Szerény Herkules. - Borotvahabbal önti nyakon az elefánt a nem fizető kuncsaftot; akváriumba hajtogatja magát a kígyóember; galoppozó ló hátán ad elő nyaktörő mutatványokat két artista – parádés műsort hozott össze a magyar cirkuszcsillagokat hazacsábító Fővárosi Nagycirkusz. Az este egyik legérdekesebb művésze is világhírű – Pakucza József nemcsak izmaival, de szerénységével is nyugodtan felléphetne a cirkuszban.

 
Pakucza József, a szerény Herkules - Fotó: Tuba Zoltán

Elakad a 2,5 tonnás dzsip. Éppen a Magyar Herkules mellkasán. A nézőtéren döbbent csend. „Tolass vissza”, veti oda kurtán a sofőrnek az erőművész. Spórol a szóval, spórol a levegővel – ha kiszökik, izmai sem tudják megtartani a súlyos járgányt. „Húsz másodpercig bírja”, suttogja a tudósító fülébe a fővárosi nagycirkusz sajtósa. Az erőember higgadt hangja kiszakítja a vezetőt bénultságából, rükvercbe teszi a kocsit, gázt ad, és már fel is pattan Herkules – polgári nevén Pakucza József.

Egyébként, mindenki, aki ad magára, az újracsinálja az elrontott számot. Sőt, somolyog az erőművész, sok előadó „direkt leesik” elsőre, hogy fokozza a várakozást. Herkules tehát újra autó alá fekszik, s másodjára minden stimmel. Igaz, nem is aggódik különösképpen; bajban csak akkor érezte magát, amikor felesége ült a volánnál, és az autó éppen a mellkasán fulladt le. Leblokkolt az asszony is, nem tudta újraindítani a dzsipet. Herkules a sajtónak köszönheti életét: háromtucatnyian fényképezték a besült produkciót, s az urak rögvest eldobták kameráikat, s kvázi leemelték az autót róla.

Nem csoda, hogy Herkulesnek nincsen biztosítása. Nem akad társaság, aki vállalná a kockázatot. Ha a férfi hibázik, karját láncfűrész metélheti le tőből; 30 kilós ágyúgolyó roncsolhatja mellkasát – és akkor még nem beszéltünk dzsipről. De jó a biztosítok kockázatbecslése: Pakucza úrnak ugyanis egymilliós kötvénye volt, de egyetlen mutatvánnyal „eltapsolta”. Sziklát zúztak össze a mellkasán, és későn érezte meg a diónyi kavicsot, amikor lefeküdt a porondra: a lesújtó kalapács a földhöz préselte Herkulest, a kavics a derekába fúródott, el is tört.

Csak úgy repkedtek a százezer dollárok az orvosoknak, de kikezelték. Több komoly sérülés nem kísértette meg. Az autós malőrt nem érti, nem szokott előfordulni, s legfeljebb olyasmi esik meg, hogy az ágyú megbolondul – 200-300 alkalomból egyszer nem a szokott röppályán érkezik a golyóbis, hanem messze száll.

Ezen az estén, persze, az ágyú is makrancoskodik. A faforgáccsal felszórt manézs puha, s amint a segéderő rálép az ágyú elsütő pedáljára, a löveg csöppet elmozdul, így a lövedék oldalra kitér. Herkules azonnal utánakap, de a golyóbis eltöri a kisujját. Ígéri, másnap ott áll újra a porondon. „Hogy hogyan? Hát vicsorogva! Csináltam ezt elégszer Amcsiban”, s jelzi, nem orvosi praktikákban bízik, hanem az akaraterőben.

Meg persze az erőben – és joggal. Pedig nem erőembernek indul, nem gyermekkori elszánásból lesz cirkuszi hős. A Kandó Kálmán Főiskola „villamos karán” végez, és 1988-ban egyszer csak sorompóba áll a „Magyarország legerősebb embere” versenyen.

Maga mögé utasítja – a 4. helyre – Fekete Lászlót, a legerősebb erőcelebet. Jutalma az, hogy tucatszor alakíthatja Toldi Miklóst, a visegrádi palotajátékokon. Egy történelmi „etűdökre” szakosodott japán forgatócsoport felfigyel rá, beveszik egy kisfilmbe, amire viszont egy mexikói „impresszárió” kapja fel a fejét, és Pakucza úr máris hat hónapra a közép-amerikai országban találja magát.

Ott is marad az Újvilágban.

Haza mindig a honvágy hozza, noha nem köti ide semmi, még barátság sem.

Egyszer megkérdezte okosabbaktól, mégis, mi is a honvágy, és azt a választ kapta, hogy a szülőföld mágneses rezgése nélkül nem bírja az ember. Ezért húzta Adyt is mindig vissza a szíve, mint fel-feldobott követ a gravitáció, noha utálta Budapestet, véli Herkules, és nem keserű attól, hogy nem maradt itthon – korábban karatés volt, és azért küzdött világéletében, hogy legalább ne verjék agyon. Nem is verték. Büszke rá, hogy 43 ország 1100 városában vendégszerepelt – s még csak ütni sem kényszerült. Ezt szerencsének tartja, mert hiába fekete öves, s hiába harcolt ketrecben, „akkora hegyomlásnyi fickók vannak a világban, meg olyan srácok, hogy megnyúznak sitty-sutty”.

Mexikó Cityben például mindenkinek a lelkére kötötték: senki ne mászkáljon el. Ő egy szál trikóban, vállán ezerdolláros kamerával nekivágott egy dzsumbujnak, ami ott olyan, mint idehaza a Népliget (értsd: gyorsan megszúrják az embert). Eltévedt, fényt látott. „Gyerkőcök gyülekeztek, láttam, hogy késelnek (értsd: késsel játszanak). A végén kést dobálni tanítottam őket. Kis emberkék voltak, de ott nem lehet erősködni, mert kicsinálják az embert, azt a területet a rendőrök is elkerülik”.

Igaz, ő nem félős típus, egyedül a bogaraktól rettent, amikor Amazóniában vadászott. Illetve akkor piszkolt be rendesen, amikor megcsípte egy skorpió, és a helyi doktor annyit kérdezett tőle: fiam, tudsz imádkozni? Azt mondta: tud. Mire a doktor: akkor imádkozzál, mert egy óra van hátra az életedből. Mégsem lett baj. A skorpiót berakta egy üvegbe, őt berakták egy dzsipbe, aztán irány a kórház, ahol a műtő egy asztalból és egy lepedőből állt. Éppen akkor halt meg egy kilencéves srác, mert valamilyen kígyó megmarta. Nem tudták, miféle, így beadták a leggyakrabban támadó kígyó mérgének ellenszérumát, de nem találták el. A bedobozolt skorpióra viszont csak ránézett a doktornő, és már nyomta is a megfelelő szérumot.

Hogy a félelem és a borzongás (sérül-e a művész a porondon) vagy az erő látványa adja el a produkciót, arról Pakucza úr szerint a nagyérdeműt kell megkérdezni, de az biztos, hogy olyasmit kell csinálni, amit máshol nem látnak. Kamiont bárki vontat, kőkoffereket is emelhet, ám azt nem sokan vállalják be, hogy egy láncfűrész fölé tartva a karját ejtsen le egy 20 kilós golyót. Vagy itt a 200 kilós expander – amihez izom kell, de olyan, ami nem látszik. „Vagy én gyengültem, vagy a rugó lett erősebb, utálom, piszok nehéz”, kommentál Herkules – mert nem szereti, ha a nézők azt látják, hogy küszködik. A lényeg, hogy élvezzék az előadást. Ő is azt teszi, főleg amikor „tapsikálnak”.

Díjeső
Pakucza József számos elismerést gyűjtött be pályája során: 2007-ben a világhírű amerikai Ringling Bros Barnum and Bailey Cirkusznál az év legjobb előadójának választották, a moszkvai cirkuszfesztiválon „bronz bohóc” díjat nyert. Művészetét a magyar kormány Köztársasági Érdeméremmel ismerte el 2008-ban.

Az előkép
Pakucza József példaképe Kristóf István, a Francia Herkulesként befutott erőművész. Kristóf úr Marseille-ben kisebb szakmai vitába bonyolódott a matrózokkal, átugrott a templomkert kerítésén, szétfeszített két vasrudat, berántotta az egyik matróz fejét, majd a nyakánál visszagörbítette a vasat, úgyhogy a sekrestyésnek másnap fűrésszel kellett kiszabadítania a pórul járt embert. Pakucza úr a Francia Herkules előtt tisztelegve lett Magyar Herkules.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!