Kutya vagy nyuszi szaladgál a rajzasztalok között, van négy- és hetvenéves diák is.
- Dizájntáskákból lesz ösztöndíj a rászoruló gyerekeknek.
- A Manzart rajziskola igazi szabad műhely.

 
 
 

„Vannak felnőttek, akik egész életükben titkolták ilyen jellegű vágyaikat, itt viszont kinyílnak és azzal foglalkozhatnak, amivel évtizedek óta szerettek volna.

A gyerekek pedig kreatívan töltik a szabadidejüket, barátokat találnak, nem mellesleg nagy részüket felveszik művészeti iskolákba, egyetemekre” – így foglalja a Manzart rajziskola és művészeti műhely lényegét Somos Ildikó, az egyik alapító, akinek a szabadság és a személyiség-központúság a legfontosabb, ezért csakis az idejáró diákok és tanárok alakítják a rajziskolát. Az újpesti Manzartban összesen tízféle délutáni tanfolyam működik, különböző korcsoportokban és tematikában, októberben pedig megnyílik a budai központjuk.


Nyugalom és rajztábla

Jazz, funky és komolyzenei dallamok szűrődnek ki a földszinti, nagy ablakos helyiségből, ami előtt asztalokon lelkesen festenek fiúk-lányok. Bent szintén festő, rajzoló kamaszok – állványok mögé bújva.

Modelltárgyak, rajzeszközök mindenfelé, kész és száradó alkotások díszítik a padlót és a falakat. Egy sarokba tolt asztalon tea és aprósütemény. Az alkotás családias hangulatban zajlik. Az oldott légkörben a szégyenlősebbek is megnyílnak. A Manzart tíz éve indult egy újpesti tetőtérlakásban, innen ered a név. A rajztanítás nagymestere, Szunyoghy András grafikusművész és volt tanítványa, Somos Ildikó alapította.
„Ide általában évekig járnak az érdeklődők, baráti kapcsolatok alakulnak, hovatartozás-érzést ad, az alkotás és a tanítás mellett beszélgetünk, teázunk is. Van olyan felnőtt diákunk, akinek már több kiállítása is volt, másoknak szakmájává vált a kezdeti hobbi, s ma már grafikusként dolgoznak, egy másik volt tanítványunk pedig tetoválószalont nyitott” – meséli büszkén Ildikó, aki a MOME-n végzett grafikus szakon, aztán reklámgrafikusként dolgozott tíz évig egy nagy ügynökségnél, majd kisbabája mellett nyugisabb, munkára vágyott.

„A sokszínűségben hiszünk, összesen tízféle tanfolyamunk van – korosztály és tematika szerint. A tiniknek alternatívát nyújt a telefonnyomkodás helyett, az idősebbeknek a felvételiben segíthet, a felnőtteknek hobbit és kikapcsolódást ad. Nem akarunk akkreditált iskolává válni, mert a szabadság, az egyediség fontosabb, hogy azok alakítsák az iskolát, akik idejárnak és itt tanítanak” – mondja Ildikó. A sokszínűség nem duma: a legkisebb manzártos 4, a legidősebb 70 éves, és a kezdetektől fogva „befogadnak” olyan érdeklődőt is, aki nem tudja kifizetni a tanfolyam díját. Járt hozzájuk kislány nevelőotthonból is, a gyerekek sosem tudják, hogy kik a „kivételezettek”.

Tavaly már ösztöndíjnak nevezték az ingyenes lehetőséget. Idén pedig akár 10 diáknak is tudják 1 évre ingyen biztosítani a tanfolyamot, ugyanis a Medence csoporttal közösen egyedi, a gyerekek rajzaival díszített táskákat, tolltartókat gyártottak, a tárgyak eladásából származó bevételt az ösztöndíjakra fordítják.

A különböző méretű táskák nem csak üresen kaphatók: létezik „fullos verzió” is, amiben fél évre elegendő, jó minőségű festék, ceruza, pasztellkréta, radír lapul. A táskákkal dizájnvásárokon is részt vesznek majd.


A kutya is segít rajzolni

Az egyik új tanfolyam az állatasszisztált foglalkozás. Molly, a fekete-fehér border collie otthonosan mozog a gyerekek között, tréner gazdájának halk vezényszavára mindent azonnal teljesít. Nagyobb sikerélmény, oldottabb légkör, erősebb motiváció, fejlődő empátia, személyiségfejlesztő hatás – például ilyen pozitív eredményei vannak a kutyás foglalkozásoknak.

„Az állat oldja a feszültséget, a gyerekek közvetlenebbek és vidámabbak lesznek, a feladatokat játékként kezelik, így sikeresebben oldják meg a nehezebb feladatokat is, amitől nő az önbizalmuk is. Itt elsősorban nem fejlesztőpedagógiai munkát végzünk, de magatartászavaros, Asperger-szindrómás diákkal is foglalkoztunk már, óriási eredményt lehetett elérni náluk is Molly jelenlétével” – mondja Erdész Brigitta kutyatréner, az állatasszisztált fejlesztőpedagógia egyik szakértője.

Először egy félórás közös játék zajlik, amin a tréner gazdi is jelen van, majd utána jön a képzőművészeti foglalkozás Regina vezetésével, amiben megjelennek az előző, kutyás élmények is. A leginkább kutyákkal (de akár nyuszikkal is) végezhető „terápia” csökkenti a szorongást, segíti a társas kapcsolatok kialakulását.


Szintet ugranak

Ágoston szinte le sem veszi a szemét a modellről (csendélet) és a papírról. A hetedikes fiú roppant tudatos: a kisképzőben akar továbbtanulni, már most készül a felvételire, ezért időre rajzol, 45 perc alatt kész kell lennie az adott feladattal.

„Hetente kétszer jövök ide, de otthon is gyakorlok. Azért is szeretek idejárni, mert mutatnak új technikákat, sikerélményt ad, sokat dicsérnek, így az önbizalmam is kezd előjönni” – mondja hadarva.

Zsófi a másik sarokban szintén elmélyülten alkot. A nyolcadikos lány az egyik legrégebbi manzártos, évek óta szinte minden tanfolyamot elvégez, tavaly első lett a Madarak és fák rajpályázaton. Számára tartást és kikapcsolódást ad a hely. „Régebben féltem festeni, ma már az a kedvencem” – mondja az épületdizájner terveket szövögető kamasz.

Karina viszi a másik új tanfolyamot, a képregényrajzolást, ami egyedülálló, ugyanis nincs képregényes képzés az országban.

„Ez egy autonóm alkotói, önkifejezési folyamat, kell hozzá önismeret is, így ehhez kapcsolódó szituációs játékokat is játszunk, a sematikus rajzoktól haladunk a komplexebb figurák felé. Minél sematikusabb egy figura, annál jobban tud az olvasó azonosulni vele” – meséli a képgrafikus, animátor végzettségű 25 éves lány, aki jelenleg egy 102 oldalas könyvön dolgozik egy külföldi kiadónak, hetente kétszer pedig a Manzartban tanítja a 10 év felettieket.

A Manzartból többeket vettek fel neves külföldi egyetemekre. Az egyik ilyen „büszkeség” Dániel, aki 9 évig járt ide.

„Jövőre diplomázom egy dániai dizájnegyetemen, divattervező leszek” – jelenti ki határozottan. Diplomamunkáján dolgozik éppen: egy teljes férfikollekciót készít. „Kiskorom óta szerettem rajzolni, itt megtanultam az alapokat, a technikákat, aztán amikor mondtam, hogy a divattervezés érdekel, akkor ebben is segítettek, formarajzokat készítettünk, sok jó tanáccsal láttak el, így simán felvettek a kinti egyetemre.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!