Kiszúrták az autója kerekét? Ne tegyen feljelentést, biztos magától eresztett le! Ellopták az iratait? Ugyan már, apróság! Szexuálisan zsarolja az exe vagy terrorizálja a szomszédja? Ez nem a rendőrség dolga. Ilyen és ehhez hasonló okokkal gyakran hajtják el az embereket a rend őrei. De csak részint lustaságból. Sokat nyom a latban az is, hogy ha nincs bűncselekmény, javul a statisztika.
„Amikor egy rendőr le akar beszélni a feljelentésről, mondván: nem nagy ügy ez, meg úgy sincs sok esély a megoldására, az esetek 90 százalékában csak a saját munkáját akarja megkönnyíteni, magát akarja tehermentesíteni” – magyarázza Bátki Pál ügyvéd. A büntetőjogász szerint persze előfordul, hogy haragban lévő szomszédok minden lehetséges apróság miatt feljelentgetik egymást, és a sokadik esetben a rendőrök csak legyintenek: hagyjuk ezt, komolytalan. De a lustaságra is akad példa: ő maga járt úgy, hogy ellopták az iratait Budapesten, a VI. kerületben, de a lakóhelye szerint illetékes XIII. kerületi kapitányságra ment be feljelentést tenni, mire el akarták hajtani, hogy az eset nem is ott történt. Csakhogy a feljelentést a törvény szerint bárhol megteheti, a rendőrök dolga, hogy azt utána áttegyék az illetékes kapitányságra. Amúgy tapasztalatai szerint más hivatalokra is igaz, hogy gyakran tologatják az ügyeket, próbálják minél kevesebb munkával megúszni. Például megesett, hogy a rendőrségen a füle hallatára próbáltak egy, a szomszédja által terrorizált hölgyet lebeszélni a feljelentésről – és még csak nem is az ügyeletes tiszt tette ezt, hanem a portás. Ez Bátki szerint jogi szempontból mindenképp riasztó, hiszen egy szakértelemmel nem rendelkező alkalmazott végzett előszűrést az ügyek között, hogy melyik érdemes feljelentésre, és melyik nem.
„Mintha a rendelőben a portás találná ki az alkalmazott terápiát a betegeknek”.
Az ilyen esetek megelőzése érdekében Bátki Pál azt javasolja, hogy a sértettek lehetőleg írásban tegyenek feljelentést, ne személyesen. Így nem kell órákat várniuk a feljelentésük felvételére, hanem ha megírták, csak be kell vinni a rendőrségre és leadni.
Aztán ha akkor is elutasítják, még mindig lehet jogorvoslatot kérni. (Ez alapvető alkotmányos jog ugyanis, ha valaki úgy érzi, hogy egyáltalán nem vagy nem kellően foglalkoznak panaszával.) Ha viszont a sértettet elküldi a portás, akkor nincs írásos nyoma az esetnek, így jogorvoslatot sem lehet kérni.
Az ügyvéd szerint sajnos sok esetben a rendőrök a családon belüli erőszakos esetek vagy a szexuális zsarolási esetek egy részét is úgy kezelik, mint olyan problémát, amivel nem akarnak foglalkozni. A praxisában volt példa arra, hogy egy nő szexuális zsarolás áldozatává vált: egy volt barátja a nőről készült intim felvételek nyilvánosságra hozásával fenyegetőzött, ha a nő nem megy el hozzá és nem elégíti ki. Mivel a férfi mindössze néhány órás „ultimátumot” adott, a nő rohant a rendőrségre, hogy feljelentést tegyen, ám ott nem akartak vele foglalkozni, mondván: miből állna neki, ha tényleg átmenne, és ezzel el van intézve az ügy. Ami végül az ügyészségre került, ahol utólag megállapították, hogy ez szexuális zsarolás, és azonnal foglalkozni kellett volna vele.
Nem az, aminek látszik
Egy névtelenséget kérő olvasónk saját bőrén tapasztalta, mennyire „segítőkészek” a rendőrök. Egyik reggel azt vette észre, hogy az utca túloldalán leparkolt kocsijának szélvédője betört, a kereke pedig leeresztett, valószínűleg kiszúrhatták. Azt mondta, egy sérülésnél még nem gyanakodott volna szándékosságra, de így egyszerre gyanús volt neki, ráadásul úgy érezte, közszereplőként tett nyilatkozatai miatt akarhatott rajta valaki bosszút állni vagy ráijeszteni.
„Kezdetben minden rendben ment, a telefonhívás után alig negyedórával már kint voltak a rendőrök, aggódni akkor kezdtem, mikor az egyikük az autó gyors körüljárása után, velem nem is egyeztetve azt jelentette rádión, hogy nem történt bűncselekmény, írnak egy jelentést és kész.” A rendőr azt mondta neki, hogy a szélvédőre bármi ráeshetett, a kerék pedig biztos magától eresztett le, mert már régi a gumi. Olvasónk ezen felháborodott: „értem én, hogy a rendőr nem akart a 42 fokban, a napon ezzel az üggyel sokat vesződni, de azt már nem, hogy miért akart direkt lebeszélni a feljelentésről, miért győzködött azzal, hogy a biztosító úgysem fizet, és miért fenyegetőzött azzal, hogy úgysem megyek semmire, mert ha ő azt írja a jelentésében, hogy semmi nem történt, azzal vége is a történetnek”. Miután beszélt jogászokkal, elment a rendőrségre, hogy feljelentést tegyen, ott viszont ahhoz a rendőrhöz került, aki a helyszínen volt, és aki a jelentésében azt írta, nem történt semmi. Állítása szerint a rendőr nekiesett, hogy miért akarja meghazudtolni a jelentését.
Olvasónk azonban nem hagyta magát: megtette a feljelentést, és közben kikérte az utcasarkon álló térfigyelő kamera felvételét is a közterület-felügyelettől, amit a rendőrök fel sem ajánlottak, holott ők is tudták, hogy az bizonyíték lehet. „A közteresek a rendőrökkel ellentétben nagyon segítőkészek voltak, mert lementették a kérdéses időszak felvételét, és megígérték, hogy megnézik, találnak-e rajta valamit” – mondta olvasónk, aki azt sem tartja kizártnak, hogy a rendőrök talán azért nem akarták komolyan venni az ügyét, hogy egy bűncselekmény gyanúval ne rontsák a statisztikát.
Dívik a statisztikaszépítés
A rendőrség – papíron legalábbis – valóban jól dolgozik.
A regisztrált bűncselekmények száma 2016-ban Magyarországon 278 263 volt, ami ugyan négy százalékpontos növekedés a 2015-öshöz képest, de az állampolgárok „szubjektív biztonságérzetét” befolyásoló 14 főbb bűncselekménytípus összesített száma 2010 óta folyamatosan csökken, tavaly 129 347 volt, tavalyelőtt 152 534. A fővárosban is javuló állapotokat mutatnak a statisztikák: a regisztrált bűncselekmények száma 2016-ban 13,4 százalékkal csökkent az előző évhez képest.
Németh Zsolt kriminológus, nyugalmazott rendőr ezredes szerint alighanem még mindig él a „statisztikaszépítés” régi hagyománya, pedig ennek csúcspontja és legnagyobb botránya az volt, amikor 2010-ben a legfőbb ügyész már felelősségre vonást követelt a belügyminisztertől, amiért több tízezres nagyságrendben találtak hamis adatokat a rendőrségi statisztikákban. Pedig a szakember szerint még ha nem is torzítanák adatok szépítgetésével a bűnügyi statisztikákat, azok akkor sem lennének alkalmasak a közbiztonsági helyzet objektív értékelésére.
Úgy vélte, a politikai vezetés, ennek következtében a rendőrségi igazgatás is – minden szólam és deklaráció ellenére – makacsul csak a kriminálstatisztika alapján minősít, és ez nagy károkat okoz a rendészeti területnek és a közbiztonságnak éppúgy, mint az emberek életminőségének. Németh Zsolt szerint szükség van a bűnügyi statisztikára, de ehelyett elsősorban a lakossági elégedettség kellene legyen a rendőrségi munka minősítésének alapja. Vagyis a kriminológus szerint azt kellene elérni, a számháborús versengés helyett a bűnüldözőket az hajtsa, hogy biztonságban érezzék magukat az emberek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!