Alig pár hete, hogy a kormány bemutatta legújabb csomagját, a Széll Kálmán-tervet, máris létrejött egy tizenöt szakszervezetet összefogó, a tervezet ellen demonstráló bizottság. Nagy a felháborodás.
A kormány a programjában felülvizsgálná a táppénzfolyósítás szabályait, a rokkantsági rendszert, a MÁV-kedvezményeket, valamint csökkentené az álláskeresési járadék maximális idejét is.
Legfrissebb elemzésében a Policy Agenda többek közt ezzel a kérdéssel is foglalkozik. A kormányprogramról a kutatást végző cég egyik munkatársát, Kiss Ambrust kérdeztem.
– Sokat romlik majd a segélyezettek élete?
– A tervben szerepel, hogy „szeretnénk mindenki számára a munkát, az aktív életet vonzó választássá tenni. Nem tartható fenn az a rendszer, az a gondolkodásmód, amely szerint a különböző jogcímeken járó támogatások összeadott értéke hasonló nagyságrendet érhetett el, mint a munkával megkereshető bér." Mi azt mondtuk, hogy most sem képzelhető el olyan eset, amikor a szociális alapú támogatásokból jobban lehet élni, mint munkából, ezért nehezen értelmezhető ez a része a tervnek.
– Nem túl sok a potyautas?
– Lehet természetesen olyan eset, amikor visszaélnek a segélyezéssel. De emiatt nem szabad azokat is büntetni, akik arra kényszerülnek, hogy ezekből a támogatásokból éljenek. Ezért az a helyes, amit a tervben megfogalmaznak: tisztázni kell a szociális segélyezés rendszerét.
A tervben kevés konkrét lépés található, ezért nem tudjuk megítélni, hogy milyen társadalmi hatásai lehetnek. A cél, hogy minél többen dolgozzanak, önmagában persze támogatandó. Az a kérdés, hogy mennyire megalapozott az ehhez vezető út.
A Policy Agenda kiszámolta, hogy egy segélyen élő családban egy főre legfeljebb havi 23 ezer forint támogatás jut. A KSH egy 2009-es adata szerint a nagyon szűkös megélhetéshez is minimum 63 ezer forint szükséges.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
