Az ukrán helyzet fokozódik: az ország keleti felében oroszbarát erők látszanak átvenni az irányítást, az ideiglenes kormány nem ura a helyzetnek, Oroszország katonákat mozgósít és a gázszállítás leállításával fenyeget, a NATO és egész Európa aggódik, Amerika pedig némi erőt igyekszik demonstrálni. Mi lesz ebből? Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértőt kérdeztük.
– Mit ábrázolnak a NATO közzétett műholdfelvételei? Manipulálták a képeket, vagy tényleg mozgósítanak az oroszok a határ mentén?
– Alig hiszem, hogy ez manipuláció lenne. Amit bemutattak, nem titkosszolgálati anyagok, hanem egy olyan cégnek a felvételei, amelyhez bárki hozzáférhet jó pénzért. Ráadásul jó ideje tudni, és sokféle forrás erősíti meg, hogy jelentős erőt koncentrál az ukrán határnál az orosz hadsereg.
– Ebben az esetben mennyire valószínű a fegyveres konfliktus?
– Két lehetőség van. Vagy bevetik ezeket a felhalmozott erőket, vagy pedig a folyamatos nyomásgyakorlás érdekében tartják őket ott. Hajlok arra, hogy ez utóbbiról van szó. Moszkva láthatóan ki szeretné kényszeríteni Ukrajna föderalizációját, konföderalizációját úgy, hogy lehetőleg még a május 25-i elnökválasztás előtt döntsenek erről. Ezért konfliktust szít az ország keleti megyéiben, azzal fenyegetve Kijevet, hogyha elszabadulnak az indulatok, beavatkozik. Viszont Kelet-Ukrajnát sokkal nehezebb lenne megszállni, mint a Krím félszigetet, és ezzel Moszkvában is tisztában vannak.
– Arszenyij Jacenyuk ideiglenes miniszterelnök pénteken nagyobb autonómiát ígért Kelet-Ukrajnának. Közben egy friss közvélemény-kutatás szerint az emberek 30 százaléka támogatja csak a föderalizációt, és mindössze 6 százalék van a felosztás mellett. Milyen alkotmányos berendezkedés lenne az ideális Ukrajna számára?
– Az ország középső és nyugati részének az a fontos, hogy Ukrajna egységes állam maradjon, hiszen ez megnehezítené, hogy az orosz befolyás fokozódjon. Az ideiglenes kormány abban érdekelt, hogy a közhatalom iránti bizalmat helyreállítsa, és biztosítsa annak hatékony működését az ország egész területén. Ellenben a keleti-délkeleti megyékben vannak olyan csoportok, amelyek ezt meg akarják akadályozni. Őket nyilvánvalóan Moszkva támogatja. Egyelőre kérdéses, hogy a központi hatalom hogyan tud ezzel megküzdeni, mikor más súlyos politikai és gazdasági kihívásokkal is szembe kell néznie.
– Mintegy 3,2 milliárd dollárt tudott eddig az USA, a Nemzetközi Valutaalap és az EU összekalapozni Ukrajnának. Mire futja ebből?
– Messze nem elegendő ez az összeg. Az első akut probléma az, hogy Kijev nem tudja kifizetni a gázszállításokból felhalmozott tartozásait. Ettől mihamarabb meg kellene szabadulnia, mert amíg nem teszi, addig ez fegyver marad Moszkva kezében. Mindent összevetve, az ország rövid távú szükségletei a szerényebb becslések szerint is 15-20 milliárd dollár között lehetnek, míg más elemzők 30-32 milliárdról beszélnek.
– Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy a tartozástól függetlenül nem akarja elzárni a gázcsapokat. El lehet ezt hinni az orosz elnöknek?
– Egészen más helyzet van most, mint a korábbi gázkonfliktusok idején volt. Az oroszok elszántak. Ha az ukránok egy bizonyos idő után sem hajlandóak visszafizetni a tartozásaikat, minden további nélkül elzárhatják a gázcsapokat. 2009-ben az Európába irányuló orosz gázimport 80-85 százaléka Ukrajnán keresztül érkezett, de az azóta megépült vezetékek miatt ennek már csak a fele megy át az országon. Ezt a veszteséget bekalkulálták az oroszok.
– Több európai állam – közöttük Magyarország is – felajánlotta, hogy ebben az esetben visszapumpálják a gázt Ukrajna felé. Mennyire életképes megoldás ez?
– A Gazprom jogilag is aggályosnak tartja a reexportot. De technológiailag is kétséges, hogy Ukrajna szükségleteit fedezni lehetne így. Szinte biztos, hogy ha Moszkva tartósan beszüntetné a gázszállítást, akkor jelentősen korlátozni kellene a fogyasztást Ukrajnában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
