Az Európai Parlamenttől kapott zöld lámpát pirosra váltották az uniós belügyminiszterek Románia és Bulgária előtt. A két országnak tovább kell várnia az Európai Unió belső határoktól mentes, úgynevezett schengeni övezetéhez való csatlakozásra. A visszautasítás hátterében az örökké kötekedő német–francia duó állhat.
Amikor 1985-ben a luxemburgi Mosel folyón horgonyzó Marie-Astrid hercegnő fedélzetén aláírták a schengeni szerződést, Románia és Bulgária még álmodni sem merte, hogy egyszer valaha a nyugati elit klub része lehet. Négy évvel uniós csatlakozásuk után az álom beteljesedésére még mindig várniuk kell. Már 2007-ben, az induláskor kiderült, hogy számos tagállam reszket egy esetleges keleti határbővítéstől, attól tartva, hogy Bulgária képtelen ellenőrzése alatt tartani a Görögországgal és Törökországgal közös határszakaszait az illegális bevándorlókkal szemben. Románia szempontjából a fő veszélyt az illegális migráció mellett a hozzá szorosan kapcsolódó szervezett embercsempészet jelenti, mivel északkeleti határa gyakorlatilag nyitott Moldova irányában. A problémát csak tetézi, hogy a román állampolgársági törvény lehetővé teszi a kettős állampolgárságot, ami csak Moldova irányából megközelítőleg 250-300 ezer igen különböző etnikai csoporthoz tartozó személy román – és ezzel uniós – állampolgársághoz való jogosultságát teremtené meg. A nyugati bástyák, mint Franciaország, Németország, Finnország, Svédország, Belgium, illetve Hollandia attól tartanak, hogy Bulgáriában a határrendészeti szervek megvesztegethetőek, és a schengeni adatbázis a szervezett bűnözői körök kezébe kerülhet.
Aggályokat vet fel az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusára nézve, hogy egy nappal a fenti nyugati országok összefogása előtt az Európai Parlament 487 igen, 77 nem szavazat és 29 tartózkodás mellett fogadta volna be a románokat és a bolgárokat a családias schengeni burokba. Jerzy Buzek, a parlament elnöke is hiába kérlelte a belügyminisztereket, ők mégis inkább nyugodt nyarat szavaztak maguknak. A kérdésre majd csak szeptemberben térnének vissza. Nekünk, magyaroknak sem kell a 443 km-es közös határszakaszunkról nyugdíjba küldenünk a határőreinket, csak beletörődnünk: a magyar elnökség egyik fő prioritása az utánunk következő lengyel fél év diadala lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
