Egyre több és több családot lakoltatnak ki az utóbbi években – idén akár 1800 famíliát vagy egyedülállót is kitehetnek az otthonából. Az ok részben az, hogy az önkormányzatok egy része egyszerűbbnek tartja, ha kiszorítja a „problémás” lakókat az ingatlanaikból.
Kétgyerekes családnak kellett 23 év után elhagynia otthonát, miután ötmillió forintos devizahitele hatalmasra duzzadt, a bank most harmincmillió forintot követel.
Szerencsére óvodás és iskolás korú gyerekeikkel egyelőre meghúzhatják magukat ismerősöknél. Példájuk nem egyedi, mint azt Szabó Tímea országgyűlési képviselő (PM) adatigénylésére az Igazságügyi Minisztérium válaszolta: 900 ezer olyan folyamatban lévő és szünetelő ügy van, ahol hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésből eredő követelés kapcsán indult végrehajtási eljárás.
Az ügyek összértéke (költségekkel és kamatokkal növelve) mintegy 3,23 ezermilliárd forint. A végrehajtási eljárásokból 280 ezer jelenleg szünetel – mégpedig vagyontalanság miatt. A behajthatatlanság okán felfüggesztett eljárások összértéke hozzávetőleg 2,520 ezermilliárd. „Ennyit akarnak követelni azoktól, akiknek nincs semmijük” – kommentálja az adatokat Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítója.
Már az olcsót sem bírják
Idén 800 családot lakoltattak ki 2017 első három hónapjában, az év végéig még további 1000 hasonló eset várható – szolgál gyomorszorító statisztikával A Város Mindenkié (AVM) lakhatási jogokért küzdő csoport tagja, Misetics Bálint. (Tavaly 3500 kilakoltatás történt a magyar bírósági végrehajtói kamara szerint.) Hogy hány önkormányzati lakást ürítettek ki erőszakkal, arról 2015-ös az utolsó pontos adat: akkor 1213 család vesztette el az otthonát – holott az összes lakásnak mindössze 2-3 százaléka a településeké.
Az aránytalanság nem véletlen. „Az önkormányzatok egy része módszeresen dolgozik azon, hogy kiszorítsák az ingatlanaikból, sőt az adott kerületből a legszegényebb budapestieket.
Az önkormányzati kilakoltatások azért is nagyon veszélyesek, mert általában olyan szegény családokat érintenek, amelyeknek semmi esélyük, hogy lakhatásuk elvesztése után például piaci áron béreljenek új otthont, hiszen egy sokkal alacsonyabb lakbérrel is hátralékba kerültek” – mondja Misetics Bálint.
Ennél is aggasztóbb, hogy az önkormányzatoknál jóval alacsonyabb tarifákkal dolgozó Nemzeti Eszközkezelő tulajdonában lévő ingatlanok lakóit is egyre-másra kilakoltatják.
Tavaly 360 ilyen eset volt, az idei első negyedévben pedig 88. Holott épp ezek azok az ingatlanok, amelyek azoknak a kifejezetten nehéz helyzetben lévő családoknak nyújtanának lakhatást, amelyek a devizahitel- válság következtében vesztették el otthonaikat.
Azt, hogy valójában mennyi ember veszíti el a feje fölül a fedelet, szinte senki nem tudja. Az állam nem vezet erről statisztikát. (A kormány hozzáállását jól mutatja, hogy nincs olyan nyilvántartás, amely megmutatná, hogy a kilakoltatottak mekkora része veszíti el az otthonát devizahitel-, illetve egyéb banki tartozás vagy más ok miatt.) Ahogy azt se számolja senki, hogy a hatóságok számára szinte láthatatlan bérlakáspiacon mi történik: hány bajban lévő embert „tesznek ki” a tulajdonosok. A kilakoltatási moratórium december 1-jétől március 1-jéig tart, így nem jelent megoldást – előtte és utána gond nélkül ki lehet penderíteni az utcára az adósokat. (Ráadásul bizonyos esetekre – például az „önkényes lakásfoglalókra” – nem vonatkozik.)
Nincs háló
Az önkormányzati lakásokból kirakottak gyakran azonnal hajléktalanok lesznek, míg a többiek esetében a folyamat általában lassabb, egyfajta „lakhatási lejtőre” kerülnek.
Gyakori, hogy az otthonukat elvesztett családok vagy éppen egyedülállók először még ki tudnak fizetni egy albérletet, vagy családtagoknál húzzák meg magukat – ám hosszú távon egyik megoldás sem tartható. (Ráadásul például önkormányzati bérlemény esetében a lakók nem is fogadhatnak be nem egyenes ági családtagokat.) Így ezek a családok nagy eséllyel kerülnek végül az utcára, kiskorú gyerekeiket gyakran elveszi a gyámhatóság, ami Misetics Bálint szerint sok esetben törvénysértő.
A felnőttek esetében pedig nincs semmiféle központi utánkövetés, rendszerszintű segítségnyújtás. Ez elvben a családsegítők feladata lenne, de Misetics Bálint tapasztalatai szerint alkalmanként nem is tudnak ezekről az esetekről, vagy ha igen, gyakran teljesen eszköztelenek. Az AVM-nek csak az elmúlt héten két olyan kilakoltatási ügye volt, ahol egy-két nappal a végső határidő előtt sikerült megállítani a folyamatot.
„Sok esetben elég, ha segítünk az ügyek intézésében, és az együttműködés kialakításában az önkormányzattal például részletfizetésben vagy adósságkezelésben való részvételben” – meséli Misetics Bálint, aki szerint egy tisztességes összegű, országos lakásfenntartási támogatás lehetne az az eszköz, amivel az eladósodást érdemben meg lehetne előzni. 2015 márciusa óta azonban ilyen Magyarországon nincsen, az önkormányzatok saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy működtetnek-e ilyet. „Meg kellene tiltani azoknak a kilakoltatását, akik önhibájukon kívül váltak fizetésképtelenné, például azért, mert a hitelezők a felvett összeg tízszeresét követelik vissza tőlük.
Vagy olyan szerény jövedelemre tesznek szert a közmunkából vagy más munkából, amely nem elég a lakás fenntartására, a táplálkozásra, a közlekedésre, iskoláztatásra, ruházkodásra” – teszi hozzá Simó Endre, kiemelve, hogy Magyarországon körülbelül 4 millióan élnek a létminimum alatt. Emellett mindketten jó megoldásnak tartanák egy szociális lakásépítési program elindítását.
87 SZÁZALÉK – ennyivel nőtt a Habitat for Humanity Magyarország rendelkezésére álló adatok szerint 2011 és 2016 között a bérlakások átlagos, egy négyzetméterre számított piaci ára. Így ez a legköltségesebb lakhatási forma, pedig legmagasabb státuszú háztartások mellett a legszegényebb háztartások élnek az átlagnál nagyobb arányban magánbérlakásban.
A Város Mindenkié október 14-én 7. alkalommal szervezi meg a Lakásmenet elnevezésű felvonulást a lakhatáshoz való jogért. A cél, hogy a felhívják a figyelmet a magyarországi lakhatási válságra – amely összességében több millió állampolgárt érint –, és rámutassanak a kormány és az önkormányzatok felelősségére, a lehetséges megoldásokra és a hosszú távon működő lakáspolitikai program szükségességére.
Nem a közüzem miatt. Azt sem tudni pontosan, hány háztartásban van kikapcsolva az áram vagy elzárva a gáz, de biztosan tízezresre tehető ez a szám. Simó Endre szerint akár a százezres is helytálló lehet. Különösen az ország legszegényebb vidékein jellemző ez, az ott élők „sajátos módszerek” alkalmazásával igyekeznek pótolni a szolgáltatást, gyakran életük veszélyeztetésével – elsősorban az áramellátás esetében. Mások feltöltéses villanyórával igyekeznek segíteni magukon, amíg tudnak” – mondja Simó Endre.
Ugyanakkor önmagában rezsitartozásból nem jellemző, hogy kilakoltatás lesz, a közösköltség-tartozás viszont már veszélyesebb. Mivel a gázt és az áramot egy idő után kikapcsolják, így nem halmozódik fel akkora tartozás, hogy ennek következtében valaki elveszítse az otthonát.
Embertelen körülmények. Akiknek van fedél a fejük fölött, azok közül is tömegek élnek méltatlan körülmények között.
A Habitat for Humanity éves jelentése szerint 2,6 millió ember él rossz minőségű lakásban, sok otthon beázik, vizesedik vagy penészedik – a szegénységi küszöb alatt élőknek csaknem felét érinti ez a probléma. Ráadásul a gyerekek az átlagosnál nagyobb veszélyben vannak, közülük több mint 540 ezren élnek az egészséget potenciálisan súlyosan károsító lakásban. A másik égető probléma a zsúfoltság: a 3 vagy több gyermekes háztartások 40 százaléka ilyen ingatlanokban él. Az Eurostat szigorúbb meghatározása szerint csaknem 4 millió magyarországi lakos él „túlzsúfoltan”. A magyarországi lakáspolitika eszköztára viszont szegényes, ezért tömegek tengődnek olyan otthonokban, ami tönkreteszi az életüket. Akinek ugyanis nem megfelelő a lakhatása, annak tönkremegy az egészsége, nem képes bekapcsolódni a közösség életébe, és esélye sincs rá, hogy változtasson a körülményein (értsd: érdemben tanuljon, jó állást találjon és így tovább).
60 ezer
jelzáloghiteles otthona kerülhet veszélybe rövid távon az MNB szerint, ha az adósok és a bankok nem tudnak megegyezni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!