Moammer Kadhafi jó viszonyt ápolt a líbiai törzsekkel, ezért tudta több mint negyven évig megőrizni a hatalmát – derült ki az Stratfor amerikai stratégiai elemzőintézet egyik jelentéséből.
Az országban közel 140 törzs él, de ebből csak mintegy 30 tekinthető politikailag fontosnak. Három nagy csoportra lehet osztani őket a régiók szerint: a nyugati Tripolitania és keleti Cyrenaica parti, valamint Fezzan sivatagi törzseire.
A Kadhafi törzs kis létszámából eredendően – mindössze hat nemzetség alkotja – sosem volt jelentős történelmi tényező, ezért az 1969-es államcsínyt követően a diktátornak szövetséget kellett kötnie a nagyobbakkal, hogy hatalmát megszilárdítsa. Az első intézkedéseinek egyike volt, hogy szorosabbra fűzte a viszonyt a Kadhafik és a két legnagyobb csoport, a varfallah-k és a magarihák között.
A varfallah-k legalább egymillióan vannak, ami rendkívül befolyásossá teszi őket a hatmilliós Líbiában. Tripolitól Bengáziig élnek a tagjaik, a nyugati régió meghatározói erői. Annak ellenére, hogy vérségi kapcsolatban állnak a Kadhafikkal, nem volt mindig felhőtlen a viszonyuk. 1993-ban 55 varfallah származású katonatiszt puccsot kísérelt meg Kadhafi ellen – sikertelenül. A diktátor bosszúja sok varfallah-t utolért, azonban nemsokára – a politikai szükség miatt – megbékélt velük. De egy 1997-ben elfogadott törvény, az úgynevezett becsületkódex kimondta, hogy az ellenzéki tevékenységben részt vevő állami tisztviselők családja és törzse is büntethető az árulásért. Valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy néhány nappal a konfliktus kirobbanása után, február 20-án a Varfallah Idősek Tanácsa nyilvánosan elítélte Kadhafit, fiait és az egész törzsét.
A második legbefolyásosabb törzs, a magarihák eredetileg a sivatagos Fezzanból származnak, de mivel Kadhafi a kezdetektől beemelte őket a hatalomba, mára sokan élnek közülük Tripoliban és környékén. A klán legismertebb képviselője Abdullah al-Szanusszi tábornok, a líbiai titkosszolgálat vezetője. Többek között ez a szervezet felelős a Lockerbie-katasztrófáért is. A merénylő, Abdel Basszet Ali al-Megrahi vezetékneve is mutatja származását. A törzs azonban megosztott, sokan átálltak a lázadókhoz. Többek között Szanusszi unokatestvére is, amiért erősen megkérdőjelezték a tábornok hűségét.
A sok törzs közül fontos kiemelni a cyrenaicai Zuvajákat és a sivatagi nomád tuaregeket és tubukat, akik ha létszámuk miatt nem is, de geostratégiailag rendkívül fontosak: ellenőrzésük alá vonhatják az olajkitermelést.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
