Számok mögött a szegénység – a héten publikált több statisztikai adat a magyarországi nyomorúság növekedéséről tudósít. Már négymilliósra tehető a létminimum alatt élők tábora, ez egymillióval több, mint a 2000-es évek elején.
Legkevesebb 83 941 forintból tudtunk megélni tavaly a KSH legfrissebb adatai szerint. Az átlagkereset azonban nem sokkal több ennél: nettó 141 ezer forint volt a január-márciusi időszakban. Ez ugyan 1,6 százalékkal több, mint az előző évben, ám a létminimumhoz szükséges összeg nagysága 2010-ről 2011-re 6,6 százalékkal emelkedett. A KSH adatai szerint a háztartások jövedelmük 31 százalékát élelmiszerre, ugyanennyit lakásfenntartásra költik. Az élelmiszerek, energiaszolgáltatás ára azonban egyre növekedett, így valamennyi háztartásban csökkent az életszínvonal.
Egyre vegyesebb összetételű azoknak a csoportja, akik a létminimum alatt élők hatalmasra, már négymilliósra duzzadt táborához tartoznak – értékelte lapunknak a statisztikai adatokat Ferge Zsuzsa szociológus. A létminimum alatt élők körében hatszázezren vannak, akik húszezer forint alatti összegből kénytelenek megélni havonta, az álláskereső hatszázezer ember között pedig egyre több, csaknem ötven százalék az érettségivel, diplomával rendelkezők száma.
Mindebből Ferge Zsuzsa szerint arra lehet következtetni, hogy a sokat hivatkozott középosztály egy része lesüllyedt.
A társadalmi minimum alatt élés azonban nem feltétlenül egyezik meg a szegénységgel. – Nem lehet pontosan megmondani, hogy hol húzódik az „igazi” szegénység határa, mert ilyen nincs. A szegénységben és létminimum alatt élők között a különbséget azzal a példával lehet érzékeltetni, hogy mi kerül a kenyerükre. A mélyszegényeknél, szegényeknél többnyire semmi. A létminimum alatt, de még nem szegénységben élőknél arra futja, hogy a kenyéren legyen margarin vagy parizer, megtehetik, hogy ruhára, cipőre költsenek, évente mondjuk egy alkalommal, és belefér a büdzsébe még egy olcsó televízió is – magyarázza a szociológus.
A jövő alakulása Ferge Zsuzsa szerint teljes mértékben politikafüggő. „A magyarországihoz hasonló tragédiatömeg sajátos, Európában csak Bulgária és Románia van ilyen, vagy rosszabb objektív helyzetben, de más politikai felhangokkal. Amíg a szegényeket háttérbe szorító, őket meggyűlölő politikát folytatunk, addig nem lehet sok jóra számítani, sőt…”
Lapunk is tudósított a múlt héten a borsodi Rakacáról, ahol a késve megérkező segélyek miatt a sajtó szerint majdnem kitört az éhséglázadás. Ferge Zsuzsa nem az ilyen tiltakozások elszaporodását, inkább a megélhetési bűnözés növekedését tartja valószínűnek. „A növekvő intolerancia a rendőrállam megerősödését, a szegénység egyre szigorúbb büntetését, a belső tartás megbomlását, külső kényszerrel történő megtartását, vagyis a civilizáció gyengülését eredményezheti.”
A szociológus szerint a populizmus, nacionalizmus is gyorsabban terjed egy ilyen környezetben, ám ez nem a szegények, hanem a szegénységtől félők körében jellemző.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
