MEGKÉRDEZTÜK…
Süveges Gergőt, a közmédia szerkesztő-műsorvezetőjét, a 12 éves Borka, a 10,5 éves Marci, a 8 éves Annamari és a 6,5 éves Andris édesapját.
– Hogyan, milyen módszerrel oszt igazságot a gyermekei között egy-egy vitás kérdésben?
– Igyekszem jó mediátor lenni. X., mit szeretnél pontosan? Y., ugye hallod, hogy X. azt szeretné… mit válaszolsz erre? X., figyelj, Y. szerint ez a kérés… Y., mit tudnál tenni azért, hogy ezt X. jobban megértse? Természetesen, míg az egyik fronton ez a kedélyes csevej zajlik, a másik csatamezőn két másik ellenfél akaszkodik össze. Ezt a „mindjárt jövök, ne öljétek meg egymást” ígérettel próbálom kordában tartani. Teljesen sikertelenül. Ha itt oltok tüzet, ott ég a bozót, ha oda locsolok, itt kap lángra az aljnövényzet. Sosem fázunk.
– Milyen elveket „örökölt” a szüleitől, amelyeket maga is érvényesít a gyermekei nevelésében?
– Feleségemmel, Margittal együtt igyekszünk sokat beszélgetni a gyerekeinkkel és minél jobban megismerni őket. Nagy ajándék, ha ismerhetem a gyerekeimet – és ők is ismernek engem. Néha persze ők ezt túl jól csinálják, ilyenkor kicsit szégyenkezem, de összességében mégiscsak mindenkinek jobb ez így.
– Melyek azok, amelyeket viszont „újragondolt”, s inkább másfajta módon közelít meg, mint amiben ön felnőtt?
– A beszélgetés csak másodsorban áll „beszélésből”. Sokkal fontosabbnak érzem a hallgatást, a meghallgatást. Inkább kérdezek és csendben figyelek, aztán, ha igény mutatkozik rá, mondok is valamit. De csak akkor. Különben úgysem hallanák meg – akkor meg minek.
– Mi volt az, amit ön tanult meg a gyermekeitől?
– Hogy akár öröm, akár bánat, mindig minden változik. És elmúlik. A „soha többé nem jövök ki a szobámból” örök haragja legfeljebb a következő étkezésig tart.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
