A hétvégén világbajnokságot rendeznek Vácott. A bajnok élete végéig kényelemben, biztonságban élhet, és csak a szexre koncentrálhat. A vb 23 ország majd’ ezer versenyzője csaknem fél éve edzőtáborozik. Ott jártunkkor vidámnak és bizakodónak tűntek, felszabadultan készültek a szombati megmérettetésre.
A házigazda Bacskai Sándor, a Magyar Postagalamb Szövetség Dunakanyar Tagszövetségének tagja büszkén mutat körbe a telepen. Itt minden világszínvonalú, itt mindent saját kezükkel csináltak, a fogadó épülettől a dúcokig. „Családommal döntöttünk úgy, hogy belevágunk, mert szerettünk volna egy olyan eseményt rendezni, amely növeli hazánk és a magyar postagalambászok hírnevét” – mondja a gyakorlott nyilatkozók biztonságával. Azóta már nemcsak a postagalambászok szakportálja kíváncsi rá, a Blikktől még a kétéves unokáját is lefényképezték a dúcban. „Tetszett nekik, hogy egyedül fogja meg a madarakat.”
A postagalambverseny lényege: a madarakat elviszik valahova messze, kiengedik őket és lesik, melyik ér vissza először a központi dúcba. Ez bonyolult feladat, Bacskai Sándor és barátja, Csávás Lajos tavasz óta neveli a vb versenyzőit. Országonként a legjobb tenyésztők küldték el néhány hetes galambjaikat – vagyis a végeredmény jórészt a magyar trénereknek lesz köszönhető.
„A telep az enyém, a lányom ajánlotta fel szponzoráció gyanánt a szövetségnek” – mutat körbe a főrendező, aki kohász volt, de leszázalékolták, azóta szinte csak a galamboknak él. Lajos szakmabeli, baromfitenyésztő. Mindent tud az állatokról, ő a dúcmenedzser.
Lajost a szövetség szerződtette erre a szezonra. A dúcmester edzi a galambokat. Bacskai Sándor egyetlen fillért nem kér – és nem is kap – a munkájáért. Ahogyan a honi postagalambászok többsége sem. „Gyerekkorunk óta csináljuk, ez az életem, fél szívvel ezt nem lehet – mondja. – Amit a leginkább szeretek a galambokban, az a ragaszkodásuk: mindenáron haza akarnak jönni.”
Előkerül Laci, a hegesztő, tavalyi váci bajnok, ő készítette a dúcok szerkezetét.
„A felesége otthagyta, mert megunta, hogy többet foglalkozik a madaraival, mint vele” – így mutatják be a nagy bajszú, sovány férfit. Laci szerint a konfliktus elsősorban anyagi természetű volt. „Nem olcsó hobbi ez: annyit költök a galambokra, mint amennyibe a gyerek öltönye kerülne. Azóta felnőtt a gyerek, ha akar, vesz magának öltönyt” – mondja László. De a galambászanekdoták szerint kemény sport a röptetés, főleg a férfiak és az öregek űzik, a lányokat inkább lovak érdeklik; és megesett már az is, hogy a dühödt tenyésztő lelőtte a madarát, mert az visszatért ugyan, de nem repült be a dúcba, márpedig ez szükséges a hitelesítéshez.
És ha már hitelesítés. A postagalamb-tenyésztés és főleg a versenyzés korábban alkalmat adott különféle csalásokra. Volt, hogy az érzékelő chipet tartalmazó gyűrűt levágták az engedetlen madárról, és az élelmes gazda maga érintette a hitelesítő ponthoz. Merthogy csak a madarat nem érdekli, hogy nyer vagy veszít: hullafáradt, inni szeretne, szinte beájul a dúcba a több száz kilométeres verseny után. És olyan is volt, hogy egy tenyésztő versenyjegyzőkönyveket hamisított, hogy drágábban adja el madarát. Merthogy egy világbajnok vagy olimpiai bajnok (ilyen is van!) galamb ára több tízmillió forint is lehet. Na, nem itthon, hanem Kínában, ahol egyre népszerűbb a postagalambsport.
A váci világbajnokságon azonban kizárt minden csalás. A telepen és a dúcokban webkamerák figyelik a madarakat. A gyűrűzéstől a tesztrepülésekig minden nyilvános. Az argentin tenyésztő is bármikor megbizonyosodhat róla, hogy madara jó kezekben van.
A versenyt szombaton rendezik – ha az időjárás engedi. A galambok Prágából indulnak és 420 kilométer megtétele után érkeznek Vácra. Már amelyik kibírja az utat és nem vadássza le a postagalambsport lelkes híve, a héja. A szövetség legalább ezer embert vár a beröpülésre, és – ilyen sem volt még – két kínai tévétársaság és a Duna Tv élőben adja a hajrát.
A magyaroknak is van olimpiai bajnok galambásza. Az egykori pesterzsébeti hentesmester, Peller József 1957 óta foglalkozik postagalambokkal. Madarai háromszor is felrepülhettek a dobogó legfelső fokára. Megkapta a Nemzet Postagalambásza kitüntető címet, 2005-ben, Portóban a „galambász Oscart” is, életművéért. Olimpiai bajnok galambjai (Jr. Villám, Mr. Villám és First Lady) díszítik az idei vb plakátját. Peller úr már nem versenyez, mint mondja, ebben a vircsaftban már nem akar részt venni. Nagy bánata, hogy az ötezer magyar galambász „ötezerfelé húz”, és erre a versenyre sem a legjobbak küldték el a madaraikat.
A régi görögök is reptettek postagalambot, i. e. 500 körül említik először. Postagalambokat az I. és a II. világháborúban is használtak. A versenyeztetés hobbija a 19. században, Belgiumban alakult ki. A postagalamb sport nemzetközi szervezetének (Féderation Colombophile Internationale) 58 tagországa van. Egy negyvendekás postagalamb a testsúlya felét is „elégetheti” egyetlen verseny alatt. Egyes nézetek szerint a galambok a Föld mágneses mezejének csekély változásai alapján tájékozódnak. Német kutatók pedig a csőr felső részét fedő bőrben találtak egy összetett idegi struktúrát, amely kétféle vas-oxidot tartalmaz. Ezek jelenléte és térbeli elhelyezkedése elegendő ahhoz, hogy a csőr iránytűként szolgáljon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!