Oroszországnak van elegendő atomfegyvere, de csak a béke megőrzése a célja. Moszkva nem tűrheti, hogy az orosz kisebbségnek baja essék Ukrajnában, de Porosenko ukrán elnök jó és őszinte ember. Luganszk és Donyeck ukrán ostroma Leningrád náci ostromához hasonlatos, miközben az orosz és az ukrán tulajdonképpen egyazon nép. A fenti gondolatok mind Vlagyimir Putyintól származnak, aki lassan öt hónapja sikerrel játssza a „húzd meg, ereszd meg”-et a Nyugattal. Sz. Bíró Zoltán történész, a térség egyik legjobb hazai ismerője szerint Oroszország semmiképpen sem akarja elengedni Ukrajnát, de a mostaninál radikálisabb orosz lépésekre nem számít.
– Petro Porosenko szerint Oroszország immár nyílt háborút folytat Ukrajna ellen, de ezt a helyzetértékelést egyelőre sem Moszkvában, sem Európában nem fogadják el. Milyen háború zajlik Kelet-Ukrajnában?
– Szégyellősnek mondanám. Mert bár nagyon sok közvetlen és közvetett bizonyíték utal az orosz jelenlétre, csak a folyamatos bizonytalanság és káosz az, ami biztos. Úgy tűnik, ennek fenntartása Moszkva érdeke középtávon. Porosenko helyzete nyilván más, mint az európai vezetőké. Övé a politikai felelősség, miközben szeretné ezt a furcsa és veszélyes helyzetet minél hamarabb lezárni. Ezért fogalmaz időnként radikálisabban nyugati kollégáinál. Amit biztosan tudunk, az az, hogy Ukrajnában egyre több az orosz katona. Az Orosz Katonaanyák Szervezetének közlése szerint az úgynevezett szerződéses katonákkal felbontatják kontraktusaikat, ugyanakkor arra utasítják őket, hogy csatlakozzanak az ukrajnai „felkelőkhöz”. De az is bevett eljárás, hogy papíron szabadságra küldik őket, így az orosz vezetők nyugodt szívvel mondhatják, hogy a szabadságos orosz katonák magánügyeibe nem szólhatnak bele.
– Luganszk és Donyeck ostroma erősen hasonlít a Leningrádért folytatott harcokra, mondja Putyin. Kinek szólnak az ehhez hasonló lózungok?
– Az ukrán rendszert – függetlenül attól, hogy Porosenko elnök májusban szabad és független választásokon győzött – fasiszta juntaként emlegeti az orosz média Kreml szócsöveként működő része. Putyinnak szüksége van ezekre az erős képekre, hogy odahaza megindokolja az ukrajnai történéseket. Az elnöknek néhány bátor értelmiségin és pár független sajtóterméken kívül nincs valódi, erős ellenzéke. Népszerűsége töretlen, sőt az európai
szankciók hatására egyre erősödik.
– Mi lehet Putyin végső célja a kelet-ukrajnai háborúval? Új birodalom építése vagy csak figyelmeztetés a Nyugatnak?
– Putyin elképzelése az Eurázsiai Gazdasági Szövetség, majd az Eurázsiai Unió létrehozásáról komolytalanná válna, ha Kijev nem venne abban részt. A február végi ukrajnai hatalomváltás után nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem fog menni, ezért döntöttek úgy, hogy másfajta megoldást keresnek. Mivel a korábbi fenyegetés, a Krím elfoglalása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az orosz csapatok most elindultak Ukrajna második legnagyobb kikötője, Mariupol felé. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jelenlegi két szakadár megye mellett még további három-négy keleti és déli ukrajnai megyét megpróbálnak leszakítani az anyaországtól, részben fenntartva a „prolongált káoszt”, részben megteremtve ezzel egy új bábállamot, Novorossziját, azaz Új-Oroszországot.
– Veszélyben lehetnek más, egykori szovjet államok is? Gondolok itt a balti országokra.
– Nem hiszem. A balti országok politikai és katonai védelmet élveznek, tagjai a NATO-nak és az Európai Uniónak. Észtországban és Lettországban, ahol nagyon magas az orosz ajkúak aránya, Moszkva célja inkább az orosz kisebbség folyamatos megszólításával a bizonytalanság fenntartása lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!