– Még Gyurcsány Ferenc is azt mondta, hogy vitathatatlanul az MSZP a baloldal vezető formációja, így a szava súlyosabb, mint a többi balpárté. Most már csak az a kérdés, mit mond?

– Hogy képesek leszünk társadalmi alternatívát tervezni, teremteni.

– Ez mit jelent?

– Azt, hogy alulról építkezünk, és nem veszünk bele politikai alkukba.

– Azért a többieknek ennél világosabb a mondása. A PM az alapjövedelmet nyomja, az Együtt a korrupcióellenességre épít, a DK újabban ingyenvizet és -áramot ígér a rászorulóknak…

– Szerintem pedig nem elegendő egyetlen ügyről gondolkodni, Magyarországot kell egészben látni. Azt a kilencvenháromezer négyzetkilométert, ahol elképesztőek az egyenlőtlenségek, ahol szétverték az oktatást, ahol leépítették az egészségügyet és a szociális ellátórendszert. Az MSZP feladata az, hogy segítsen újra belakni ezt az országot. Ebben minden benne van: európaiság, szabadságszeretet, biztonság.

– A politikusok úgy szocializálták az embereket, hogy konkrét üzenetekre mozduljanak.

– Lesznek azok is.

– Nem fél attól, hogy a hívószavaikat már most felmutató balos formációk elszipkázzák a szocialista szimpatizánsokat?

– Nem foglalkozom azzal, hogy melyik párt mit akar megfogalmazni. Az MSZP-nek mindenáron Magyarországról kell gondolkodnia.

– És persze saját magáról.

– Pont hogy nem. A társadalmi alternatíva nem a pártban képződik. A párt átalakítása csak megteremti azt az eszközt, aminek segítségével el lehet érni a helyi közösségeket. Amelyekkel együttműködve aztán létre lehet hozni a helyi új Magyarországokat. Ezt a folyamatot nem lehet megspórolni, kiváltani egy grandiózus mondattal.

– Azért a sajtóban eléggé átjönnek ezek a mondások…

– Amikor egy település civil világával találkozom, nem ezeket idézik. Teljesen mást mondanak arról, hogy mire lenne szükségük.

– És mire?

– Az egyenlőtlenségek felszámolására, ha úgy tetszik, egy szociális rendszerváltásra. A szociális gondoskodás letéteményesei az önkormányzatok voltak. Ám most minden forrásuktól megfosztották őket, így hiába látják a szenvedést, képtelenek segíteni. Ezért a legfontosabb az önkormányzatok újraélesztése, az elvett források (szja, gépkocsiadó stb.) visszaadása, illetve az, hogy a kistelepülések kapjanak olyan pótlékot, amiből „hazahívhatják” a pedagógusaikat, az orvosaikat. A baloldal számára a kistelepülésen élők életminősége pont olyan fontos, mint a nagyvárosok lakosaié. Munka, oktatás, gyógyszerárak, elvándorlás, és a jövőkép-nélküliség – ezek ma Magyarország problémai. Mert az emberek nem tudják, mi lesz holnap. És azt sem tudják, hogyha másik párt jön, akkor jobb lesz-e nekik. Ezért nem szabad a politikai térből „bekiabálni” az alternatívát, ezért kell a társadalmi térben megszervezni és megteremteni. Az utóbbi három időközi választáson – minden hibájával együtt – az MSZP ehhez a szemponthoz tartotta magát. Azaz a helyi társadalomnak kívánt adekvát jelöltet ajánlani – mert elsősorban nem pártok csatájáról van szó, hanem a sokszínű, Fideszen kívüli világot kell összefogni.

– Mégis: Veszprémnél éltették a civil győztest, Tapolcánál hurrogták a szoci vesztest. Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt, hogy a helyi pártszervek is szeressék a „külsős” jelöltet, miközben az embereknek is kellően új és hiteles?

– Az MSZP-nek mind a 106 választókerületben meg kell szerveznie az életét, mégpedig úgy, hogy ne pártszerű döntések „hozzák létre” az említett társadalmi alternatívát. És ez mást jelent Újpesten, Veszprémben és Tapolcán is. Nem az a legfontosabb kérdés, kik fogtak össze és kik nem. Újpesten a szocialista Horváth Imre volt a társadalmi alternatíva megtestesítője, Veszprémben pedig a független Kész Zoltán.

– Tapolcán viszont nem tartották alternatívának a szocialista szakszervezetis jelöltet.

– Pad Ferenc eredménye azt igazolja, hogy ebben a körzetben is van egyharmadnyi baloldali szavazó.

– Akkor minden rendben?

– Dehogy, bizonyára van egy csomó hiba. Ennek ellenére az egy érvényes elv, hogy keresni kell a közéletben hiteles figurákat, akik hol az MSZP vonzáskörzetében, hol azon kívül találhatók. Nem lehet egyetlen séma alapján kezelni a 106 választókerületet. Azoknak, akik azt vallják, hogy most húzzon el az összes politikus és jöjjenek a civilek, annyit tudok mondani, hogy Kész Zoltán sem lenne képviselő, ha az MSZP nem teszi mögé a szervezeti hátországát. Tényleg örömmel hallgatom az elméleti vitákat és jól hangzó bon mot-okat, majd tessék belőlük jó könyveket írni.

– Akkor legyünk gyakorlatiasak, beszéljünk a társadalmi alternatíváról. Egy kis faluban egy civil szervezet kitalálja, hogy fel kellene újítani az óvodát. Mit ad a harcukhoz – társadalmi alternatívaként – az MSZP?

– Védelem, képviselet, megoldás – e köré kell szervezni a helyi világunkat. Minden településen, ahol van képviselőnk, polgármesterünk, rögvest meg kell mutatni, hogy már most tudjuk másképp csinálni.

– Csakhogy kevés ilyen hely van. Ahol nincs többségük, ott mit tudnának tenni?

– Gyakorta már a figyelemfelhívás is elég: ha a képviselőnk feláll és megmutatja, hogy a kormány hiába igyekszik szétszaggatni a szociális hálót, a szomszéd település önkormányzati rendeletekkel ellen tud állni ennek a törekvésnek, át kell venni ezt a módszert. Ami pedig a konkrét óvodaügyet illeti: egyrészt nemcsak a mozgalmi részt kell erősíteni, azaz megszervezni tíz embert, aki segít renoválni, hanem segítséget kell kérni a település vezetésétől, a járástól, a kormányhivataltól, és ha szükséges, az Országgyűlésben is beszélni kell a helyzetről. Mindenkit szembesíteni kell azzal, hogy amíg a kormány a vidék megmentéséről beszél, addig egy településnek nincs 80 ezer forintja az óvoda kifestésére.

– Miért mozdulnának a balos alternatíva érdekében az emberek a kistelepüléseken, amikor ezzel – közmunkástól a vállalkozóig – a létüket veszélyeztethetik ebben a gazdasági függésre épülő rendszerben?

– Mert nem az MSZP pártpolitikai programját akarjuk direkt módon eladni. Azt szeretnénk, ha olyanok is kapcsolódnának hozzánk, akik értékviláguk alapján nem a baloldali pártokban látják a helyüket, de nem egy ilyen Magyarországon akarnak élni. Például egy helyi kisvállalkozóval nem arról akarunk beszélni, hogy milyen felháborító, hogy a gyermekétkeztetésre 3 milliárdot szán a kormány, stadionépítésre pedig több százmilliárdot, hanem arról: milyen gazdasági modell működjön a településen, miképp alakuljon az országos pályázati rendszer 2018 után. Mert nem elég például Ajkán megállni, ahol 3 százalék alá szorult a munkanélküliség, az ipari park pedig tele van, miközben a pár kilométerrel arrébb levő Sümegről elvándorolnak az emberek. Magyarán arról kell beszélni, miképp lehet élhetővé tenni egy települést, és nem arról, hogy bárkinek el kell köteleződnie az MSZP mellett.

– És az MSZP ki mellett lenne hajlandó elköteleződni, hiszen – nem vitatva a választókerületek sokszínűségét
– Veszprém mégiscsak az összefogás sikerét igazolta.

– Mondom, nem elég a pártközi együttműködés, sőt. A 2014-es összefogási forma egészen biztosan alkalmatlan lesz 2018-ban is.

– Akkor úgy tűnt, hogy mindenki saját magából akar miniszterelnökjelöltet csinálni. Ön miképp határozza meg magát?

– Tóbiás Józsefként.

– Aki a legerősebb balpárt első embere, mint ilyen, lehetne akár 2018 miniszterelnök-jelöltje. Szóval, kicsoda?

– Olyan, aki egy új Magyarországért akar tenni. Sem a 7, sem a 13, sem a 21 éves gyerekemnek nem a mai Magyarországot gondolom jövőként. Engem ez mozgat, így nem szűkülhetek be a pártközi térbe. Az MSZP pedig nem kizárólag mint szervezet, hanem mint egy értékrend képviselője van jelen a társadalomban.

– Miért, a többiek nem ekként vannak jelen?

– Zűrzavar van: magukat baloldalinak nevező pártok jelennek meg, és ki akarják találni, hogy ők az új baloldal. Aki képes rendbe rakni az identitását, az tegye, de ezekbe a vitákba kár belemenni, csak arra jók, hogy megosszák a Jobbikon kívüli ellenzéket. Az MSZP-nek az a leckéje, hogy szervezze meg a társadalmi alternatívát – azon a bázison, ahol jelen van.

– És ha ezt más is tudja?

– Akkor azzal az MSZP-nek dolga lesz, együtt kell működnie vele. De amíg ez nem egyértelmű, addig mindenkinek építkeznie kell. Ha ezt más nem így gondolja, az az ő problémája. Az enyém az, hogy végzetesen elszigetelődik az ország, például a menekültügy kérdésében. Hát az egy gyalázat. Aki képes volt kitalálni, leírni ezt a 12 kérdést egy papírra és most van mersze kiküldeni ezt a förmedvényt 3,8 millió háztartásba, az hülyének nézi az embereket és nem érti Európát. Ez, illetve a halálbüntetés felvetése egyértelműen azt mutatja, hogy a Fidesz már csak démonizálni tud, kormányozni nem. Csak az a baj, hogy minden ilyen ügy távolít Európától – miközben az uniós forrásból építünk utat és újítunk fel iskolát. Egy ilyen áldatlan helyzetben az a kérdés, hogy az MSZP miképp viszonyul a többi demokratikus párthoz? Elnézést kérek, nem viszonyulok. Az a fontos, hogy milyen változásra van szüksége az országnak, és az érdekel, hajlandók vagyunk-e megérteni, hogy csak alulról lehet itt újraépítkezni. Felülről, pártvezetői szinten lehet bohóckodni, pamfleteket és drámákat előadni, de ez számomra másodlagos.

– Azért a közvélemény-kutatások mégiscsak azt mutatják, hogy akiket ön érdektelennek tart, azért mintegy 700 ezer embert képviselnek.

– Kudarcnak élem meg, amikor a politika – a zárt világában – maga akarja elrendezni az ügyeket, és a szavazóbázisára hivatkozik, miközben világos, hogy a támogatottság összeadva sem éri el azt a kritikus tömeget, ami sikerre vezethet. Úgyhogy előbb meg kellene szervezni ezt a bázist. Attól, ha mi ketten összeállunk, még nem rohanják meg a szavazóköröket a népek, hogy hú, most már megvan az összefogás. Ez önmagában miért lenne vonzó?

– Sokan azt mondják, hogy az MSZP fél megmérettetni magát, azért ódzkodik egy világos elvek mentén szervezett összefogástól, ahol például egy előválasztás mutatja meg, ki a legalkalmasabb jelölt helyben és országos szinten. Mit gondol egy előválasztásos kiválasztási folyamatról?

– Mindenki azzal foglalkozik, amivel akar. Aki azt hiszi, hogy az MSZP azért kerülhet újra a kormányra vagy azért eshet el a hatalomtól, mert jobb vagy éppen gyengébb volt a pártközi ütközetekben, az téved. Én a társadalmi alternatíva felmutatására koncentrálok.

– Amit mikorra vázol fel az MSZP?

– Szerintem ez év őszén. A lényeg az, hogy a nyitottá váló MSZP lesz az az erő, amelynek támogatásával a helyi modellek legyőzik a Fidesz-világot. Ha kell, pártonkívülivel, ha kell, pártemberrel – de minden jelölt ismérve az lesz, hogy meghatározó közösségi ember, akit a helyiek a magukénak éreznek. És persze mindennek mozgalmi jelleget kell adni, cselekedni kell, mert nem attól lesz egy párt radikális, hogy megrendeli a kongresszusán a radikális politikát. A radikalizmus nem egy elméleti kérdés, arról szól, hogy konkrétan mit teszel és miben hiszel. Az MSZP legnagyobb kihívása az, hogy a vezetői és a tagjai higgyenek abban, hogy egy új világot lehet teremteni.

– A Jobbik is új világról beszél, de neki a jelek szerint jobban hisznek – például a közkeletű mítosz szerint Tapolcán felvágták már minden idős néni tűzifáját.

– Ez csak jó marketing.

– És az MSZP miért nem tol valami hasonlót?

– Mert olyan dolgot nem tudok eladni, ami nem létezik. De egy tanulság van a Jobbik térnyerésében: jelen kell lenni. Hálózatosodni kell. A politikát vissza kell vinni a társadalmi rendszerekbe, például együtt kell működni a szakszervezetekkel. Akkor is, ha az ő tagjainak érdekei részben mások, mint a mi választóinké. De erről szól a demokrácia. A Fidesz NER-je egyneművé alakította a világot: vagy úgy gondolkodsz, mint a hatalom, vagy nem vagy a NER része. Semmi értelme nem lenne egy másik NER-t építeni azoknak, akik a Fidesz rendszerébe nem fértek be.

– Ha már egyneműség: amikor elnök lett, deklarálta, hogy Botka Lászlóval tandemben vezeti a pártot. De a szegedi polgármester nem látszik. Mi történt: leesett hátulról, leszállt, netán lelökte?

– Laci nagyon sokat segít, most is együtt tekerünk, és szerencsére az irányban is egyetértünk. Azzal nem vitázom, hogy a jövőben láthatóbbá kell tenni a tandemünket.

– Egy ember viszont biztos nem ért egyet az iránnyal: belső pletykák szerint Mesterházy Attila a visszatérésen dolgozik. Tart tőle, hogy kiütheti a nyeregből?

– 2014-ben 900 ezer szavazója volt a választások elvesztése után az MSZP-nek. Én azt ígértem elnökké választásomkor: mást és máshogy. Most 950 ezer támogatója van a szocialistáknak. A kérdés az, miképp tudja jobbá tenni a baloldal az országot 2018-ban. Mindenkinek el kell döntenie, hogy támogatja-e ezt a folyamatot vagy fékezi.

 

* * *

Mitől társadalmi?
Az MSZP társadalmi alternatívája abban különbözik a klasszikus – szintén választást kínáló, székházakban születő – pártprogramtól, hogy bár lesznek „központi irányelvek”, minden közösség helyben írja meg a maga „választási programját”, és ezt a Magyar Szocialista Párt akkor is segít kimunkálni és végrehajtani, ha nem az ő embere a jelölt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!