Nem először nézem a helyszínről a román választásokat: ’92-ben Kolozsvárott például az akkori, elnökaspiráns polgármester (Gheorghe Funar) még a kukákat is nemzetiszínűre festette, és városi szinten betiltattak egy kiviszörpárust, mondván, a négy betűből kettőnek gyenge a románságteljesítménye, nem szerepel az ábécében. Nagyot fordult azóta az ország: a húsz éve még nemzetközileg kinevetett (poszt)kommunista katasztrófakupacból nehezen ledolgozható hátrányai dacára is erős Európai Unió-elkötelezettségű és megbízhatóan atlantista ország lett; az amerikai hadsereg állandó bázist létesített a fekete-tengeri Mihail Kogălniceanun, pontos és fontos rálátással onnan nemcsak Ukrajnára, de a Közel- és Közép-Keletre is.
Tíz év után Traian Băsescu államelnök távozik, a „hajóskapitány” utolsó éveit örök harcban töltötte a miniszterelnökkel, az unortodox Victor Pontával, akinek nem sokkal nagyobb a nemzetközi respektje, mint a mi miniszterelnökünknek. Victor Ponta szocdem, fiatal (42 éves) – bár ez senkit nem tántorít attól el, hogy széles körben a poszt- Securitate (SRI) egykori ügynökét lássa benne –, minden plakátját egy olyan festői szépségű és folklorisztikus sorminta ékíti, mely leginkább a buzsáki keresztöltésesre hajaz, kék-sárga-pirosban. A tavaszi EP-kampányban Ponta még egy peckes vakondra hasonlított, most a jó benyomásért harcoló strébert látjuk, aki nagyon szépen tud népétől kérni. Schmittelt diplomaügye ellenére ő az esélyes.
A neves román történész, Lucian Boia írta két év előtti nagy vihart kavart pamfletjében (Miért más Románia?), hogy a jelenlegi keresztény–liberális pártszövetségi (ACL) elnökjelölt Klaus Johannisban történelemtudatos emberek a román történelem talán legsikeresebb és az utóbbi tíz évben a historikus slágerlisták csúcsára került királyát, I. Károlyt (1866–1914) látják. Egy német, ahogy Boia mondja, „hogy rendbe hozza az országot”. Mikor Nagyszeben (Hermannstadt) európai kultúrfőváros volt, a szász polgármester csúcsra ért. Azóta Johannis románosított, ma már a plakátokon Iohannisként jelenik meg, s hozzá is rothadt a jelenlegi román politikai elithez. Elképzelhető, hogy elnökké választják, de előfordulhat, hogy december 22-én (Romániában még fontosak 1989 történései: ez Nicolae Ceaușescu bukásának napja) nem lehet majd beiktatni, mert esetleges korrupciós érintettség miatt eltilthatja a bíróság a közügyek gyakorlásától.
Călin Popescu-Tăriceanu elnökjelölt nagyjából az Romániának, mint Magyarországnak Fodor Gábor: az utolsó liberális, aki majd leoltja a villanyt. Ha így, összehasonlítva nézzük, akkor Monika Macovei elnökjelölt Bajnai Gordon, az ő elnökségére szavazást többen fontolgatják környezetemből. Idézem a transindex.ro jellemzését poszterimágójáról: „plakátportréi kicsit olyanok, mintha az öregedés elleni sztárgyógyszer retusálatlan, »előtte« képei lennének. (…) a borzos emberi jogi harcos gerilla-lookja és a fancyn lenyalt, belvárosi sznob kávéházak populációjának álmonokróm világa került vadházasságba. Ez az iPhone-os antiglobalizáció-harcosok és a harsány idealisták szigorú lazasága” – ám ettől az erdélyi magyar értelmiség egy része rá szavaz.
Elena Udrea a leköszönő Băsescu pártjának elnökjelöltje, plakátjain dögös éjszakás nővérnek öltözött, ám esélytelenségén a mellére applikált szívecske vagy a hosszú szőke hajára helyezett sárga építőipari kobak sem változtat.
Kelemen Hunor volt kultuszminiszter „az erős közösség” képviseletében nem lesz elnök, RMDSZ-vezetőként nincs országos esélye, ugyanakkor szervezete már többször volt a mérleg nyelve a román pártok között. (Magyar) ellenfele, Szilágyi Zsolt az EMNP képviseletében bizonyosan nem lesz képes arra, hogy Kelement megszorongassa. Az erdélyi magyar politikusok előtt a legnagyobb kihívás a nemzetközileg – és nem csak nemzetközileg – vállalhatatlan Orbán Viktor mérgező öleléséből való szabadulás; követni kell-e az anyaországi vezért és kancellárt az orosz karámba? Utalnak jelek a „Putyin a székelyeknél” hangulatra, Kelemen érzi ezt, láthatóan lavíroz a magyar kormány és a civilizált világ között. Szilágyi viszont nyilvánvalóan nem, ő simán ugrik a kútba, ha Orbán küldi, bár utóbbi most inkább a sokkal erősebb Kelemen felé udvarol.
Románia azon ritka EU-tagországok közé tartozik, ahol nem létezik EU-ellenes szélsőséges párt, a kilencvenes évek fél- vagy egészen fasisztái nem képviselnek erőt, az emlegetett Gheorghe Funar és korábbi kebelbarátja, a nagyromániás Corneliu Vadim Tudor is indul ugyan, de huszadjobbiknyi esélyük sincs. Ettől függetlenül, egy felmérés szerint 46 százalék Ceaușescura szavazna, ha indulna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
