Nagy ajándék olyan munkahelyen dolgozni, ahol egy hosszabb szabadság esetén nemcsak a munka, hanem a kollégák hiánya is nehezíti a „búcsút”. Tíz éve dolgozom a Vasárnapi Híreknél. Gyakornokként kerültem az akkor még magánkiadásban, Avar János irányításával működő laphoz. Sokat köszönhetek az akkori VH-soknak. Azóta persze rengeteg változás történt – ahogy az országban, úgy a VH életében is. Kollégák, külsősök, rovatok, struktúrák, layoutok jöttek-mentek, tulajdonoscsere is többször színesítette az életünket. Volt, hogy alig néhányan készítettük a lapot, máskor költözés vagy éppen ellenlábasok közreműködése nehezítette, hogy a „szokásos magas színvonalon” dolgozzunk. Legutóbb pedig egy mindenkit megrázó főszerkesztőváltáson estünk túl. Születtek barátságok, szerelmek, és hamarosan megérkezik az újkori lap történetében az első VH-baba is. Akinek hála, most (ideiglenesen) búcsúzom. De olvasóként maradok!
A VH számomra több mint egy munkahely: közel áll a szakmai elveimhez, a kollégák pedig a szívemhez. Csak drukkolni tudok, hogy megmaradjon ez a nehezen kiharcolt, szabad, szakmai alapú szellemi műhely – megtartva közben az „akol melegét”. Ami nagyon fog hiányozni.
KRAUSZ VIKTÓRIA
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!