- A mesterségesen előállított húsból készült amerikai golyó lenyomja a hollandok „természetes marhás” portékáját
- Egy 3D-s nyomtató meg egy petricsésze válthatja ki az állattartó telepet és a vágóhidat
- Személyre szabható steak és visszavett környezetszennyezés – ez az új hús
A 2001 Űrodüsszeiában már a hatvanas évek közepén étkezési forradalmat vizionált Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke. A filmben az asztronauták kapkodták be reggelire, ebédre és vacsorára a szintetikus pirulákat. Akkoriban elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha ilyen kis energiabogyókon éljen az emberiség, így tudományos fantasztikumként könyveltük el a gasztronómiai újítást. Aztán alig 40 évvel később, a 3D-nyomtatók megjelenésével elkezdődtek a valós kísérletek: hogyan lehet, ha nem is mesterséges alapanyagokból, de mesterséges módon élelmiszert előállítani. Még ma is kissé bizarrnak tűnik a nyomtatott pizza meg az őssejtből létrehozott marhasteak, de egyre inkább úgy tűnik: ez lesz a jövő.
Műhús vagy halál
Bár a KSH kutatása szerint ma Magyarországon nagyjából ugyanannyi húst eszünk, mint amennyit a középkor végének Európájában ettek – évente körülbelül 60 kilót személyenként –, az OECD becslése szerint világszinten emelkedik a húsfogyasztás. Hamarosan a gazdaságok képtelenek lesznek kiszolgálni a 2060-ra 9,5 milliárdra dagadó emberiséget, nem beszélve arról a cseppet sem elhanyagolható körülményről, hogy a jelenlegi állattenyésztés sokáig már nem fenntartható.
Elképesztő módon szennyezi a környezetet, ekképp vezető helyen járul hozzá a klímaváltozáshoz.
A világ vízfogyasztásának közel 70 százalékát a húsipar emészti fel, az élhető földterületek harmada legelő és az üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán) kibocsátásának 15 százalékáért is a húsfogyasztás okolható.
Egy másik fontos érv a műhús mellett, hogy fogalmunk sincs róla, a nagyüzemi kifutószalagokról valójában mi kerül át a kereskedelembe. Nem lehetünk biztosak benne (leszámítva, ha magunk neveltük és vágtuk), hogy az állat, aminek szegyéből épp húsleves fő, nem volt-e beteg, nem kapott-e irdatlan mennyiségű antibiotikumot élete során. (Az amerikai antibiotikum-fogyasztás több mint 70 százalékát a nagyüzemi állattenyésztés adja, ráadásul az USA-ban még mindig megengedettek az EU-ban 2000 óta tiltólistán szereplő növekedési hormonok.) Ezzel együtt, akkor járunk a legjobban, ha minél nagyobb, annál egészségesebb alapon választunk húsfélét (a génmódosított, hormonkezelt csirkehús nem hús!), ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy miként zajlott a feldolgozása. Mennyi só, adalékanyag és tartósítószer került bele, telenyomták-e nitráttal és nitrittel, melyek túlzott fogyasztása érrendszeri megbetegedéseket okozhat és egyértelműen növeli a daganatképződés kockázatát. Az ilyen felturbózott késztermék jól átsütve megduplázza a vastagbél- és hasnyálmirigy-daganatok esélyét is.
Személyre szabott marha
Ebben a vészterhes húskorszakban, ami speciel épp egybeesik a digitális ipari forradalommal, mi más is kínálkozna életmentő megoldásnak, mint a mesterségesen előállított élelmiszer? Már ha nem ódzkodnánk annyira a „mesterséges” szótól. Egyes számítások szerint a műhús elterjedésével az állattenyésztés által felhasznált víz 90, az energiának pedig 70 százaléka megőrizhető lehetne. Ezenkívül a gyártás során figyelembe lehetne venni a fogyasztó igényeit – ami annyit tesz, hogy például a marhasteak személyre szabható volna. Azaz, ha valakinek D-vitamin-hiánya van, hozzá lehetne adni egy kis D-vitamint.
Aki nem eszik eleget, az kaphatna fehérjével és zsiradékkal feldúsított energiabombát, aki viszont túlsúllyal küzd, annak rostanyagdúsított hússzeletet írhatna elő a táplálkozás-szakértő biotechnológus.
Hatalmas előnye, hogy nem követel állatéletet, és ezzel a technológiával a túlzsúfolt vágótelepek léte is okafogyottá válna.
Egy holland kutató, bizonyos Willem van Eelen, már 1940-ben azon törte a fejét, hogyan lehetne húst előállítani állatok levágása nélkül – állítólag kalapot emelt minden kérődző előtt, és komolyan megvitatta velük, merre nyílnak utak az állati eredetű, de nem állatéletet követelő húskészítés előtt. Bár őt tartják az úgynevezett in vitro, azaz a lombikhúsgyártás keresztapjának, az igazi dicsőség Mark Posté, aki a Maastrichti Egyetem kutatócsoportja élén 2013-ban elkészítette a világ első műhamburgerét.
Nem annyira porhanyós
„Az íze intenzív, hasonlít a húsra, de nem elég szaftos” – mondta Hanni Rützler osztrák táplálkozási szakember a világ első, laboratóriumban létrehozott húspogácsájának íztesztjén. A tökéletes állagúnak ítélt hamburgerhúsnak épp a savaborsa hiányzott, már ami a sótlanságát és a fűszertelenségét illeti. Mivel kizárólag izomrostokból fejlesztették, a zsírszövet hiánya miatt nem volt elég porhanyós.
Igaz, hogy még tökéletesítésre szorul, de vállalkozó kedvű, a milliárdjaikkal mit kezdeni nem tudó kutatók bátran próbálkozzanak. Mark Post nem titkolta el a műhús receptjét, aki tudja, csinálja utána!
Végy húszezer két és fél centiméter hosszú, egy milliméter vastag izomlemezt (azokra a sejtekre van szükség, melyek normál körülmények között az izmok regenerálódását és növekedését biztosítják).
A néhány ezer, akár egyetlen biopsziávál kinyerhető sejtet helyezd meleg oldatba, ami úgy nagyjából száz különböző tápanyagcsoportot és az adott állatfaj magzati vérsavóját tartalmazza. Hagyd osztódni néhány napig! Pár nap elteltével a sejtecskékből az edény alját beborító, vékony izomlemezek alakulnak ki, amelyek elektromosságnak kitéve spontán rángásba kezdenek. A feldúsult sejteket gyúrd masszává, egy kevés céklalével adj neki hússzínt, majd ízesítsd! A sejtek jelenleg ötvenszer képesek osztódni, mielőtt leállnának, ami igazán komoly eredmény Post korábbi sertéskísérletéhez képest: a malacok izomsejtjei csak 30 osztódásig jutottak.
Ez azt jelenti, hogy egyetlen mintavételből 24–30 órás átlagos osztódási idővel, állathalál nélkül, 90 ezer hamburgerhez elegendő, 10 tonna műhús hozható létre.
Hát nem csodás?
Idén augusztusban Bill Gates amerikai és Richard Branson angol milliárdos 17 millió dollárral szállt be a kaliforniai Memphis Meats nevű startup cégbe, amely őssejtekből tenyészt húst. Az amerikai cég marhahúsgolyói állítólag verik a hollandokét, ráadásul „tiszta” csirkében és kacsában is otthon vannak. A cég szakemberei azt állítják, hogy sikerült kikísérletezniük egy olyan, a hollandokéhoz hasonló, csak még tökéletesebb eljárást, melynek során a sejtek határozatlan ideig képesek magukat reprodukálni, vagyis nem kell folyamatosan biopsziákat végrehajtani az élő állatokon.
A mesterségesen előállított élelmiszerek piaca rohamosan fejlődik – növényi alapanyagból, szójából vagy borsóból kisajtolt proteinből már jó ideje készülnek szintetikus „húsok”, de a 3D-technológia rohamos fejlődése is számtalan alternatív lehetőséget kínál. Már elkészült az első 3D-s csokoládényomtató gép, a „Choc Creator”, és kifejlesztették a 3D-s tészta- és pizzanyomtató gépet is, mely rétegenként építi fel a folyékony és porállagú tápanyagkazettákból, folyékony sajt és protein feltéttel a futurisztikus nyomtatott pizzaszeleteket. Mivel a 3D-nyomtatással nemcsak formájukban, de textúrájukban és tápértékükben is újra lehet alkotni a kedvenc fogásokat, hamarosan az ételek megrágását nehezítő vagy nyelési problémákat okozó betegségek esetén sem kell ugyanarra a borzalmas csokoládés, vaníliás vagy epres tápszerre korlátozni a gasztroélményt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!