Ha a tradicionális svéd pártok nem hajlandóak a szorosabb kormányzati együttműködésre, a szélsőjobboldal járhat jól Svédországban. Stockholmban a múlt vasárnapi voksolás után sem múlt el a populista veszély, ahogy máshol Európában sem.
Brüsszelben némi megkönnyebbüléssel fogadták a svéd parlamenti választás eredményét. Ezúttal háttérbe szorult az, hogy az euroszkeptikus, bevándorlásellenes Svéd Demokraták 4,7 százalékkal jobb eredményt értek el, mint négy évvel korábban, ami 13 mandátumos gyarapodást jelent. Ennél sokkal rosszabb forgatókönyv is megvalósulhatott volna. A Yougov-iroda például még szeptember elején a populista párt elsőségét mutatta ki. Bár a többi közvélemény-kutató ennyire azért nem látta borúsan a jövőt, a felmérések egyöntetűen azt sugallták, hogy Jimmie Akesson pártja a második helyre fut be.
Ezen már senki sem lepődött volna meg. Az utóbbi egy évben Európa hozzászokhatott a rossz hírekhez, a populisták előretöréséhez. Ausztriában tavaly decemberben dőlt le egy tabu azzal, hogy bekerült a kormányba a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). Brüsszelben erre még csak legyinthettek volna, hiszen 1999-ben az FPÖ, akkor még a néhai Jörg Haider vezetésével ugyancsak kormányzati tényezővé vált, ám ez nem befolyásolta különösen az EU irányvonalát. Azóta azonban jelentősen megváltozott a politikai széljárás, alig akad már olyan ország Európában, ahol ne lenne számottevő tényező a populista, bevándorlásellenes párt. Igaz, e tekintetben Magyarországon a legrosszabb a helyzet, ahol az idegenellenesség a kormánypropaganda része. A márciusi választás után riasztó helyzet alakult ki Olaszországban is, hiszen egymásra talált a két populista párt, amely már eddig is sok borsot tört Brüsszel orra alá. Itt azonban annyi a különbség Magyarországhoz képest, hogy az Öt Csillag Mozgalom (M5S) nem nevezhető bevándorlásellenesnek a koalíciós partner Ligával szemben.
Nem elég a jólét
A rendkívül erős szociális hálóval rendelkező Svédország is kis híján elesett, a választók egy része azonban talán az utolsó pillanatban gondolta meg magát, nem akarták, hogy hazájuk is az EU szégyenpadjára kerüljön. Svédországban a Svéd Demokraták felismerték, micsoda politikai tőkét lehet kovácsolni a bevándorlásellenesség szólamaival egy olyan államban, amely egy főre számítva valóban a legtöbb menekültet fogadta be. Az utóbbi öt évben 600 ezren kaptak menedékjogot, s csak 2015-ben, a menekültválság tetőpontján 160 ezer szíriai telepedhetett le az országban, ami a svédek kivételes nagyvonalúságát jelzi. A radikálisok kihasználták, hogy a kormány nem szokott adatokat közzétenni a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről, így a Svéd Demokraták folyamatosan sugallhatják az embereknek, hogy egyre rosszabb a közbiztonság, amiről a migránsok tehetnek. A populista párt azonban nemcsak menekültellenes, síkra száll Stockholm Európai Unióból való kilépéséért, Swexit-referendumot íratna ki. Igaz, ez a követelése az utóbbi időben mintha háttérbe került volna.
A városok peremvidékein sokan érzik úgy, hogy a menekültek befogadása miatt nőtt a bűnözés, ettől függetlenül csak egy kisebbség vár radikális megoldást a szélsőséges nacionalistáktól. A lakosság nem egészen ötöde gondolja azt, hogy az agresszív fellépés jelenti a megoldást az ország gondjaira. A választás megmutatta, továbbra is erős a politikai centrum.
Patthelyzet
A populisták harmadik helyükkel annyit azért elértek, hogy politikai patthelyzet alakuljon ki a skandináv országban, hiszen csak néhány ezer szavazatnyi különbség volt a bal- és a jobboldali blokk között. Nem kizárt ugyan, hogy a szociáldemokrata Stefan Löfven marad a miniszterelnöki székben, ám kisebbségi kormányának rendkívül nehéz dolga lesz minden parlamenti szavazás előtt. Még úgy is, hogy Svédországban komoly hagyományai vannak a kisebbségi kormányzásnak.
Komoly fegyvertény, hogy Svédország nem csatlakozik Olaszországhoz, Ausztriához, illetve Magyarországhoz és Lengyelországhoz. (Azért nem Visegrádi Négyeket említünk, mert Csehország, de legfőképpen Szlovákia sokkal pragmatikusabb álláspontot képvisel az EU-val kapcsolatban.) Bár nem valószínű, hogy a svéd választás nyomán jelentősebben megváltoznának az erőviszonyok az EU-ban, a voksolás azt is jelzi, hogy a populisták térnyerésének is megvannak a maga korlátai. Ahhoz azonban, hogy Brüsszel, illetve az EU hosszabb távon bármiféle pozitív hatást érzékelhessen a svéd voksolás kapcsán, a tradicionális pártoknak is gesztusokat kellene tenniük egymásnak. Ha ugyanis képtelenek bármiféle kompromisszumra, akkor decemberben előrehozott választást kellene rendezni Stockholmban, ami a populisták nagy győzelmével érne fel.
„Meg vagyunk győződve arról, bármilyen kormány alakuljon is, erőteljesen elkötelezi magát az Európai Unió mellett” – értékelt az Európai Bizottság.
Az utolsó pillanatban
Mi a svéd választás tanulsága a 2019 májusában esedékes európai parlamenti választás szempontjából? Bizonyos tekintetben a voksolás a tavaly decemberi holland parlamenti voksoláshoz hasonlítható. Akkor a választás előtt a jobboldali radikális, bevándorlásellenes Szabadságpártot (PVV), Geert Wilders tömörülését több közvélemény-kutató is az élen látta, s a voksolás során ugyan öttel növelte mandátumainak számát, 13,1 százalékos eredménye azonban minden előzetes várakozást alulmúlt. Sokan az utolsó pillanatban gondolták meg magukat, s nem a szélsőséges párt mellé tették az ikszet. Hiába mutatják tehát ki a felmérések azt, hogy a nacionalista pártok megerősödése várható az EP-választás során, egyelőre túl korai lenne messzemenő következtetéseket levonni.
A bizonytalanságot az is növeli, hogy még azt sem tudni, milyen nagyobb politikai blokkok jönnek létre a voksolás közeledtével, s ezeket mely pártok alkotják majd. Matteo Salvininek, az olasz jobboldali radikális Liga elnökének, olasz belügyminiszternek kiket sikerül majd magához édesgetnie bevándorlásellenes mozgalmához azután, hogy az Európai Néppárt nem kért belőle. Tagja lesz-e a néppártnak például Orbán Viktor és a Fidesz? A magyar kormánypártnak egyre kevésbé van maradása, amit a Sargentini-jelentéssel kapcsolatos vita is igazolt.
Hogy az európai populista pártok között menynyire jelentősek a különbségek, jelzi: nem magától értetődő, hogy a Svéd Demokraták csatlakoznának Salviniékhez, akik Emmanuel Macront nevezték meg legfőbb ellenségüknek. A francia köztársasági elnök kampánya eddig sikeresebb, mint a populistáké. Guy Verhofstadt, az EP liberális frakciójának vezetője ugyanis bejelentette, képviselőcsoportja kész kampányolni Macron mozgalma mellett a jövő májusi EP-választás előtt. Olyan széles körű csoportosulás létrehozása a cél, amely Európa-párti alternatívát kínál a nacionalistákkal szemben.
Ha pedig ezt sikerül összehozni, akkor az idővel akár az európai populisták visszaszorítását is eredményezheti.
FOTÓ: JONATHAN NACKSTRAND, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
