Meleg van, innánk, de sehol egy csap. Ismerős, ugye? Különösen a nagyvárosokban okoz gondot ez a fajta víztelenség. Ezen segít néhány egyetemista találmánya, amellyel bármely tűzcsap ivócsappá alakítható, néhány mozdulattal. Minden együtt volna a piaci sikerhez, csak egy kis pénz kellene. Mert víz, az van bőven.
Az ember mindig tanul. Most például azt, hogy egy nagyvárosban legalább 150 méterenként kell, hogy legyen tűzcsap. Tudják, az a piros, amelyiknek mindkét kivezetése le van dugózva. Nem véletlen, hogy mindannyian „tűzcsapvakságban” szenvedünk – mondja Zoletnik Zsófia, a néhány évvel ezelőtt indult Ivócsap Projekt egyik ötletgazdája.
„Megyünk az utcán, és észre se vesszük, hány helyen ihatnánk friss csapvizet. Ráadásul Budapesten kiemelkedően jó minőségű az ivóvíz, bűn, hogy egy csomóan inkább műanyag palackos vizet vesznek ahelyett, hogy a csapból innának.”
Nyolc évvel ezelőtt négy műegyetemista egy tudományos diákköri dolgozat témájául kapta a város és víz témáját, és akkor kezdtek el töprengeni azon, hogy a kitűnő ivóvíz ellenére miért nincs elég ivókút Budapesten. „Nemcsak hogy nincs elég csap, de amelyik van, az sem működik rendesen. Idő előtt tönkremennek, mert nincs gazdájuk” – mondja Zsófi.
Dolgozatuk szerint az ideális ivócsap tavasztól őszig működik, mobil, vagyis leszerelhető és télire eltehető.
„Éppen egy tűzoltóságot terveztünk, ez volt az egyetemi záródolgozatunk abban a félévben. Ekkor ugrott be a megoldás: a tűzcsap.” Csakhogy fogalmuk sem volt arról, lehet-e inni a tűzcsap vizéből.
„Este tízkor állítottunk be a hozzánk legközelebbi tűzoltóságra. Azt hitték, riadó van, de mi csak azt szerettük volna viharsebesen megtudni, mekkora a nyomás a tűzcsapban, és milyen minőségű a benne lévő víz.”
Kiderült, hogy a tűzcsapokban sima városi csapvíz van, legfeljebb egy kicsivel nagyobb nyomással, mint otthon. Néhány hónap alatt elkészült a tűzcsapra szerelhető vízcsap prototípusa, amelyet kis vidéki fesztiválokon teszteltek. Ha a helyi tűzoltóság engedélyezte, odamentek, és rászerelték a kütyüt az ottani tűzcsapra. A kis kék szerkezet működési elve nagyon egyszerű: egy nyomógomb segítségével egyszerre legfeljebb 3 deciliter vizet ad ki, a nyomáscsökkentés miatt kellően lassan ahhoz, hogy nyugodtan ihassunk vagy megtölthessünk vele egy poharat.
Aztán négy év telt el, és már majdnem mindenki elfelejtette a projektet, amikor az akkor még működő Design Terminál kiírt egy pályázatot. Az ott nyert pénzből indult meg a sorozatgyártás.
Első körben a Fővárosi Vízművek rendelt 43-at. Aztán sorra jöttek a megrendelések. Több budapesti kerület és néhány vidéki város (Pécs, Szeged, Oroszlány) is ivócsapot akart. Az ötlet annyira sikeresnek bizonyult, hogy a Csíkszerda kórus külön villámcsődülettel (flash mob) köszöntötte az egyik ivócsap átadását, nem kis derültséget keltve a Belvárosban.
A sikersztori 96 csapnál állt meg. „Volt érdeklődés külföldi városoktól is, de ahhoz, hogy komolyan ráfeküdjünk erre, sok pénz kéne.
Az engedélyek beszerzése, a tesztelés, a szállítás, utazások – ezt saját erőből nem tudjuk finanszírozni – mondja Zsófi. – Bár egyelőre azzal is elégedettek lennénk, ha itthon nem kellene nagyítóval keresni az iható vizet a városban.”
Addig viszont, ha szomjasak vagyunk, járjunk nyitott szemmel, és keressük a kék kütyüket a piros tűzcsapokon.
„Megyünk az utcán, és észre se vesszük, hány helyen ihatnánk friss csapvizet. Ráadásul Budapesten kiemelkedően jó minőségű az ivóvíz, bűn, hogy egy csomóan inkább műanyag palackos vizet vesznek ahelyett, hogy a csapból innának.”
Nyolc évvel ezelőtt négy műegyetemista egy tudományos diákköri dolgozat témájául kapta a város és víz témáját, és akkor kezdtek el töprengeni azon, hogy a kitűnő ivóvíz ellenére miért nincs elég ivókút Budapesten. „Nemcsak hogy nincs elég csap, de amelyik van, az sem működik rendesen. Idő előtt tönkremennek, mert nincs gazdájuk” – mondja Zsófi.
Dolgozatuk szerint az ideális ivócsap tavasztól őszig működik, mobil, vagyis leszerelhető és télire eltehető.
„Éppen egy tűzoltóságot terveztünk, ez volt az egyetemi záródolgozatunk abban a félévben. Ekkor ugrott be a megoldás: a tűzcsap.” Csakhogy fogalmuk sem volt arról, lehet-e inni a tűzcsap vizéből.
„Este tízkor állítottunk be a hozzánk legközelebbi tűzoltóságra. Azt hitték, riadó van, de mi csak azt szerettük volna viharsebesen megtudni, mekkora a nyomás a tűzcsapban, és milyen minőségű a benne lévő víz.”
Kiderült, hogy a tűzcsapokban sima városi csapvíz van, legfeljebb egy kicsivel nagyobb nyomással, mint otthon. Néhány hónap alatt elkészült a tűzcsapra szerelhető vízcsap prototípusa, amelyet kis vidéki fesztiválokon teszteltek. Ha a helyi tűzoltóság engedélyezte, odamentek, és rászerelték a kütyüt az ottani tűzcsapra. A kis kék szerkezet működési elve nagyon egyszerű: egy nyomógomb segítségével egyszerre legfeljebb 3 deciliter vizet ad ki, a nyomáscsökkentés miatt kellően lassan ahhoz, hogy nyugodtan ihassunk vagy megtölthessünk vele egy poharat.
Aztán négy év telt el, és már majdnem mindenki elfelejtette a projektet, amikor az akkor még működő Design Terminál kiírt egy pályázatot. Az ott nyert pénzből indult meg a sorozatgyártás.
Első körben a Fővárosi Vízművek rendelt 43-at. Aztán sorra jöttek a megrendelések. Több budapesti kerület és néhány vidéki város (Pécs, Szeged, Oroszlány) is ivócsapot akart. Az ötlet annyira sikeresnek bizonyult, hogy a Csíkszerda kórus külön villámcsődülettel (flash mob) köszöntötte az egyik ivócsap átadását, nem kis derültséget keltve a Belvárosban.
A sikersztori 96 csapnál állt meg. „Volt érdeklődés külföldi városoktól is, de ahhoz, hogy komolyan ráfeküdjünk erre, sok pénz kéne.
Az engedélyek beszerzése, a tesztelés, a szállítás, utazások – ezt saját erőből nem tudjuk finanszírozni – mondja Zsófi. – Bár egyelőre azzal is elégedettek lennénk, ha itthon nem kellene nagyítóval keresni az iható vizet a városban.”
Addig viszont, ha szomjasak vagyunk, járjunk nyitott szemmel, és keressük a kék kütyüket a piros tűzcsapokon.
Savanyú a tej, keserű a kávé,
Uncsi a mentás házilimonádé.
Poshadt a söröm, langyi a bólém,
A kólagép elnyelte a lóvém.
Még jó, hogy…
Hűsen a csapból
Csordul a szájba,
Spriccel a nyelvre,
fröccsen a rúzsra
A friss H2O
Hizlal a szörp, kinyír a pálesz,
Tósztot mondok, de émelyít a pátosz.
A csávómat fűzi a csapos lánya,
A gatyám (a tangám) elment tekilára.
Még jó, hogy…
Ingyen a sarkon
Csordul a szájba,
Spriccel a nyelvre,
fröccsen a rúzsra
A friss H2O
(Óda az ivócsaphoz)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!