Apának lenni jó, mondják az apák. Még jobb, ha az anya és a gyerek is alátámasztja: apával lenni jó. Talán egyszer még a pszichológiai szakirodalomban is helyet kap mindkét szülő. A blognak induló, könyvben végződő Apapara szerzője, Szél Dávid mindenesetre a családok pártján áll.
„Miután egy kismamaruhabolt kismamablog- pályázatán a feleségem terhességét végigkísérő kispapablogom első helyezést ért el, ösztönöztek, hogy indítsak egy, az apaságot tematizáló oldalt, ebből lett az Apapara, ami aztán egyre népszerűbbé vált” – foglalja össze a családi és párkapcsolati tanácsadó szakpszichológusként diplomázó Szél Dávid nyilvánossá váló apaságának kezdeteit.
„Az apaság vállalása nem életkorfüggő, én például mindig is későn érő típusnak gondoltam magam, mégis, a kortárs barátaim többségéhez képest nekem 30 évesen előbb lett gyermekem. A legfontosabb dolog szerintem, hogy az ember fölül tudjon emelkedni saját magán, meghozza azt a döntést, hogy az addigi prioritások áthelyeződnek: munkahelyet lehet váltani, el lehet válni, de az apaság ténye nem változik! Ettől persze sokan megijednek.” A Rogers Iskola és Óvoda pszichológusa hozzáteszi: ez messze nem önfeladás, lemondás – talán csak az alvást leszámítva.
Hogy apaként nem könnyű a gyerek-szülő kapcsolat terepén kiemelt szerepet kapni, nagyban függvénye a társadalmi normáknak: Magyarországon éppen az erős hímsoviniszta szemlélet, mely a nőket a bölcső mellé béklyózza, eredményezi, hogy bár tulajdonképpen az életben minden nap a férfiakról szól, a családból mégis sokszor kiszorulnak.
„A magyar társadalom macsó, ahol
a férfiaknak jogaik vannak, a nőknek
kötelezettségeik.
Gyerek mellett az anya hatalmas társadalmi nyomás alatt van” – mondja Dávid. Sokan a korai anya-gyerek kapcsolat alapvető fontosságában látják a szerepszétválás jogosultságát, mindez azonban kulturális, társadalompolitikai konstrukció, nem magától értetődő. „Az anyasági támogatások elsődlegesen az otthonmaradást, a munkaerőpiacról való kiesést támogatják. 1967-ben, mikor bevezették a gyest – népesedéspolitikai okokból –, hiába vált éppen a nők többsége számára is elérhetővé a felsőoktatás, az intézkedés ezt a folyamatot erősen megakasztotta. Mindezt ráadásul a magyar pszichológiai szakirodalom is támogatta, így tanítják a mai napig: az elsődleges gondozóknak, azaz az anyáknak – apákról nem tesznek említést – otthon kell lenniük a gyermekükkel, mert a kapcsolatuk szempontjából ez az időszak meghatározó. (Nem véletlen, hogy a magyar társadalom bölcsődeellenes.)
Politikai döntés hozott létre tehát társadalmi folyamatokat, ami persze kitermelt magából olyan családokat, ahol valóban az anyuka lesz az elsődleges gondozó, s valóban elengedhetetlen kötődési folyamatok zajlanak le.” Szemben mondjuk Franciaországgal, ahol minden bizonnyal a szakirodalom, így az anyuka is az első 2 és fél hónapot tartja elengedhetetlennek, majd visszamegy dolgozni – és a gyerek egyáltalán nem sínyli meg ezt. Ugyanakkor a magyar pszichológus is nagyon kevesli ezt az időt.
Na, de miért hiányzik az apa a szülő-gyerek kapcsolatot taglaló pszichológiai szakirodalomból? Hát mert a tudomány is macsó, mutat rá Szél Dávid. Példának okáért elég csak arra az orvostudományi furcsaságra gondolni, mely a fogamzásgátláskor inkább a stabil számú petesejteket blokkolja és nem az újratermelődő spermiumokat. „A pszichológia igazi hiányossága viszont az, hogy a kétszülős modellt, főleg az első két-három évet tekintve, mintha egyáltalán nem ismerné – talán mert ritkán tud megvalósulni.” Dávid szerencsésnek tartja magát, hogy nem kell olyan munkát vállalnia, ami a családi élete rovására menne. Ez a hagyományos – pénzkereső, házimunkából nem kérő – modellel ellentétes emancipált férfiúi/ apai igény szülte, hogy szeptembertől ő megy majd gyedre tavaly született kislányukkal, hiszen, ahogy a feleségével vallják:
mindkét szülőnek vannak jogai és kötelezettségei.
„Persze a két apa-férfi felfogás között számos átmenet található – mondja a szakember –, család és lehetőség válogatja. És bár a gyereknek nincs összehasonlítási alapja, nem befolyásolják sztereotípiák, számára is az a jó, ha többféle szülőt lát, az anyukát sem csak lefáradva, hanem frissen is.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!