MEGKÉRDEZTÜK... Till Attila műsorvezetőt, filmrendezőt, a 17 éves Andor, a 14 éves Simon és a 7 éves Félix apukáját
– Édesapja halála után átvette családjában az „Ülő Bika” szerepét, nyilatkozta nemrég. Milyen főbb „nevelési elvek” mentén próbálja gyermekeit eligazítani?
– Nem jelölök ki konkrét utat és nincsenek komoly nevelési elveim. Szerintem, ha a legfontosabb alaphelyzet megvalósul egy családban, miszerint a gyerek biztonságban érzi magát, szeretet veszi körül és hagyják a saját világát is érvényesülni, miközben folyamatosan felhívják a figyelmét arra, hogy milyen sokszínű és nagyszerű a világ, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy a szülő közben azt hiszi, mindent elcseszett és nem képes kitűnő tanulóként vizsgázni nevelésből. Hiszen ez esetben jófej felnőtt lesz a gyerekből. Különben is a nevelési elveivel azonnal megbukik az ember, ahogy megszületik az első gyerek.
– Milyen kérdésekkel fordulnak önhöz, miben tud segíteni nekik? És mi az, amit inkább a feleségére hagy?
– Sokat vagyunk együtt a gyerekekkel, sokat is beszélgetünk. Nincs élesen különválasztva, hogy mi tartozik a feleségemhez és mi hozzám. Bármiben tudok segíteni nekik, és még igénylik is ezt. Persze a saját közegük is erősen formálja őket, de nincs olyan, amit ne kérdezhetnének meg tőlünk. Azt tapasztalom, hogy mostanában a kamasz gyerekek kinyújtják a gyerekkort. Szükségük van arra, hogy a teljes szabadságuk mellett mi, szülők vállaljuk a felelősséget az ő életükben is.
– Hogy érzékeli: miben változott apaként az első fiuk születése óta eltelt 17 évben?
– Az első gyerekkel sokkal több időt töltöttem, amikor kicsi volt. Akkoriban kedvem és időm is több volt akár órákig játszóterezni. Új volt az apa szerep és minden percét nagyon élveztem. Ma is tudok lelkes lenni, de nincs annyi energiám, mint akkor. Ahol több gyerek van, ott a nagyobbak elkezdenek szülői szerepeket is átvenni, nálunk is a nagyok rengeteget játszanak a kicsivel. Ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom a hétévest, csak más a felállás. Például most nyáron megtanítottam biciklizni, közösen küzdöttünk érte napokon át, és nagyon megható volt, ahogy egyszer csak beindult.
– Várható-e, hogy Andor, Simon vagy Félix tévés vagy filmes szakmát választ?
– Nem szoktam ösztönözni őket erre, de az is igaz, olyan sokszor téma nálunk a tévé vagy a film, hogy önkéntelenül sodródnak efelé. Már készítenek olyan kis videókat, szórakoztató etűdöket, amik az én generációmra nem annyira jellemzők, de a mai fiataloknak szinte mindennaposak. Nehéz megjósolni, hogy ebben a tartalomóceánban kitűnnek-e majd, mindenesetre támogatom őket mindenben. Végül is ez a szülő dolga, nem?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
