Sem szükség, sem lehetőség nincs katonai akcióra Ukrajnában – nyilatkozta lapunknak Charles A. Kupchan professzor, az amerikai külpolitika alakításában fontos szerepet játszó Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának európai kutatásainak igazgatója.
– Korábbi nyilatkozataiból kitűnik, nem tartja valószínűnek, hogy a NATO vagy az USA közvetlenül beavatkozzon Ukrajnában. Miért nem?
– Mert az oroszok jelenléte a Krím félszigeten nem jelent direkt katonai fenyegetést a NATO európai tagországai vagy az USA biztonságára. A NATO maximum átértékelheti a kapcsolatait Oroszországgal, de sem szükség, sem pedig lehetőség nincs egy katonai akcióra a Krímben vagy Ukrajnában.
– A krími tatárok másképp látják, ők Azerbajdzsántól és Törökországtól kértek segítséget.
– Lehet, de Európa és az Egyesült Államok csak úgy segíthet, ha egyfelől megbünteti Oroszországot azért, amit tett, másfelől pedig pénzügyi támogatást adhat Ukrajnának a gazdaság talpra állításához. Nem érdekük, hogy az ukránok, törökök vagy épp az azeriek háborúba bonyolódjanak Oroszországgal. Egy ilyesfajta válaszlépés nem lenne arányos a Krím félsziget megszállásával.
– Így mi lesz ebből? Egy újabb befagyott konfliktus?
– Valószínűleg olyan helyzet alakul ki, amikor az oroszok ellenőrzésük alatt tartják a félszigetet, de annak jogi helyzete kétes marad. Az is elképzelhető, hogy a krímiek megszavazzák a függetlenséget, de azt csak Oroszország ismeri el. Így a Krím is Dél-Oszétia és Abházia sorsára jut.
– Mit tehet a nemzetközi közösség, ha ez valóban bekövetkezik?
– Fokozhatják a gazdasági nyomást vagy diplomáciailag elszigetelhetik Oroszországot. Az Egyesült Államok máris emelni kezdte a védelmi készültséget: több harci repülőgépet küldenek a Baltikumba és felgyorsítják a katonák kiképzését Lengyelországban. A nyugati államok tehát reagálnak, de a válaszlépéseiknek mindig arányosnak kell lenniük azokkal az érdekekkel, amelyeket kockára tesznek. A kölcsönös gazdasági érdekek miatt nem szabad beszűkíteni Moszkva mozgásterét, és azért sem, mert az orosz diplomácia fontos szerepet játszik olyan világpolitikai konfliktusok kezelésében, mint az iráni vagy az afganisztáni.
– Az EU úgy döntött, felfüggeszti a vízumkönnyítésről és kereskedelemlibera lizációról szóló tárgyalásokat Moszkvával. De elég ez ahhoz, hogy Putyint jobb belátásra bírják?
– Ez a gazdasági nyomásgyakorlás kezdeti szakasza. Hasonlóképpen, a Fehér Ház döntése nyomán, már nemcsak orosz politikusok és oligarchák számláit fagyasztatják be vagy korlátozzák az ő és családjaik beutazását az USA-ba, hanem azokat is sújtják majd a szankciók, akik jelentős közpénzeket tüntettek el Ukrajnában vagy felelősek a tüntetők elleni erőszakért. Viszont az csak a következő hetekben derül ki, hogy ez elég lesz-e.
– Nem éppen a Nyugat hibája, hogy a dolgok idáig fajultak?
– Sokan gondolják ezt. Tehetett volna az EU többet Ukrajnáért? Persze, hiszen most már hajlandóak a zsebükbe nyúlni és egy 15 milliárd dolláros mentőcsomagról beszélnek. Janukovics novemberben a jobb ajánlatot választotta: egyszerre kedvezett a keleti területek orosz ajkú lakosságának, a fő támogatói bázisának, és szerzett olcsó gázt. De a társadalom jelentős része erre nemet mondott. Az ukránok az európai és nem az eurázsiai jövőkép mellett álltak ki, ami Putyin politikájának a csődjét jelentette. Erre sértetten válaszolt, és amolyan kárpótlásként rátette a kezét a Krímre.
– Gondolja, hogy az orosz elnök hajlandó kockára tenni az USA-val és az európai országokkal kialakított jó viszonyát, együttműködését fontos nemzetközi ügyekben?
– Putyin második elnöksége valóban éles váltás: sokkal erősebb nacionalista felhang és nemegyszer önpusztító politika jellemzi, annak ellenére is, hogy bizonyos ügyekben, például a szíriai vegyi fegyverek felszámolásában kész együttműködni. Most pedig nyílt agressziót követ el Ukrajna területi szuverenitása ellen.
– Hogyan magyarázná ezt a változást?
– Feltehetően úgy érzi, meggyengült az otthoni pozíciója. Ezért a fegyveres testületeknek tetsző nacionalista retorika és a stratégiai cél, az Eurázsiai Unió, amelyet szerinte az ellenséges nyugati demokráciák vesznek körbe.
– Mi jöhet a Krím után? A többségében oroszok lakta Kelet-Ukrajna?
– A Krímben egyértelműen a 2008-ban Grúziában bevált stratégiát használja: ráteszi a kezét egy területre, hogy nyomást gyakoroljon. Kelet-Ukrajna azonban más kérdés. Nem áll érdekében, hogy polgárháborút provokáljon Oroszország határai mellett.
– Mi történhet így Ukrajnával?
– Azt gondolom, a Krímmel vagy anélkül, de egyben marad az ország. Ugyanakkor gazdasági és politikai téren is pokoli nehéz dolguk lesz. Hosszú távon nem az a kérdés, hogy Putyin mit lép, hanem az, hogy az ukrán politikusok véghez tudják-e vinni a szükséges reformokat.
NÉVJEGY: CHARLES A. KUPCHAN
A Council on Foreign Relations (Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsa) elemzőintézet washingtoni központjának szakértője, az európai kutatások igazgatója, a Georgetown egyetem professzora. Az első Clinton-adminisztráció idején a Nemzetbiztonsági Tanács európai ügyekért felelős igazgatója, majd a Külügyminisztérium szakértője.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
