Most már biztos: megszűnik a Bajnai-kormány idején létrehívott Kenedi-bizottság, amely felügyelte az ötvenezer hálózati személy nevét, fedőnevét, beszervezési dossziéinak adatait tartalmazó, a Nemzetbiztonsági Hivatalból előkerült mágnesszalagok feldolgozását, „titkos” minősítésük felülvizsgálatát, s annak feloldása utáni levéltárba adását.
Kenedi János történész szerint az, hogy egy törvénytervezet kapcsán „okafogyottá válhat” a két levéltárosból és belőle álló bizottság léte, egyértelmű üzenet: nincs szükség civil kontrollra, mert az kényelmetlen, az nem tetszik a hatalomnak. A kormány szándékai szerint az „információs kárpótlás” jegyében az előző rendszerben megfigyeltek hozzájuthatnak majd a róluk készült anyagok eredeti példányaihoz, sőt, akár haza is vihetik, majd ki is dobhatják azokat. Ma az érdekeltek másolatokhoz juthatnak hozzá, s betekinthetnek az iratokba.
A VH megkeresett egy német szakértőt, aki a Gauck Intézet mellett dolgozott az ottani NDK-s titkosszolgálati Stasi-adatok nyilvánosságra hozatalakor, a ’90-es évek elején. Szerinte „információs kárpótlást” így aligha kaphatnak majd az egykori célszemélyek. Az 1993. évi III. törvény szerint Magyarországon, aki akarta, eddig is megismerhette a rá vonatkozó adatgyűjtést. A baj a német szakértő szerint az, hogy a bizottság eddig is csak „hátratett kézzel” fért hozzá a technikai bonyodalmak után végre feldolgozott szalagokból készült kötetekhez, feltehető, hogy ezután pláne a „tetteseké az előny”, meg a csemegézésé, mert ezentúl bizottság nélkül dönthet az iratanyag kezeléséről a titkosszolgálatok jogutóda, az Alkotmányvédelmi Hivatal. Ezt bizonyítja szerinte az is, hogy a katolikus egyházi ügynökmúltat, belső feltárást szorgalmazó alapítvány éléről lemondott a pannonhalmi főapát, utódja pedig az lett, akivel kapcsolatban korábban „erős fenntartásokat” fogalmaztak meg a magyar történészek, csak hát a gyanút megalapozó úgynevezett hatos karton nem került elő.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
