Torzított valóságok béklyójában

„Személyiségzavaros vagyok.” Két szó, aminek hallatán a többség azonnal megbélyegzi, beskatulyázza, leírja a beszélőt, függetlenül minden más tulajdonságától. Pedig az érintett részéről már az is óriási dolog, hogy egyáltalán tisztában van az állapotával.
A többség ugyanis idáig sem jut el és ezzel akaratán kívül, módszeresen tönkre is teszi a saját maga és a környezete mindennapjait is. A nárcisztikus, illetve a borderline, azaz határeseti személyiségzavar kevéssé ismert hazánkban. Pedig ők azok a betegek, akik kezelés nélkül folyamatosan szenvednek.

Okok a gyermekkorban

Keresztes Zoltán, személyiségzavarokra szakosodott pszichiáter a héten telt házas előadáson beszélt arról, miért lesz valakinek szétesett személyisége, és ez hogyan befolyásolja a saját és környezete életét. „Sokak esetében évtizedekig ki sem derül, hogy valamiféle személyiségzavar okozza a problémáit. A hivatalosan becsült mutatók szerint a populáció nagyjából 2 százaléka borderline, 2 pedig nárcisztikus személyiségzavarral küzd, de a valós szám ennél magasabb. Sokan ugyanis soha nem fordulnak szakemberhez, így róluk nem tudni semmit. A korszerű kutatások szerint a személyiségzavarosok és környezetük, akik szintén érintettek, egy populáció 20-25 százalékát teszik ki” – mondta el lapunknak Keresztes Zoltán.
A személyiségzavaroknak természetesen vannak fokozatai, nem ugyanolyan minden érintett állapotának súlyossága és nincsenek tiszta kórképek. A borderline esetében jellemzőek a szélsőséges hangulatingadozások, a kínzó érzelmi állapotok és esetleg az önkárosítás is. Nehezen alkalmazkodnak, óriási indulatok dúlnak bennük, de ezekre ők maguk sincsenek felkészülve. Az ilyen személyeknek instabil az énképük, és a kapcsolataik is. Tulajdonképpen óriási, maró belső űrrel küzdenek, mert esetükben ott, ahol egy egészséges anya-gyermek kapcsolatnak kellene lennie, ennek hiánya van. A gyermekkorukban ugyanis nem alakult ki olyan közelség az édesanyával, hogy a fizikai vagy érzelmi távolság idején is fel tudjanak építeni egy biztonságos belső állapotot. Emiatt bizonytalan, szorongó emberek.
A borderline mellett a nárcisztikus személyiségzavar okai is a gyermekkorban keresendők. Az ő állapotuk mögött a gyermekkori védtelenség és az anyai szeretetlenség húzódik meg. Ezeket az érzéseket azonban semmiképpen nem szeretnék előtérbe helyezni, ezért folyamatosan üldöznek egyfajta tökéletességet, elismerést. Ez azonban nem mindig sikerül, így mélyen elégedetlenek önmagukkal. A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszéke honlapján azt írja: a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember magát olyasvalakinek tartja, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társaira pedig csak azért van szüksége, hogy kiszolgálják, felnézzenek rá és elismerjék. Azonban az enyhe kritikát sem bírják, könnyen dühbe gurulnak, ha valaki kifejezi feléjük nemtetszését.

Mindenen változtatni kell

Keresztes Zoltán előadásán egyébként több hozzátartozó is azt feszegette, hogy miképpen tudnának segíteni személyiségzavaros családtagjukon, és egyáltalán hova lehet fordulni például 18 évesnél idősebb fiatal felnőttek esetében. A kérdezők kétségbeesetten szeretnének javítani hozzátartozóik állapotán. Van, ahol rajtuk kívül nincs is más segítség. Hiába érintettek sokan, megfelelő kezelés csak keveseknek érhető el. Magyarországon ugyanis mindössze egy olyan intézmény van, ami kizárólag a súlyos borderline és nárcisztikus személyiségzavarokra specializálódott és fekvőbeteg ellátást nyújt. Ez a budatétényi Thalassa-ház. Ezen felül könnyebb eseteket Budapesten a Tündérhegyként emlegetett pszichoterápiás-rehabilitációs osztályon és Debrecenben kezelnek; valamint a pécsi és a szegedi klinikának, illetve a Semmelweis Egyetemnek is van ambuláns ellátása. Ez azonban nagyon kevés.
Arra a kérdésre, hogy min kellene változtatni ahhoz, hogy javuljon a helyzet, Keresztes Zoltán lapunknak úgy válaszolt: nagyjából mindenen. Az egészségügyi ellátórendszer struktúráján és az orvosok szemléletén is. A pszichiátria ugyanis sok esetben egyrészt alulfinanszírozott, másrészt alábecsült. Óriási a szakemberhiány és rettentően túlterheltek az orvosok, miközben a rosszabb állapotú személyiségzavaros betegek amúgy is a rendkívül nehezen kezelhető kategóriába tartoznak. Az osztályok nem szívesen vállalnak ilyen pácienseket, mert macerás a kezelésük. Így sok esetben a családi támogatás az egyetlen, amit ezek az emberek kapnak, ami viszont nem feltétlen elég az állapotuk javulásához.

Hosszú a terápia

„Más pszichiátriai kórképekkel ellentétben kifejezetten a személyiségzavarra nincs ajánlott gyógyszer, emiatt nehezebb az orvosok dolga. A terápia során rendkívül sok függ attól, hogy milyen a kezelő terapeu¬ta személyisége, ami a szakmai jártasságtól, klinikai rutintól is független. Azonban ők sem tudnak túl sok személyiségzavaros embert kezelni, mert óriá¬si megterhelést jelentenek lelkileg. Ezt persze nem direkt csinálják, de mivel nincs kész személyiségük, lélektanilag nagyon sok mindent »intéztetnek el« a kezelővel – mondta Keresztes Zoltán. Szerinte, míg a kevésbé súlyos páciensekből akár 15-18-at is tud kezelni egy szakember, addig súlyos borderline személyiségzavarosokból egy praxisban bőven elég három. Ennél több egy időben már szétzilál egy embert.
Az elérhető terápiákkal kapcsolatban Keresztes Zoltán arról beszélt: gyógymód nincs, de többféle módszer is hatásos lehet, a személyiségzavaros betegek állapota hosszú terápiával javítható. Szerinte egyébként a borderline-os emberek rendkívül kiterjedt fantáziavilággal rendelkeznek, és ez nagyon gyorsan bekapcsol. A probléma, hogy ezek nem mindig pozitív gondolatok. Alapvetően a környezetet torzítják el, és a saját gondolataikat érzik valóságnak. Ezeknél az embereknél gyakoriak a szorongások attól is, hogy nem találnak párt, nincsenek biztonságban. Úgy érzik, valamitől meg vannak fosztva, ez a visszatérő tartalom pedig minden kontextusban újraéled. Meg kell tanulniuk ezzel együtt élni, mert ez az érzés nem fog megváltozni.

A családalapítás is nehéz lehet

A borderline és a nárcisztikus személyiségzavarosok többsége gyakran nagyon tehetséges művész, jó intellektusú, eredeti ember. A hétköznapokban is kellemes a társaságuk, mert többnyire szórakoztatóak és kreatívak. Azonban sosem ott tartanak, ahol tarthatnának a környezetük vagy a saját megítélésük szerint. Sokkal többet is ki tudnának hozni magukból, ha kicsit jobban egyben lenne a lelkük.
A családalapítás is nehézségekbe ütközhet egy személyiségzavaros ember esetében, ugyanis Keresztes Zoltán szerint nagy a valószínűsége annak, hogy az anya mellett a gyermek is érintett lesz például a borderline-nal. Ettől persze létrejöhet egy élhető család és szeretetteljes közeg, de ehhez mindenképp szükség van az anya betegségtudatára. Arra, hogy megtanulja kezelni a gondolatait, érzéseit, és ne tegye ki a gyereket nagy indulatviharoknak.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!