és nézte, hogy peregnek a szemek egyik kezéből a másikba.

Ugyanezt csinálta üveggolyókkal. Órákig képes volt figyelni, hogy forognak a kis vonat kerekei. Hároméves koráig csak babanyelven beszélt. Akkor viszont egyik pillanatról a másikra kerek, egész mondatokat kezdett használni. Addigra már Cili is biztos volt benne, hogy Ricsivel nincs minden rendben. Főleg a dühkitörései aggasztották. Fejlesztésekre jártak, szinte mindennap volt valamilyen program. Ricsi akkori diagnózisa hiperaktivitás és figyelemzavar volt, bár erről senki nem adott papírt.


Autista, értelmi fogyatékos, alkalmatlan

A körzetes ovi, amit kinéztek Ricsinek, kerek perec közölte: nem veszik fel. „Alapítványi oviba vittem, ahonnan három nap után el kellett hoznom. Nem akart játszani a gyerekekkel, furán viselkedett. Nem pihent, nem aludt. Amikor hazavittem, a falba verte a fejét és egész este sírt. Kiderült, hogy nem tudtak mit kezdeni vele, ezért állandóan rákiabáltak.”

Nem sokkal később találtak egy óvodát Csepelen, nem messze a lakásuktól, ahol speciális nevelési igényű gyerekekkel is foglalkoztak. Itt végre nemcsak elfogadták olyannak, amilyen, hanem különféle fejlesztő programokkal is segítettek. Hatévesen a beiskolázás miatt a helyi nevelési tanácsadóba kért vizsgálatot az óvoda, ahol közölték: a gyerek nem kezdheti meg az iskolát, mert értelmi fogyatékos.

„Azt mondta a hölgy, aki ott ült, hogy ő 28 éve van a pályán, de ilyet még nem látott, mint Ricsi. Erre én azt mondtam, hogy ha 28 éve van a pályán, és még ilyet nem látott, akkor milyen alapon mondja, hogy a gyerek értelmi fogyatékos.”

Öt és fél éves korában mondta ki először szakember, hogy a gyereknek túl sok az autisztikus tünete, vagyis valószínűleg autista. Cili a Vadaskertbe, a gyerekek lelki egészségével foglalkozó alapítványi intézetbe vitte el Ricsit. Az ottani szakemberek két hét után mondták ki: gyermekkori autizmus. „Azt mondták, a dührohamokat meg lehet szüntetni, ha Ritalint szed. Én még nem láttam Ritalinon felnőtt egészséges embert, úgyhogy azt mondtam, az én gyerekem nem kap drogot.”


Több van benne

Közben megszületett Marci is, Ricsi öccse – hogy az élet ne legyen egyszerű: agyvérzéssel. „A legoptimistább orvos azt mondta, hogy tanulási nehézségei lesznek, és nagy valószínűséggel nem fogja tudni használni a bal kezét, és lehet, hogy a bal lábát sem. A pesszimisták egyenesen azt állították, hogy mozgáskorlátozott és értelmi fogyatékos lesz – emlékszik vissza Cili azokra az időkre. – Hogy mit gondoltam akkor, és hogyan éltük túl azt az évet, már nem tudom, része volt az életünknek. Nem számolgattam, nem gondoltam azokra az anyukákra, akiknek egyszerűbb az élete, mert akkor mehetnek moziba, amikor akarnak, vagy végigalhatnak egy éjszakát vagy csinálhatnak olyan programot a gyerekeikkel, amilyet szeretnének. Úgy éltünk, hogy a problémáinkat meg kell oldanunk, mert senki más nem fogja helyettünk.” Abban az évben Cili hetente háromszor hordta fejlesztésekre Marcit, kétszer Ricsit. „Volt, hogy az egyik gyerek is jött velünk a másik órájára. Mindezt egyedül. Ja, és közben dolgoztam is – főleg éjszaka.”

A különböző fejlesztések és tréningek miatt Ricsi két évvel a többiek után kezdte el az általános iskolát. Szegregált iskolába ment, hétévesen, ahol az első évfolyamot két év alatt végezte el. „Azt mondták rá, értelmi fogyatékos, autista, nincs mit tenni. Ugyanakkor külön tanultak vele, mert az ottani gyerekeknél jobb állapotban volt.”

Cili már akkor gyanította, hogy Ricsiben több van, de akkoriban Ricsi még nem volt alkalmas az IQ-teszt elvégzésére. Négy év múlva viszont már a tanárai is azt javasolták, vigye át normál iskolába, mert itt nagyon lemaradna.

Így került Ricsi a később a gyermekmolesztálásról elhíresült Burattino Iskolába. Hogy egyből a felső tagozatba kerüljön, Ricsinek vizsgát kellett tennie. Egész nyáron tanult. Nagyon szeretett volna ép gyerekek közé kerülni, és ott bizonyítani. És sikerült.

Ricsi jó eredményeket produkált a nehezen kezelhető, speciális nevelési igényű gyerekekkel is foglalkozó suliban. Érdekelte a történelem, közben felvették a Gyerekvasútra, elkezdett kajakozni. A dührohamok is ritkultak. Aztán két és fél évvel ezelőtt újra megjelentek. A helyzet annyira tragikus volt, hogy Ricsi az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott.

„Ennek akkor több oka volt – meséli Cili. – Részben családi helyzet, amit tetézett az iskolai botrány is. Olyan állapotban volt, hogy nem lehetett egyedül hagyni.”

Cili akkoriban ismerkedett meg Tóth Zoltánnal, aki mentális problémákat oldott meg egy különös tréninggel. Néhány hónappal később a férfi felhívta,: nem volna-e kedve Ricsit elvinni hozzá? „Azért kezdtük el, mert azt gondoltam, hogy a jelenlegi állapotnál minden jobb.” Az első tréning után megszűntek a dührohamok. Az első héten napi másfél-két órát töltöttek a Stabil Pontnak (SPOT) nevezett módszerrel. A hét végén Ricsi közölte Cilivel, hogy ezt „ő akarja csinálni”.


…és a kód lekerül

Az autizmus – a ma elfogadott álláspont szerint jellemzően veleszületett állapot, amelyhez biológiai, elsősorban genetikai rizikótényezők nagyon bonyolult halmaza vezet.

A Stabil Pont ezzel szemben azt állítja, az autizmus oka az evolúció során felgyűlt traumák lenyomata a DNS-ben, megjelenik benne a fogantatás sokkja és az anya terhesség alatt megélt félelmei. Ezt pedig a traumákkal való szembesítéssel ki lehet kezelni. Egy évvel azután, hogy Ricsi elkezdte a tréningeket, a sajtó ízekre szedte Tóth módszerét. A BBC leleplező riportja után a repülőtechnikusból lett önjelölt terapeutát, az egykori szcientológust mindennek elmondták: volt sarlatán, kuruzsló, csaló. A pszichiáterszakma is nekiment Tóthnak, aki – tudományos publikációk híján – csak az egyes betegeknél elért eredményeire tudott hivatkozni.

„Hogy Tóth valóban kuruzsló vagy egy zseniális új módszer kitalálója, azt csak a jövő dönti el. Az viszont tény, hogy akik olyan helyzetben vannak, mint Cili, úgy érzik, nemigen válogathatnak a módszerekben. „Én nem akartam belenyugodni abba, hogy Ricsi állapotán csak gyógyszeres kezelés segíthet vagy esetleg semmi. Azt mondtam magamnak, ez egy állapot, amiből van kiút. Ha tíz szakemberből kilenc azt mondja, hogy nem lesz belőle soha normális felnőtt, akkor én elmegyek a tizedikhez, és meghallgatom.”

Ricsi nagyon sokat fejlődött. Az utolsó egy évben voltak kisebb megtorpanások, de a fejlődés mindig nagyobb volt, mint a visszaesés. Ma már teljesen önálló: egyedül jár iskolába, szolgálatba a Gyermekvasútra és kajakedzésre. „Az edzője elég keményen bánik vele, de már lehet. Nincs belőle botrány.” És ami a legfontosabb. Két hónapja a szokásos kétéves felülvizsgálaton azt kérdezte a szakember: mit csinálnak Ricsivel? És ő volt az első, tizenhárom év után, aki kimondta, hogy Ricsi nem figyelemzavaros, nem hiperaktív, és valószínűleg nem is autista, sőt nem is értelmi fogyatékos Az első kettő kódját le is vette róla, az autizmus levételéhez még idő kell. „Az enyhe Asperger-szindrómára jellemző maradványtüneteket észlelt rajta, és azt mondta, egy ideig még figyelik Ricsit, utána döntenek.” Közben megcsinálták a várva várt IQ-tesztet is, az eredmény: teljesen normális.

„Tavaly az RTL készített egy riportot az autizmusról, mi is szerepeltünk benne. Volt még egy anyuka, aki annyira féltette az autista gyerekét, hogy a lakásukban épített neki komplett játszóteret. Azt mondta, fél kiengedni őt a többiek közé, de mindent meg akar adni neki, amit ők megkapnak. Én sosem akartam Ricsit megvédeni a világtól. Azt akartam, hogy legyen kész azokra az időkre, amikor én már nem leszek. Tudom, hogy amit elértünk, az nem sikerülhetett volna mindenkinek, mert nem minden autista egyforma. De az, hogy nekem lehet normális állásom és tudok foglalkozni a másik két gyerekkel is, ez akkora ajándék, amiről nem is álmodtam. Igaz, megdolgoztunk érte.”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!