Rugalmas életek - Még az is előfordulhat, hogy az elvált szülők váltogatják az otthonukat, és nem a gyerekek. Az új Ptk. ezt is lehetővé teszi, nagyon nyitottan áll az elhelyezés kérdéséhez. Most már csak a magyar szülőknek és a bíróknak kell „megtanulni” helyesen válni.
A három gyereknek – Lilinek, Daninak, Rékának – bár elváltak a szülei, az otthona megmaradt. Nem ők költöznek hetente (alszanak másik ágyban, használnak másik ruhatárat, telepítik át a tancuccot stb.), hanem szüleik, akik úgy egyeztek meg, hogy egyik héten anya, másik héten apa van a gyerekekkel a régi házban. Két garzont béreltek maguknak, mert úgy gondolják, hogy gyermekeiktől nem várhatják el a kétlaki életet.
„Előrebocsátom, hogy a miénk egy »boldog válás« volt, és azóta is nagyon jó barátságban vagyunk. Elég kicsik voltak a gyerekek (6, 8, 10 éves), amikor új életformát kellett kialakítanunk. Egyértelmű volt, hogy nem szeretnénk rángatni a gyerekeket, és az is, hogy együtt akarunk gondoskodni róluk, mindent megosztva – meséli Rita, az édesanya. – A rendszer, amit végül kialakítottunk, nekünk szülőknek, és legfőképpen a gyerekeinknek abszolút bevált. Ők ugyanis a körülményekhez képest zavartalanul folytathatták a mindennapjaikat az otthonukban. Nem csaptunk nagy felfordulást, nem osztozkodunk semmin, minden tárgy érintetlenül képzi az immár átalakult, de továbbra is összetartó család otthonát. Gyakran töltjük együtt a hétvégéket, továbbra is van családi nyaralás, mert azt gondoljuk, hogy nem szakítottuk szét a családot, csupán mi ketten felnőttek nem szeretnénk már párként élni, amit ebben a formában a gyerekeink is megértenek és elfogadnak.” Ritáék bár magyar család, külföldön élnek, ott valósították meg ezt az életformát. Példájuk itthon még különlegesnek számít. A nyugati országokban, főleg a Benelux államokban viszont egyre gyakoribb. Ugyanakkor Magyarországon is sokat változott a gyermekelhelyezési, -láthatási gyakorlat. Például, hogy elvileg már nem is ezeket a szavakat használjuk!
Felnőttek osztoznak
„A bíróság ma már a gyermek lakóhelyéről dönt. A régi szörnyű kifejezéseknek szerencsére nincs helye az új, két éve életbe lépett polgári törvénykönyvben, amely rugalmasan kezeli a gyerekek sorsát a váláskor, illetve felnőttként és egyenrangúként tekint a váló felekre. Az osztott felügyeletet és a fele-fele arányú elhelyezést veszi kiindulási alapnak, nem pedig a korábbi gyakorlatot, azaz, hogy a gyerek az anyánál marad, az apa pedig kéthetente egy hétvégét tölt vele” – mondja Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, a Rám is gondoljatok! című könyv szerzője, hozzátéve: a szabályozás megváltozása lehetőség, amit meg kell tanulni jól használni.
Az elhelyezés kérdésénél legtöbbször az a probléma forrása, hogy a szülők „nincsenek túl” a szakításon, ezért ilyenkor sokszor egymás bántására használják a gyermeket: azért harcolnak érte, hogy fájdalmat okozzanak a másiknak. Kijárják például, hogy fele időben náluk legyen a gyerek, miközben eredetileg sokkal kevesebb időt töltöttek vele és/vagy nincs meg igazából sem az igazi igény, sem a megfelelő háttér, környezet a gyerek ellátására. Fontos, hogy a lehetőség meglegyen az osztott felügyeletre, de az is, hogy ez ne bármi áron érvényesüljön.
A szabályozás megváltozása tehát jó alap, ám a bíróknak még meg kell tanulniuk helyesen mérlegelni, a szülőknek pedig háttérbe szorítani a saját sértettségüket, figyelmen kívül hagyni a megfelelési sablonokat (pl. ne érdekelje, hogy a környezete szemében esetleg nem jó anya az, aki félidőben lemond a gyermekéről) és alkalmazkodni a gyerek változó igényeihez – akár később is korrigálva a „menetrendet”.
Amerikai kutatások szerint az a szülő, amelyik egy-egy hétvégét tölthet csak a gyerekével, a negyedik évtől évente már csak egyszer találkozik vele, lényegében eltűnik az életéből.
„Óvodás korig mindenképpen fontos, hogy egy otthona legyen a gyereknek, és később is jó, ha van egy bázisa – mondja Szőke András gyerekpszichológus. – Nem javasolnám, hogy a másik szülő odajárjon, mert az megkavarja a gyereket, eteti a reményt, hogy újra összejöhetnek. Érdemes külső programokat szervezni, később pedig jöhetnek az ottalvásos napok, hogy teljes értékű legyen a másik szülővel töltött idő. Jó, ha apának és anyának is vannak a gyerekkel hétköznapjai, hogy egészen egyszerű dolgokat is megéljenek együtt, illetve, hogy képben legyenek az iskolával kapcsolatos dolgokban.”
Békés kétlakiság
A szakember szerint időről időre érdemes a gyerek változó szükségleteihez szabni a kapcsolattartást. Bár a véleményét ki kell kérni, nem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy ő döntsön arról, kivel mennyit legyen. Hiszen az olyan, mintha abban kéne állást foglalnia, kit szeret jobban. És előfordul, hogy egy gyerek nehezen szakad el az édesanyjától, vagy csak egy helyen szeret aludni, ilyenkor nem szabad kétlaki életre kényszeríteni. „A gyerekek általában remekül alkalmazkodnak – nyugtatja meg az elvált szülőket Szőke András. – Még azt is jól kezelik, amikor a két családban eltérő a szemléletmód, életstílus, értékrend, ha a bioritmus ugyanaz – ezért érdemes hasonló napirendet kialakítani. Mert összezavarhatja a gyereket a fekvések, kelések, evések különböző rendje. És nagyobb károkat okozhat, ha a szülők indulata nem szűnik egymás felé, és a gyereken keresztül – akár akaratlanul – közvetítik azokat.” Olyankor a gyerek egy harctér lövészállásai között mozog és igazából sosem tud hazaérkezni. Ezért, és a szülőknek saját boldogságuk érdekében is fel kell dolgozniuk a válás okozta veszteségeket, és elsődlegesen a gyerekük szempontjait figyelembe véve kialakítani az új életüket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!