'Nagyon rossz családból jöttem, nekem ez jelentett mindent, a színpad végre nem bántott' - vallja meg Feri bűvész

Cegléden senki nem lepődik meg, ha egy cilinderes, zsakettes úr berakja hatalmas vörös kofferját a zöld furgonjába, körülötte pedig francia kártyák repkednek. Sőt, legtöbbször oda is köszönnek neki: szia, Feri bácsi. Az autópályán, Budapest felé, már akadhatnak ámuló tekintetek, ha valaki átpillant a varázsbuszba: Kőhalmi Ferenc csak egyik kezével fogja a kormányt. A másikkal paklit pörget, a harmadikkal megigazítja a visszapillantó tükröt…

A fővárosi Bartók Béla úton újra elül a csodálkozás, az itt élők többsége megszokhatta már, hogy mágusok sétafikálnak a Figaro környékén. Ez ugyanis Magyarország varázstani közepe, „a” bűvészellátó. Feltűnést talán csak az keltene, ha Franz Koffer megemelt cilinderéből egy nyúl ugrana elő, amikor kollégáját, a vadnyugati hősnek tetsző cowboykalapos illuzionistát köszönti. Simán előfordulhat.

Hogy a varázslat sose fogyjon el, és ne csak Cegléd utcáin vagy Újbudán libbenjenek a talárok, a klasszikus Rodolfo-doboz és egyéb mágusszettek után megszületett a varázsló saját kis „bűvészakadémiája”.

Feri és a csodagyár címmel jelent meg könyve a Kolibiri Kiadó gondozásában, amely 50 alaptrükköt tanít meg gazdag illusztrációkkal, szellemes magyarázatokkal és videomelléklettel. Mert bűvésznek nem születni kell. A trükkök megismerésével és szorgalmas gyakorlással bárki azzá válhat. És ha el is tűnik némi apró apa zsebéből, anya füle mögül majd előkerül. Közben pedig nem „csak” bűvészet, hanem varázslat is zajlik.

Felold minden görcsöt

A bűvésztrükkökkel együtt ugyanis a gyerekek egy sor más dolgot is tanulnak. „Elsősorban kapcsolatteremtést – mondja lelkesen Feri bűvész, aki igencsak jól ismeri a kicsiket, hiszen éveken át dolgozott óvóbácsiként. – Megtanulják, hogyan kell másokra figyelni, értékelni a reakciókat, egyáltalán: kiállni a többiek elé, ráadásul azzal a szándékkal, hogy örömet okozzunk nekik. Azt tapasztaltam, hogy szeptemberben a gyerekek nem merik elmondani a nyári élményeiket, nem szokták meg a szereplést, és nem hiszik el, hogy érdekesek lehetnek. A bűvészkedés feloldja a görcsöket, rengeteg sikerélményt adnak már a legegyszerűbb trükkök is, amelyeket a gyerekek »eladni « is megtanulnak, hiszen a show, a humor is szerves részét képezik a varázslásoknak.” A trükkök gyakorlása emellett fejleszti a kézügyességet és a koncentrálókészséget, valamint elmélyült foglalkozást jelent, amit nagyon fontos elsajátítani a kisgyerekeknek. „Ezt manapság flow élménynek mondják, olyan, mint a zenészeknél a gyakorlás, ami kizárja a külvilágot, teljes belefeledkezést, feloldódást jelent és nagyon sokat ad” – mondja a bűvész, aki kisgyerekként egy nyári táborban találkozott először a varázslással.

A színpad nem bánt

„Az első trükköm a pulzusolvasás volt, bele is került a könyvbe. Nagy Pista bácsi egy Rodolfo-bajuszos matektanár és egyben amatőr bűvész tanította nekem. Azóta is a kártyatrükkök a kedvenceim” – és nincs miért kételkedni Feri bűvész szavaiban, hiszen a beszélgetésünk alatt folyamatosan pergeti, forgatja a kártyalapokat az egyik kezében. „Ez itt most nem egy műsor az újságírónak, én tényleg mindig ezt csinálom, hozzám tartozik” – magyarázza Kőhalmi Ferenc, aki a Rodolfo-doboz kivégzése után a Figaróban kötött ki, hogy végigvarázsolja az ott elérhető kellékeket is. A legendás bolt legendás alapítója, Szabó Pista bácsi ajánlott aztán mestert a 13 éves fiúnak, mert eldőlni látszott a szomorú hátterű gyerek sorsa. Bűvész lesz és boldog lesz. Molnár Gergely bűvésztanár feleségével együtt sajátjaként nevelte a lelkes bűvésztanoncot, aki rendületlenül gyakorolta a trükköket, 14 éves korában pedig már nemzetközi bűvészbajnokságot nyert. „Nagyon rossz családból jöttem, nekem ez jelentett mindent, a színpad végre nem bántott” – vallja meg Kőhalmi Ferenc, aki talán saját nehéz gyermekkorát is próbálta újraírni, amikor az „ovi szakra” jelentkezett az artistadiploma megszerzése után.

Óvóbácsi varázsol

„Oda-vissza nagyon sokat számított a két hivatásom. Amikor gyerekműsort csinálok, akkor figyelembe tudom venni a korosztályok sajátosságait: hogy meddig tudnak figyelni, hogy meg kell őket mozgatni, ha lankad az érdeklődés, hogy hogyan tudok lenyugtatni egy izgő-mozgó gyereket a műsor közben” – mondja a bűvész, aki bevallása szerint hatalmas előnnyel indult kollégáival szemben.

„Rettegnek az óvodapedagógusok, amikor először farkasszemet kell nézniük 25 kisgyerekkel – mondja Feri bácsivá átlényegülve. – Én addigra már sok szereplésen túl voltam. Egy-egy apró trükkel nagy figyelmet lehet elérni, illetve sokszor használtam a bűvészelőadások dramaturgiáját, például meséléskor egy dobozból bújtak elő a szereplők.” Félig azonban egyik hivatás sem gyakorolható, így Kőhalmi Ferenc végleg Feri bűvész szerepébe költözött, aki néha a mágikus és szellemes Franz Koffer néven mutatkozik be. A gyerekektől azonban nem távolodott el, legtöbbször továbbra is őket bűvöli el műsoraival – most pedig már könyvbe bújt világával is.

Ő maga nem vállal tanítványt, mert azt gondolja, túl szigorú lenne – amilyen magával is. Bár ezt nehéz elképzelni. Mesélő hangja, mókás öltözete (hogy ne kelljen mindig felöltenie ingét, nyakkendőjét, zsakettjét, mindezeket egy művész barátja ráfestette egy pólóra), könnyed mozdulatai nem árulkodnak arról a fegyelmezettségről, aminek segítségével eljuthatott idáig. „Volt, hogy egy trükköt másfél évig próbálgattam, mindent többször kell gyakorolni, mint elég.” Saját trükkje, ahogy szerinte másnak sem, úgy neki sincs sok. „Nincs új a nap alatt, de ahogy egy versnél sem mindegy, hogy Latinovits mondja el vagy én, a trükköket is különbözőképpen lehet előadni” – vallja be Franz Koffer, aki bár nem vágyik külföldre, egyszer még szeretne egy komoly revüműsorban fellépni.

„Más nagy álom nincs, itthon is jó bűvészkedni. És én a bűvészkedést szeretem a világon a legjobban.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!