Tüzes éj. - Szent Iván varázslatos napján és misztikus éjszakáján, június 24-én – örömtüzek lángja felett, virágzó páfrányok rejtekénél, pillangók, szentjánosbogarak és tündérek társaságában – szinte bármi megtörténhet.
E napot célszerű minél korábban kezdeni. Nemcsak azért, mert így tudjuk a legtöbb praktikát belesűríteni, hanem mert az egészségvarázsláshoz szükséges gyógynövényeket a néphit szerint Szent Iván napja hajnalán harmatosan kell begyűjteni. A későn kelőknek némi vigasz: lehet éjszaka is, ám akkor csakis meztelenül szabad.
Szégyenlősek számára a megoldás: a páfrányvirág! Ez ugyanis láthatatlanná tesz, legalábbis a népi babona szerint. De csakis Szent Iván éjjelén, mikor e varázserejű növény kinyílik, s akinek sikerül megszereznie, bónuszként az állatok nyelvét is megérti. Nyílás előtt viszont mágikus fuvallatot bocsát ki, amitől mindenki elalszik. Vagyis: elég lehetetlennek tűnik megszerezni, s így nehéz a varázserőt bizonyítani – ám cáfolni is…
A növények után következhetnek az állatok: indulhatunk szentjánosbogarat fogni – ha nem tiltaná a törvény és a jóérzés. Így javaslom inkább az Alcsúti Arborétum megtekintését. Szent Iván-nap környékén éjszakai túra során gyönyörködhetünk benne, ahogyan a bogarak megvilágítják az arborétum területét.
De térjünk vissza nappalra, hiszen akad még tennivalónk bőven, például a lepkehálóval. Színtévesztők vigyázzanak! Nem mindegy, milyen pillangót fognak: a fehér szerencsét jelent, a sárga nyomán pénz áll a házhoz, ám a barna, a szürke és a fekete bajt hoz. Aki viszont boldog szerelemre vágyik, legjobb, ha tarka lepkére pályázik. Elszállt? Nem probléma, az esély megmaradt: elő gyorsan a gyertyákkal! Egy fehérbe bele kell karcolni a nevünket, egy pirosba a másikét, a fehérrel meggyújtani a pirosat, s nézni, amint a két gyertya egymás mellett elég. S ha mindez nem elég, lehet folytatni: kilenc teamécses lángja fölött tessék háromszor átugrani.
Vagy inkább álljunk meg? Pedig akad még praktika bőven. Almát sütni és az egészséges élet érdekében elfogyasztani. De azt sem kell megmosolyogni, aki a balkonládáit fehér gyertyával a kezében kerülgeti, mert csakis a növények egészségéért teszi. Hasonló cél vezérelte az ősöket, akik égő fáklyákkal járták körbe a szántóföldeket. De tettek mást is: például sült almát a sírokra, s hitték, hogy az eltávozottak is élvezhetik az alma édes ízét.
Lám, nincs új a nap alatt, még akkor sem, amikor a legmagasabban áll: mióta világ a világ, június 24-én különös babonákkal ünneplik meg a nyári napforduló napját. Kicsit késve ugyan, hiszen valójában június 21. az év leghosszabb napja, de spongyát rá! Lesz a különbség nagyobb is: egy évezred múlva a csillagászati napforduló még korábbi napra esik. Az okot a naptárreformban kell keresni. Az ünnep eredetét meg abban a hiedelemben, hogy támogatni kell a Napot a sötétség elleni küzdelemben. S bár ma már leginkább a szerelmesek ugrálnak át a lángok felett kézen fogva, s körülöttük kultúrműsorokat tartanak – de csak a körítés változik, a tűz ugyanolyan marad.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!