Szív, szúr, iszik. Drogos osztálytárs - Te mit mondanál a fiadnak?

Minden azzal kezdődött, hogy Maci osztálytársa drogos lett. Maci általános iskolába járt, és egy hetedikes őszinteségével kérdezte apját, mi a teendő ilyenkor. Az apja meg csak nézett rá. Mert mit ér el azzal, ha annyit felel, hogy remélem, te nem drogozol.

Azt sem mondhatta, hogy ha a srác drogozik, az az ő baja, mert ha a fia ezzel jött haza, akkor ez a probléma már Macié is. Sőt az övé is, a szülőé. Meg a többi osztálytársé. Meg az osztályfőnöké. Meg az iskoláé. És a nevelőké, az orvosoké, a rendőröké, a városé, a megyéé, az egész országé. S hogy a társadalomé is, ahhoz kétség sem férhet, de az meg már olyan hatalmas és megfoghatatlan massza, hogy mire a törvényhozás és országvezetés magaslatából észreveszik, hogy egy vidéki általános iskolás kölyök bajba került, az eset nem lesz több statisztikai adatnál.

„Te mit mondanál a fiadnak?” – Marosi Antal röviden kérdez. A szemedbe néz, és felteszi a kérdést még egyszer. Türelmes, nem vár azonnali választ. És nem csak azért nem, mert huszonhat évig gyilkossági nyomozóként dolgozott, vagyis tudja, hogy idő kell ahhoz, mire az ember megérti, hogy olykor arra a legnehezebb felelni, ami egyszerűnek tűnik. Amikor meg leszerelt, újságíró lett. Merthogy alapesetben a riporterek is abból élnek, hogy kérdeznek, és csak azután írnak.

Vagyis Tóni ül, néz rád, és a válaszra vár. Ahogyan a fia is tette anno, hetedikes korában. A hosszú hallgatást végül tett követte. Tóni elment dr. Balogh Sándorhoz, aki foglalkozását tekintve mentőorvos és igazságügyi orvos szakértő, valamint nem kispályás előadó. Róla annyit kell tudni, hogy az orvostanhallgatóknak sem csupán azt magyarázza, hogyan épül fel vagy le az emberi test, hanem a lehető legszemléletesebb módon képes szemléltetni azt is, miért és hogyan hal meg az ember. Tóni őt hívta el Maci iskolájába, tartson előadást a drogokról és azok hatásairól.

A nebulók döbbent csendben hallgatták a szókimondó doktor urat, akit a legkevésbé sem érdekelt, hogy nem egy boncasztal mellett magyaráz medikáknak és medikusoknak, hanem tátott szájú általános iskolások ülnek vele szemben. Ebből az előadásból született meg a program, amit úgy hívnak, hogy A drogokról másképpen, s amivel hetedik éve járják az ország iskoláit. Illetve járták, mert ami működött hét évig, s még az állam is támogatta, szakminiszteri ajánlással, az most egy helyben toporog.

A bürokrácia útvesztőiben, pályázati kérdőívek rubrikáiban, s mert az új döntéshozóknak, akik frissen kerültek a droghelyzet társadalmi kezelésének élére, még azt is szokniuk kell, hogy a törvények és szabályok alkotói többnyire csak a már kialakult probléma hatását próbálják mérsékelni – ahelyett, hogy helyben orvosolnák a gondokat, megelőzéssel. Pedig éppen ez utóbbiban mutatja meg erényeit A drogokról másképpen programsorozat.

Mert Balogh doki úgy építette fel, és Marosi exnyomozó úgy tálalja azt, hogy szemben a legtöbb „neszívjálfüvet”, „nekábítószerezz” kampányelőadással, azokhoz képes ebben az előadásban nincsen bűnös, sem áldozat. Nincsenek benne részletes, a gyermeki elmének felfoghatatlanul tudományos és molekuláris szintre bontott drogismertetők.

Az előadás lényege egy piros folt, ami a boldog ember agyában található. A normális ember agyában, az elhízottéban, de még az alkoholistáéban is – kivéve a drogoséban. Abból ugyanis eltűnik a folt. Soha vissza nem fejlődően törlődnek részek, s velük együtt a boldogságra való hajlam. Az agy más részei képesek ugyan átvenni ezt a hajlamosítást, de olyan már sosem lesz, mint eredetileg. Hiszen kézen is lehet járni, ha nincs lábunk, de micsoda különbség. Ettől egyedi és hatásos ez az előadás, amit 25 ezer iskolás hallott eddig szerte az országban. Mert a végén rádöbbennek arra, hogy a drogfogyasztás semmi másról nem szól, mint hogy mindenki eldöntheti, saját magától és akaratából, milyen életet választ magának.

Az üzenet bár egyszerű, és a döntés terhét is mindig az cipeli, akit érint, de Balogh dokiék hisznek abban, hogy a gyermek is felnőtt – a maga módján. Ahogyan a felnőtt is gyermek valahol. A probléma pedig közös. Merthogy az is érint bennünket, amit csak látunk, és azok a tudatállapotok is befolyással vannak mindennapjainkra, amelyeket mások élnek. Egy drogfüggő élete és sorsa sosem csupán rajta múlik.

Ezt ismerte fel Püspökladány városa. A drogokról másképpen program egyik alapítója és helyi segítője, Szilágyi Kata, a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Karacs Ferenc Gimnáziuma és Szakképző Iskolájának tanárnője megszervezte, hogy összehívják az érintetteket. Ma már ő is fontos szerepet tölt be a programban. Mentálhigiénés felkészültségének köszönhetően kidolgozta az előadás-sorozatnak azt a részét, hogy a nehéz élethelyzetben vergődő fiatalok hogyan és miként kerülhetik el a dílerek, kábítószerek világát. A serdülőkori konfliktusok és feszültség kezelése, valamint a szülők felkészítése része az egésznek. Az előadásra eljöttek a környező falvak vezetői, jöttek igazgatók, iskolanővérek és háziorvosok, családsegítők és rendőrök, diákok és érdeklődők. S bár székből nem jutott mindenkinek, pisszenés nélkül figyeltek.

A Hajdú-Bihar megyei város szaknyelven szólva nem tartozik a „drog-szennyezettek” közé. Viszont nem is szeretnék, ha azzá válna. A kábítószer nem ismeretlen arrafelé sem. Vidéken ráadásul rohamos tempóban terjed az úgynevezett biofű. Ne kérdezzék, kinek és miért jó az, száraz kutya- és lószart patkányméreggel kevernek, majd kötőanyagként körömlakklemosót használnak, de a hatását úgy is lehet képzelni, ha soha ki nem próbálták.

Tóthné Verő Tünde, Szerep polgármestere nagyon is jól ismeri ezt a hatást. A szegény falu, sok közmunkás felállás előbb-utóbb tetemre hívja az emberi akaratot. Náluk 260 közmunkásból 5-6 ismert drogfogyasztó.

Rájuk külön figyelnek, a maguk módján segítik is őket abban, hogyan próbáljanak teljes, munkával és boldogsággal teli életet élni, de amikor egyik szülő megjelent a fiával az irodában, hogy a gyerek szeretne lejönni a szerről, akkor szembesültek azzal, hogy a problémával sem a falu, sem a háziorvosi hálózat, de még csak a járás sem tud mit kezdeni. Mehetne a gyerek debreceni drogambulanciára vagy Dunántúlra, de ha egy is kiesik a „közmunkából” a helyiek közül, az egész család megélhetése válik bizonytalanná.

Püspökladány egyik iskolájában pedig tanárnőjét kereste fel a diákja azzal, hogy családi gondjai miatt rászokott a partidrogra, ám szabadulna tőle. Már az is nagy dolog, hogy el merte mondani valakinek, de elgondolkoztató, miért nem az anyjának.

A tanárnő próbált segíteni.

Ekkor találkozott a magyar rendszer gyöngeségeivel. Mivel ő se nem szülője, se nem gyámja a gyereknek, sehová, se orvoshoz, se drogambulanciára nem vihette a lányt. A diák végül hetenként, a háziorvosnál elvégzett negatív drogteszttel bizonyította, hogy benne megvan az akarat, majd sok-sok családlátogatás után az anya rájött arra, hogy ha nem segít a lányán, abba belehalhat.

Ez csak két példa arra, miért nem csak a drogos ügye az, ha szív, szúr, iszik. Akkor már régen baj van, ha kiépült a terjesztői hálózat, amit a fogyasztók és függők népes tábora tart el és fent. A Hortobágy, a Nagykunság a Nagy-Sárrét találkozásánál most megmozdult valami.

Függetlenül attól, mit akar az országos politika, s milyen irányt vesz az állami drogprevenció, önállóan léptek. A helyi és megyei rendőrséggel, valamint az érintett települések vezetőivel közösen életre hívták a Sárréti Kábítószerügyi Egyeztető Fórumot, hogy akkor tudjanak cselekedni és segíteni, amikor arra szükség van – nem a baj megtörténte után. Dombi Imréné, Püspökladány polgármestere pedig elhatározta, hogy jövőre nem tarisznyával és szép szóval búcsúztatja a ballagó általános iskolásokat, hanem megajándékozza őket A drogokról másképpen előadással. Az önkormányzatnál már írják a pályázatot, hogy elegendő forráshoz jussanak ehhez.

Balogh doktor jelenleg a világtól elvonultan él, az előadás tökéletesítésén dolgozik, ritkán megy az emberek közé, de az előadást mindig megtartja Marosi Antallal. Akkor is, ha csak hívják őket, és fizetni nem tudnak érte. Marosi Antal szabadidejében olykor bohóc a cirkuszban, rendszeresen mentőzik és vonul tűzoltókkal, segítve munkájukat. Fia, Maci azóta felnőtt, egyetemre jár, és ha szükséges, angol nyelven tartja meg apjáék előadását. Osztálytársa, aki miatt ez az egész előadás-sorozat létrejött, elkallódott.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!