Büntetlenül úszhatja meg Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, hogy önkéntesekkel (többek között gimnazistákkal) sok százezer ember pártpreferenciáját szedette lajstromba – gyakorta úgy, hogy az érintetteknek erről fogalma sem volt.
Emlékeztetőül: a 444.hu írt arról, hogy önkéntesek óránként mintegy 1000 forintért építettek adatbázist a Fidesznek (részben politikai akciókhoz kapcsolódva – lásd aláírásgyűjtés a rezsicsökkentés védelmében, részben házak végigjárása „központi térkép” alapján) és a kirajzolódó szimpátiatérkép alapján mozgósítottak a választás napján a billegő körzetekben. És számos esetben az általuk „szállított” szavazatok ütötték el az ellenzéki jelölteket a győzelemtől.
Az Együtt mindenesetre feljelentést tesz az ügyben, a párt álláspontja szerint erős a gyanú, hogy a Fidesz visszaélt különlegesen érzékeny személyes adatokkal, törvényellenesen tárolt adatokat, illetve megszegte a kampányköltésre vonatkozó szabályokat, amikor napi 1-1,5 millió forintot költött aktivistáira.
Az nem kérdés, hogy erkölcstelen tisztességes állampolgárok politikailag érzékeny adatait nyilvántartani, szögezte le Tóth Zoltán, aki szerint ezen a tényen az a pártérvelés sem változtat, hogy a saját hívekről szóló információkat nyugodtan elkezelgethetik a politikai formációk, csak az ellentábor tagjairól nem gyűjthetnek adatokat. 1993-ban, emlékeztetett a választási szakértő, egyértelmű volt a szabályozás, szigorúan tilos volt személyes adatokat nyilvántartani, kivéve, ha valaki személyesen és írásban hozzájárult ehhez. Ám ezt a normát a pártok felpuhították – leginkább egyes politikai erőkhöz kötődő ombudsmanok segítségével. Például, állította Tóth, Péterfalvi Attila a Fidesz adatbázis-építését nem kifogásolta, az ellenzéki pártokat viszont tiltotta az ilyen tevékenységtől.
Az tény, ismerte el a választási szakértő, hogy az állampolgár szabadon hozzájárulhat adatai kiadásához, hiszen ezeknek az információknak ő a tulajdonosa. Az viszont már más kérdés, hogy a pártok aljas módon próbálják kicsalni az értékes információkat – például a fent említett esetben azokat az aktivistákat premizálták, akik ki tudták deríteni, ki szimpatizál az ellenzékkel, és melyik párthoz húz (a Fidesz-tábor tagjai lelkesen szignáltak, így az ő aláírásuk begyűjtése nem volt kihívás).
Kubatov Gábornak azonban sok idegeskedni valója nincs. Egyrészt annak sem lettek következményei, amikor a pécsi polgármesteri választásokon azzal büszkélkedett, darabra tudja, hol milyen szimpatizáns lakik. Másrészt 2006-ban Gyulán kirobbant egy hasonló adatbázisügy: 10 500 emberről tartották nyilván, hogy barátja vagy ellensége-e a Fidesznek (netán semleges), ám a Szegedi Ítélőtábla úgy döntött: nem történt semmi. Ítélete szerint az adatok kezelése nem volt bűncselekmény, de az adatvédelmi törvény idevágó passzusa szerint „a különleges személyes adat akkor kezelhető, ha az érintett fél hozzájárul”. Ha nem, akkor törvénysértés valósul meg – és meg kell semmisíteni az információkat. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy bűncselekmény nem történt, törvénysértés viszont igen.
Magyarán, ha a bíróság illegálisnak is találja az adatbázist, Kubatovnak személyes retorziókra nem kell számítania. Itt lenne szerepe, állította Tóth, a politikai kultúrának. Ugyanis tőlünk nyugatra, aki megsérti az íratlan szabályokat, azt a közélet és a média kiközösíti, legyen szó kenőpénzről, törvénytelen adatkezelésről stb. Így akkor sem „marad a pályán”, ha a jog nem torol.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!