Új világ: törzsi kötelékek hálója?

„Ahol egykor a diplomácia határozta meg a határokat, ott a történelem, a fajok és nemzetiségek és a kultúra osztja fel az emberiséget új, dinamikus csoportokra” – írta Noel Kotkin a Newsweek magazinban. Jóslata szerint a felemelkedő országok – főként Kína és India – a globalizáció és „törzsi kötelékek” megerősödése egy új világrendet hoz létre, ahol a korábbi határok viszonylagossá válnak. A tudós – aki idén megjelent The Next Hundred Million: America in 2050 („A következő százmillió: Amerika 2050-ben”) című könyvével szerzett ismertséget – 19 csoportra osztotta az országokat. Az „új Hanza” tagjai közé Németország, a skandináv államok és Hollandia tartoznak, ahol a gazdaság fejlett, nagyon magas az életszínvonal, és virágzik a kereskedelem. Magyarországot a többi keletközép- európai országgal, valamint – meglepő módon – az Egyesült Királysággal és Írországgal együtt a „határőr vidékek” csoportba sorolja, akiknek nehéz lesz majd megtalálniuk a helyüket az új törzsi világban, és ahogy a történelmükben gyakran előfordult, gyakran eshetnek áldozatául az átvonuló hadseregeknek. Kotkin beszél városállamokról (London, Párizs, Tel-Aviv és Szingapúr), amelyek a fejlődés bástyái lehetnek, és arról is, hogy Észak-Amerika hanyatlásnak fog indulni. Közép-Ázsia államai továbbra is a nagyhatalmak vetélkedésének a színterei lesznek, Irán pedig szélsőséges ideológiájával számos kisebb arab államot a befolyása alá fog vonni. Az amerikai kutató szerint az úgynevezett „magányos farkasok” kultúrájuk, gazdasági potenciáljuk vagy épp földrajzi helyzetük miatt nem szorulnak majd arra, hogy a többiekhez hasonlóan szövetségekbe tömörüljenek. Ilyen lesz Franciaország, Brazília, India, Japán, Dél-Korea és Svájc. Viszont Új-Zéland és Ausztrália olyan szerencsések lesznek, hogy konfliktusokban való részvétel nélkül magas életszínvonalon élhetnek. Az orosz birodalom felemelkedését is valószínűnek tarja a szerző, ugyanis Oroszország hatalmas természeti kincseinek birtokában képes lesz arra, hogy a környező államokat befolyása alá vonja. Kínát, Hongkongot és Tajvant „középkirályság” névvel illeti, és úgy gondolja, hogyha nem is igazolódnak az IMF becslései, hogy Kína egy évtizeden belül lehagyhatja az USA-t, azzal, hogy a lakosság 90 százaléka han-kínai, és a világ legnagyobb nemzetiségét adja, számolni kell. A ’90-es évek óta számos hasonló elmélet jelent már meg. Az összes közül Samuel Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyve kapott a legnagyobb visszhangot. Eszerint az új világrendben a konfliktusokat nem a nagyhatalmak összecsapásai generálják, hanem a civilizációs törésvonalak mentén kialakult ellentétek. Elképzelhetőek természetesen regionális viszályok is egy kultúrába tartozó népek között, de ezek sosem lesznek annyira jelentősek, mint azok, ahol a felek különböző civilizációt képviselnek. Az új világban az identitást egyértelműen az fogja meghatározni, „ha azt is tudjuk, kik nem vagyunk”, sőt az, hogy „ki ellen vagyunk.” Huntington kilenc civilizációt nevezett meg – bár a dél-amerikai és a nyugati, valamint a buddhista és a japán közötti megkülönböztetést sokan nem tartják indokoltnak –; az alapvető szempont a vallási-kulturális hagyományokban rejlett. Az elméletet igazán érdekessé tette, hogy kimondta, a jövőbeli konfliktusok főként a nyugati és az iszlám civilizáció között törnek ki, mert a nyugat hanyatlik, míg a muszlim népesség folyamatosan nő, és a politika egyre radikalizálódik. A szeptember 11-i terrortámadások után Huntingtonban sokan prófétát láttak, egyre több egyetemen tartanak összehasonlító civilizációtörténet-kurzusokat, ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatok számos kutatója vitatja a teória megalapozottságát. Joseph Nye interdependenciaelmélete azt mondta ki, hogy nem lesz a világban egy vezető hatalom, hanem minden szektorban különböző érdekek érvényesülhetnek. Például az Egyesült Államok katonai téren megőrizheti a monopóliumát, de gazdasági téren a triád – EU, USA és Japán – tekinthető az elsőnek. Mindent áthat majd a határokon átnyúló függőség. A rendkívül bonyolult viszonyrendszert három szinten lehet értelmezni: a globalizáció hatására kialakul egy állam feletti kapcsolatrendszer és identitástudat, megmarad az állam szintje, de ez alatt is érzékelhetőek majd összefonódások, például a kisebbségek egy újabb tényezőt jelentenek majd.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!