Manapság ízelítőt ad a phenjani rezsim az ötvenes évek világából, bár e tekintetben sajnos nem az egyedüli. De a legújabb koreai válság felidézi a hidegháború kezdetének korát, amikor a nyugat politikusai és szakértői csak találgatni tudták, milyen megfontolások vezérlik a világtól elzárkózó és el is szigetelt diktátorokat, s rettegtek kiszámíthatatlanságuktól.

 
Avar János

Anakronisztikus zárvány Észak-Korea, amelyet azonban ignorálni sem lehet, mert időről időre brutálisan megköveteli a figyelmet, valamint a csődöt mondott gazdasága segélyekkel történő megmentését. Ugyanis Phenjan szó szerint túszul tartja egész környezetét, s amióta atomfegyverei is vannak, a korábbiaknál is vészjóslóbban. Nemcsak déli testvérállamát, hanem rajta keresztül a nagyhatalmakat is. Rakétáitól immár Tokióban is tartani kell, a demarkációs vonal közelében lévő sokmilliós Szöulnak ráadásul a tankhadosztályoktól is. Dél-Korea egykori megmentőjének és mindmáig patrónusának, Amerikának pedig már nemcsak azért kell hímes tojásként bánnia a phenjani tirannusok legendás érzékenységével, mert egy váratlan északi inváziót csak taktikai atombomba bevetésével tudna megfékezni, hanem a dél elleni őrült atomtámadást sem lehet immár kizárni.

Ijesztően paradox minden soros koreai válság: míg a provokáltak, élükön Washingtonnal, diplomáciával hárítanák el a háborút, a ráadásul most utódlási harcokkal elfoglalt Phenjan tárgyalási szándékát is hadakozással jelzi. Nemrég amerikai polgárokat ejtett túszul, hogy kicsikarja Clinton exelnök (és korábban Carter) Canossa járását, amolyan helyi tekintélynövelésre, most meg a dél-koreai hadihajók óvatlanságát használta ki „odacsapásra”, miután új atomlétesítményeinek bemutatása még nem látszott elegendőnek kikényszeríteni az Obama-kormánytól a közvetlen párbeszédet, amire a rezsim régóta ácsingózik. Washington ezt most is, szokás szerint, Peking közbenjárásával úszná meg, ám ezúttal aligha fog sikerülni. Bár a kínaiak is rettegnek egy észak-koreai összeomlástól, s vele a menekültáradattól, ők is csínján bánnak phenjani klienseikkel, mert egy szokatlanul őszinte kormányember a New York Timesnak bevallotta: nekik a Koreai NDK olyan, mint volt az európai NDK, amelynek elbukását követte a (szovjet) birodalom széthullása. Vagyis ez a patrónus is csak túsz.

 

Címkék: kommentár, Alberto Contador, Alberto Contador

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!