Tesztek áldozatai

Idén január közepén a franciaországi Rennes-ben történt tragédia, melynek során hat vizsgálati alany kórházba került, egyikük pedig meg is halt egy gyógyszerkísérlet során, megmutatta: bármennyire is azt gondoljuk, hogy ilyesmi ma már nem fordulhat elő, az orvosságok iránt egyre növő kereslet még a jelenlegi, jobbára biztonságos és szabályozott körülmények között is szedhet áldozatokat. A szerencsétlen véget érő kísérletben a Biotrial nevű cég laboratóriuma a portugál Bial egyik még forgalomba nem került szorongásoldó és fájdalomcsillapító hatású készítményét tesztelte 90 egészséges önkéntes segítségével.

Közülük halt bele az egyik alany a tesztelésbe, a másik öt, a szerre rosszul reagáló önkéntes közül pedig a jelenlegi hírek szerint többen is maradandó idegkárosodást szenvedtek, mindannyian 28 és 48 év közötti férfiak. Egyelőre nem tudni pontosan, miért éppen ők hatan reagáltak ennyire rosszul a szerre, mivel az első fázisban a tesztalanyok egyes csoportjai különböző dózisokat kapnak, a szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy a szerencsétlenül járt hat ember a többieknél nagyobb adagot kaphatott. Ebben a szakaszban egészséges személyeken vizsgálják a szerek biztonságosságát és az alanyok alacsonyabb dózist kapnak, mint amennyit az állatkísérletekben használnak. Ami biztos, hogy Magyarországon még soha nem történt hasonló eset, és egyébként is nagyon ritkán fordul elő ilyesmi az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) főigazgatója dr. Pozsgay Csilla szerint. Az EU-ban 2007 óta mintegy 12 500 egyes fázisú klinikai vizsgálat zajlott le nagyobb probléma nélkül.

Lehet jelentkezni

Magyarországon az önkénteseket a saját honlapjuk mellett újságokban is toborozhatják az egészségügyi szolgáltatók, a hirdetésben azonban nem szerepelhet a készítmény neve vagy gyártója. Ilyenkor az egészséges önkéntesek pénzt is kapnak azért, hogy alávetik magukat a vizsgálatoknak, ezért az ilyen típusú felhívásokra a Népszabadság szerint sokan jelentkeznek, bár csak a teljesen tökéletes egészségi állapotban lévők juthatnak be végül, és kaphatják meg a néhány százezres nagyságrendű juttatást, ami inkább függ a vizsgálat hosszától, mint veszélyességétől. Később, ha a szer átmegy az első rostán, már olyan betegeken folynak a próbák, akiknek használhat a szer a terápiájukban.

Hazánkban évente átlagosan 320-350 klinikai vizsgálatot engedélyeznek és 3000-5000 ember vesz bennük részt, a legtöbb teszt onkológiai területen történik, vagyis a rák különböző fajtáira keresi a gyógymódot.

Ekkora hibák a gyógyszertesztelések során valóban nem sokszor fordulnak elő az EU területén, ahol a szabályozás egységes. Legutóbb tíz évvel ezelőtt történt hasonlósan tragikus eset Londonban, ahol egy órával a vizsgált szer beadása után mind a hat egészséges alany kritikus állapotba került, leállt a veséjük, légzési és keringési zavaraik lettek, így többük ujjait is amputálni kellett. A tesztelt szer feladata éppen az lett volna, hogy az immunrendszert segítse ízületi gyulladások és B sejtes leukémia esetén.

Nem élték túl a próbát

Az orvostudomány fejlődése során azonban a szabályozás hiánya és az etikai korlátok képlékenysége miatt rengeteg embernek kellett meghalnia, hogy egyes orvosi módszerek és gyógyszerek megszülethessenek.

A 20. században számos olyan kísérlet zajlott, amelyet az orvosok háborús helyzetben, foglyokon vagy esetleg kisebbségeken végeztek el, elég csak a náci koncentrációs táborokban zajlott hátborzongató kísérletekre gondolni. Az is igaz, hogy ezeknek egy jelentős része nem az emberek meggyógyítására irányult, hanem fizikai, pszichés tűrőképességük vagy éppen pusztító vegyi anyagok tesztelésére.

Az USA például csak 2010-ben kért bocsánatot azért, mert 1946 és 1948 között szifilisszel fertőzött meg Guatemalában mentális betegeket és foglyokat. A kutatók fizettek az alanyoknak, hogy fertőzött prostituáltakkal teremtsenek szexuális kapcsolatot, másokat egyszerűen a nemi szervükön ejtett sebeken keresztül tettek beteggé.

De az amerikaiak saját országhatáraikon belül is vizsgálták a betegség hatásait, csak éppen meggyógyítani nem próbálták a szerencsétlen alanyokat. A kutatók 399 alabamai, zömmel szegény és írástudatlan fekete férfin figyelték meg a kórt közel 40 éven keresztül úgy, hogy közben semmiféle gyógyszert nem kaptak, még penicillint sem, amiről akkor már tudni lehetett, hogy hatásos. Ráadásul azzal sem voltak tisztában, hogy pontosan milyen betegségben szenvednek, azt mondták, nekik „rossz a vérük”. A kutatást 1972-ben egy újságcikk leplezte le, akkorra már csak 74-en éltek az alanyok közül.

Az is előfordult, hogy a foglyokat extrém hidegben meneteltették, hogy utána a fagyási sérülések gyógymódjait próbálgassák rajtuk. Az orvostudomány fejlődésének érdekében sok esetben gyerekeken és mentális betegeken is folytak kísérletek.

Az előző évszázadból legtöbb feltárt esetet az USA történelmében találni, ami valószínűleg nem azt jelenti, hogy a világ fejlődő országaiban és diktatúráiban nem folynak ma is orvosi célú kísérletek embereken.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!