Két levelet kapott Kennedy Hruscsovtól a világháborúval fenyegető 1962 őszi kubai rakétaválság hetének szombatján: egy engedékenyet és pár órára rá egy kérlelhetetlent. Az amerikai elnök bölcsen csak az elsőre válaszolt, a másodikat betudta a Kreml lakója hazai tekintélymentésének, s így létre is jött a kompromisszumos megoldás, a világ visszatáncolt az atomháború szakadékának szélétől.
Másodszor próbál ugyanabba a folyóba lépni Orbán, aki a nyáron modern Görgeyként nem a császári, hanem a cári csapatok előtt tette le a fegyvert, vagyis – kénytelen – beletörődött abba az uniós hiánycélba, amit a Valutalaptól nem fogadott el: akkor az IMF elleni „szabadságharccal” leplezte meghátrálását, most a néhai Nyikita trükkjével próbálkozik. Miután eddig „esze ágában sem volt” módosítani a nyugati világot felkavaró és felháborító szájkosár törvényen, most előbb tudatja, hogy ha az EU óhajtja, akkor persze kész rajta változtatni, majd pár órára rá szóvivőjével megint eljátszatja a dacos kurucot: engedjenek médiatörvényeikből a franciák és a többiek is. Kétlem, hogy az Elysée-palotában válságtanácskozást hívtak volna össze e követelésre, egy francia miniszter Kennedy módjára elengedte füle mellett a nekik címzett „ultimátumot” és diplomatikusan tagadta a „leckéztetés” szándékát, nyugtázva viszont a budapesti készséget az unióval egyeztetett változtatásra. A szintén jobboldali párizsi kormányt miért is zavarná Orbán házi használatú dafkesége, nekik csak az a fontos, hogy egy újsütetű tagállam ne vegye ilyen látványosan semmibe az uniós normákat, lejáratva mindannyiukat.
Ezt a csatát csak elveszteni lehet, kár volt belekezdeni is. Ráadásul Párizsban, Berlinben és Brüsszelben torkig lettek már a „szabadságharcos” nyári kapitulációját követő más irányú normaszegéseivel, közte francia, német érdeksérelmekkel, s kapóra jöhetett nekik a médiavilágot fellázító meggondolatlan budapesti lépés: uniós móresre tanítani a sajtó móresre tanításával próbálkozót. Kétlem azt is, hogy Orbánnak sikerül-e – konzervatív szolidaritással, hazai híveinek csatába küldésével – kimenteni valamicskét világgúny tárgyává vált presztízséből, abban viszont biztos vagyok: az országimázs keservesen megsínyli ezt az oktalan kuruckodást. Amivel persze európai napirenden is tartja a fő témát: önmagát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
