„Milliószám küldöm kamionokkal a dinnyém Olaszországba, tíz munkásom van, nettó százezret fizetek nekik, így jövök ki vastag nullszaldóra. Ha a konkurenseim közmunkásokkal dolgoztatnak, én csődbe megyek” – kesereg egy békési dinnyetermelő.
Ugyanis Pintér Sándor javaslata szerint a települések kikölcsönözhetnék munkásaikat – ezért a cégeknek/gazdáknak napi 500 forintot kellene fizetniük, hogy minden közterhet letudjanak. Azaz 10 ezer forintból letudható egy munkás, a közmunkásbért az állam állja. (Csak összehasonlításképpen: 500 forint a minimálbérre bejelentett idénymunkások órabére.)
Azt pedig, hogy ki részesülhet olcsó munkaerőből, a polgármester dönti el, azaz a személyes szimpátia, politikai és gazdasági érdek juthat érvényre. Nem véletlen, hogy a fent említett dinnyetermelő aggódik, ugyanis nem fekszik jól a polginál. Magyarán torzulhat a piac: megeshet, hogy csak a csókos vagy éppen a politikai klientúrához tartozó vállalkozók maradnak talpon.
A foglalkoztatáspolitikai szakemberek úgy számolnak: a rendelkezés miatt az idénymunkások legalább 20-30 százaléka elvesztheti munkáját – ez mintegy 125–190 ezer embert érint. Továbbá a mezőgazdaság „fix alkalmazottainak” mintegy 10-15 százaléka (20-25 ezer fő) kaphat felmondó levelet a cégek leépítése, bezárása miatt. Azaz egy újabb közmunkástömeg termelődik ki, amiről az államnak kell gondoskodnia, és amelynek tagjai nyomorra vannak ítélve.
És mostantól a mezőgazdasági dolgozók és idénymunkások bértárgyalási pozíciója gyakorlatilag megszűnt: ha nem bólintanak rá a gazda ajánlatára, jönnek a közmunkások.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!