Az államadósság kozmetikázása talán a második legősibb mesterség. A Kádár-korban például az Óra- és Ékszer-kereskedelmi Vállalat jobb darabjai is rendszeresen a Magyar Nemzeti Bankban „szilvesztereztek”, hogy ettől javuljon az aranytartalék és az eladósodottság aránya. Lássuk be, elég kispályás történetet mesél ez a városi legenda, ahhoz a tavalyi trükkhöz képest, hogy a kincstári egységes számla (a „kesz” lényegében a költségvetés bukszája) bő másfél ezermilliárd forintjából a két ünnep között, néhány napra „leemeltek” ezermilliárdot, hogy valamelyest csökkenjen az államadósság. Amit ugye az előző ciklusban kétharmaddal megszavaztatott új alkotmány is előír.
Ilyen előzmények után elég feltűnő, ha az állampapírpiac lakossági üzletágában egyszer csak alapítványok és egyéb közhasznú szervezetek lépnek színre. Olyannyira meglepő jelenségről van szó, hogy a statisztikai szolgálatnak nincs is erre külön rubrikája. Mégsem becsülhetjük alá a titokzatos vevők vásárlóerejét, mert az állampolgári körben értékesített államkötvények felét sikerült az idei őszön bespájzolniuk. De éves összevetésben is „lakossági nagyhitelezőnek” számítanak 10 százalékos piaci súlyukkal. Hogy kinek lehet 100 milliárdja egy őszi nagybevásárlásra a magyar állampapírpiacon? Nos, például a Magyar Nemzeti Bank által Matolcsy György elnöklete alatt alapított Pallasz Athéné alapítványoknak. Ezek összesen 220 milliárd forint alaptőkét kaptak, amiből 20 milliárdot fordíthatnak működésre, a többit értékpapírok, köztük döntően államkötvények vásárlására is költhetik.
Emlékezhetünk, hogy az egyébként is jól fizetett jegybanki közép- és felsővezetésnek százezres nagyságrendű fizetéskiegészítéseket kínáló alapítványok 220 milliárdos alaptőkéjének forrása a Magyar Nemzeti Bank „nyeresége” volt. Ha visszatekintünk az időben, láthatjuk, hogy a jegybank ritkán nyereséges, ha mégis, az semmi jót nem jelent. Az előző jegybanki vezetés idején csak a rossz emlékű 2009- es évben volt pluszban a jegybank. Amikor is durván elszállt a forint és történelmi csúcsokra emelkedett az euró és a svájci frank árfolyama. Nem nehéz tehát kitalálni, hogy az MNB most is a tartósan gyenge forinton keres. Pont úgy, ahogy a spekulánsok kaszálnak. Vagyis előbb eladják, majd olcsóbban visszaveszik a forintot. A jegybank annyival is könnyebben teheti ezt, hogy „pénzteremtőként” mindig van „eladó forintja”.
Más szóval, ha a „nép” nem veszi elég lelkesen a lakossági államkötvényeket, márpedig egyre lanyhuló az érdeklődés, akkor majd a jegybank szerez forrást a jól bevált pénzrontással, amit exportélénkítésnek álcáz. Valójában a bérből és fizetésből élőkkel, a nyugdíjasokkal meg a devizahitelesekkel finanszíroztatja az államadósság kozmetikázását. Annál is jobb a jegybanki alapítványok kötvényvásárlása, mintha a lakosság tenné ezt, mert így egy-két napra megkétszerezhető a hatása. Amennyiben, a MOL tavalyi példáját követve, szilveszterre kölcsönadják az államkincstárnak az adóspapírokat.
Az államadósság, GDP arányában mért, akárcsak néhány tized százalékos javulásának érezhető gazdasági hatása nincs. Az egyetlen értelme, hogy a kormány elkerülje az uniós túlzottdeficit-eljárást. Mert a brüsszeli vizsgálódástól azért még tart az Orbán-kormány.
Semmiről sem maradunk le, ha nem követjük napi szinten Matolcsy György trükkjeit. A jegybankelnök tankönyvet is ír, s unortodox tanait már a közszolgálati egyetem „hatékony állam” kurzusán is oktatják.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
