A szocialista pártot nem lehet megölni a választásokig; ha az MSZP hosszú távon is létezni akar, végzetesen meg kell gyengítenie Gyurcsány Ferencet; amennyiben minden így marad, a szocialistáknak 8-9 listás, illetve 2-3 egyéni parlamenti mandátummal kell beérniük – nagyjából ez a három felismerés határozza meg az MSZP politikusainak belső mozgását. No meg az, hogy a jelenlegi pártvezetőt a zöm leköszönő elnöknek tartja – értsd: a pártérzet szerint Tóbiás József nem startol rá újból az elnöki pozícióra. (Ahogy a várakozás szerint a vezérkar többi tagja is távol marad.) Nem csoda, hogy megkezdődött az öröklési tuszakodás – akad, aki a pártvezetői pozícióra hajt, van, aki a frakciót szeretné átvenni. Hogy miképp alakulnak az erőviszonyok, az persze attól is függ, mikor lesz a pártban tisztújítás.
Mire kitavaszodik
A hivatalos menetrend szerint november végén gyűlnek kongresszusra a szocialisták, itt béremelési programjukról, alapszabály-módosításról és egyfajta alapérték-deklarációról tanácskoznak. Bár egyesek azt szerették volna, ha most tisztújít a párt, a vezérkar jövő ősszel számol. Ám úgy tűnik, alulról „felrobban a rendszer”: a helyi szervezetek, a középvezetők és pár országos politikus rákényszerítheti a központot, hogy tél végére, tavasz elejére időzítse a tisztújítást a pártban, ezt követően pedig a frakcióban (jelenleg Tóbiás mindkettőt vezeti). A vezérkar egyelőre az őszi időpontot erőlteti – és közben az úgynevezett béremelési értekezletekkel próbál imázst építeni. (A beszélgetések lényege, hogy minden régióban elmagyarázza a pártvezetés a tagságnak, miért maximálhatja a szavazatokat ez a program.)
Frakcióvezetőnek
A pályán – noha válsághelyzetekben az utóbbi években mindig rátekintettek – a kétméteres szegedi polgármester, Botka László egyelőre nem látszik. A szintén a szegediekhez tartozó Ujhelyi István alelnök, bár Mesterházy Attila 2014-es távozása után csak azért nem lett az MSZP első embere, mert nem akart, szintén nem szándékozik szorítóba lépni – pártpozíciója leginkább arra szolgál, hogy 2019-ben az első helyen szerepeljen a párt EP-listáján. Négy ember viszont mozgolódni látszik.
Mesterházy Attila megkezdte visszatérési manőverét. Nemsokára menetrendet ad a pártnak (értsd: szerinte mit kellene csinálni), ami februárban lezavarná a tisztújítást, majd összekalapálná a programot, és szeptemberben gyakorlatilag ráfordulna a kampányra – egy őszi nagygyűlés formájában. Közben pedig médiapárttá emelné az MSZP-t – az persze jogos kérdés, hogy ha sikerül is tartalmat találni, miképpen sikerül megfelelő „üzenőfalat” szerezni a Fidesz uralta médiavalóságban. Mesterházy mindenesetre nem a pártelnökségre áhítozik: a képviselőcsoportot szeretné átvenni. Hogy ez sikerülhet-e neki, az – szigorúan matematikai alapon – nem tudható, ugyanis hivatalosan többségben vannak azok, akiket még pártelnökként ő „lobbizott be” a frakcióba, ám mára számos képviselővel „befagyott” a viszonya.
Megregulázná az elnökséget
Szintén nem a párt első emberének székébe akar beleülni Hiller István. A Tisztelt Ház MSZP-s alelnöke a választmányi elnöki posztot célozza, már ha van értelme. A testületet ugyanis jelenleg területi alapon választják, ám egy tervezet szerint a jövőben a választókerületi elnökökből állna. Márpedig a vk-elnökök megválasztása kapcsán az elnökségnek vétójoga van – azaz a választmány elveszítené mai súlyát. Holott ha most bejátssza a számára az alapszabályban biztosított teret, akkor gyakorlatilag bármikor diktálhat az MSZP elnökének. És többen tudni vélik, Hiller élne is a lehetőséggel, ugyanis hiszi, hogy megduplázható az MSZP támogatottsága, ha a párt nem biztonsági játékot játszik és végre tudomásul veszi, hogy az emberek alapértékei (a rendszerváltáshoz képest) jobbra tolódtak.
Nem paktált
A frakciót gyakorlatilag működtető Harangozó Tamás a jelek szerint eddig egyetlen érdekcsoporthoz sem csapódott oda, így nehezen fogható. De egyrészt a legtöbben úgy gondolják, van egy elképzelés a fejében, mi felé kellene tolni a pártot, másrészt helyesen mérte fel, hogy a sajtóérdeklődés jó részét elviszi a frakció, így a médiában építkezik ezerrel. Tóbiás József pedig egyelőre sem a pártban, sem a közéletben nem mer nagyot gurítani, azt a legtöbben Baja Ferencnek róják fel: a közvélemény szerint az MSZP-alapító politikus túlfélti a pártelnököt, és szürkeségbe kényszeríti. Azt azonban mind a négy ember tudja, hogy – legalábbis egyelőre – egyikük sem lenne képes állni a versenyt egy baloldali belső kampányban Gyurcsány Ferenccel, így vélhetően az MSZP szép lassan elfelejti az előválasztás ötletét – és önmagát próbálja igazodási ponttá emelni.
Protest balpárt
Félreértés azt gondolni, hogy a menekültügy miatt nem képes növekedni a baloldal, állítja a Policy Agenda. Az utóbbi másfél évben az MSZP egy 8,3–10 százalékos népszerűségi sávban mozgott, a DK 3,5–6 százalékosban. Azaz a helyzet nem az aktuális politikai napirend szerint változik. A választók továbbra is szétaprózódott, együttműködésre képtelen pártokat látnak a baloldalon, akik már emiatt sem számítanak kormányváltó erőnek. (Az ellenzékre jutó csekély médiafelületet nem az emberek ügyei, a kormány jogos bírálata tölti meg, hanem az ellenzéki pártok külső-belső vitái.)
A baloldal vitáinak kiélezésében a Fidesz természetesen maximálisan érdekelt. Amíg az ellenzék saját magával van elfoglalva, addig a Fidesz tulajdonképpen politikai kontroll nélkül azt tesz, amit akar. A Jobbiknak is jól jön a baloldal gyengélkedése, mert újabb protestszavazókat tud megszerezni.
Úgy tűnik, a baloldal számára a kialakult patthelyzetet talán csak egy olyan politikai földrengés oldhatná fel, ami a horvát (Most párt), vagy spanyol mintára (Ciudadanos) kitermelne magából egy nem szélsőséges baloldali, mérsékelten populista, a jelenlegi és a korábbi politikai elittel szembehelyezkedő pártot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!