Kolontár élni akar. Pénteken 13 órakor engedték be az első visszatérőket az ipari katasztrófa sújtotta falujukba, haza. Alig pár órával azelőtt, hogy a Fürst Ferenc és Ferencné Kolontár, Kossuth utca 31. alatti lakosokat – ezt az utcarészt sodorta el teljesen a vörös áradat – Ajka-Tósokberénden eltemették.
Az asszony volt az utolsó eltűnt, akit Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi szakembere és önkéntesei megtaláltak, férje kórházban halt bele sérüléseibe. Pavelcze szerint meg kellett találni az asszonyt, mert a család csak így tudja lezárni magában a tragédiát, s elkezdeni a gyászt. Szinte ugyanabban a percben indult újra a Magyar Alumíniumipari Zrt. ajkai timföldgyárában a „hagyományos, nedves, egyfázisú” – azaz lúgos zagyot ontó – gyártási eljárás, mikor a lélekharang a temetőben megszólalt. A zagy most az új 10/A kazettába ömlik – egyelőre a teli 9-esből. A 10-es szakadt meg… A 10/A cirka egy évre lesz elegendő. – Ezer hektárnál több területet kell rekultiválni. Szegletes Sarolt pszichológus, a krízisintervenciós lelki segítők egyike péntekig még éjjel-nappal hívható volt telefonon a kitelepítettek számára ideiglenes menedéket nyújtó ajkai sportcsarnokban, de péntek óta ő maga is Kolontáron teljesít szolgálatot. A Vasárnapi Híreknek szombaton elmondta, most helyben van szükség segítségre, mert újra temetnek. Két-három hétig bizonnyal a helybéliekkel lesz. A jövő pénteken is temetnek falubelit, s azok az emberek, akik eddig éjjel-nappal dolgoztak, iszapmentesítették az otthonukból megmaradtat, tervezték a jövőt, amennyire tudták, elképzelték az állam által ígért lakóparkot, most szembesülnek a gyásszal. Aztán, ha beindul valamenynyire az élet, az iskolákba mennek, a gyerekekhez. Azokhoz, akik egyelőre még az ajkai iskolába járnak, nem a gyönyörű, új helyibe, amelynek falán – kívül – már alig látszik, hogy meddig áztatta a vöröslő lúg. A Táncsics Mihály nevét viselő iskola bejáratán még ott a kiírás: „október 1-jén, 4-én, 6-án és 8-án a könyvkölcsönzés betegség miatt elmarad. Pongrácz Tímea tanítónő, a könyvtáros betegállományban volt, amikor 4-én a falura szakadt a vész. Utólag furcsa a békés, köznapi kiírás… Soháné Csóka Zita igazgató – ötgyermekes anya – szerint jó, hogy a tragédia utáni igazgatói szünetet követően a kicsik már tanulnak, de az igazi az lesz, ha már nem kell buszoztatni őket. Ő maga bizonyos abban, hogy Kolontáron helyre fog állni az élet, még ha a gát el is választja most őket a Torna-pataktól, amelyen már a híd sem áll, s még sokáig fogja viselni október 4-e bélyegét. Soháné még hozzáteszi: „Mi messziről jöttünk ide tizenöt éve. A férjemnek vaskereskedése, boltja van. Vagy csak volt?” – néz rám választ várva. Aztán megrázza magát: „Nézze, ott a gólyafészek. Ők is vissza fognak jönni! Tili Károly polgármester szerint ők összetartó népek, eddig is, meg a bajban is segítették egymást. Szerinte a lakosság 80-90 százaléka vissza fog jönni. Tán majd azok is, akik most hangadóként tiltakoznak ez ellen… Lehmann Róbert iparos és párja, Németh Gizella a négy gyerekkel egyelőre a városban élnek, egy jó baráttól kölcsönbe kapott lakásban. Biztos, hogy visszajönnek, ha a házuk nem is, az autójavítójuk áll. Most másként hasznosítják magukat: Nagy-nagy sátorban Vendel Zoltánnal és feleségével, Bakler Ildikóval bográcsgulyást, virslit főznek az ország minden tájáról jött önkénteseknek és a hazatérőknek. A hazatérők közt lesz majd apja is, Lehmann Sándor bácsi, ha kijöhet a kórházból. Ő tartotta-védte a feje felett az árban – nem sokkal aranylakodalmuk után – feleségét, Baumgartner Irént, saját megégése árán. E két nevet – a Lehmannt és a Baumgartnert – az I. és II. világháborúban elesett kolontáriak emlékoszlopán is többször látni a templom előtt. Az oszlopra pár napja friss márványtábla került a Győr-Moson-Sopron megyei Nyúl község kisvállalkozóinak jóvoltából. Rajta felirat: „A hanyagság és kapzsiság emberi és természeti áldozatainak emlékére. 2010. október 4.”
Mi lesz az állatokkal? A NOÉ Állatotthon Alapítvány Katasztrófa Csoportja egész héten mentette a sérült állatokat az iszapkatasztrófa helyszínéről. Sok súlyosan sérült kutyát, macskát, baromfit, pulykát, díszgalambot és egyéb állatot sikerült kimenteni. Állapotuk súlyos, folyamatos ellátást, különleges bánásmódot igényelnek. Az állatvédelmi szervezetek összefogásával minden kimentett állatnak sikerült megnyugtató elhelyezést és állandó orvosi ellátást biztosítani. Az összefogásnak köszönhetően rengeteg gyógyszer és táptámogatás gyűlt össze, mely elengedhetetlen feltétele a kezelésnek. A további szükséges gyógyszerek és eszközök listája honlapjukon olvasható. Emellett várják ideiglenes gazdik jelentkezését is, akik az egészséges állatok befogadásával segítenének, hogy a kimentett kutyák elhelyezése biztosítva lehessen. Az állatok fényképes regisztrálása folyamatosan történik, hiszen az elsődleges cél, hogy amint a körülmények megengedik, hazajuthassanak a saját családjukba. Az újabb kitelepítés ellenére az alapítvány önkéntesei folyamatosan járják az utcákat sérült, segítségre szoruló állatok után kutatva. Etetik az udvarokban magukra hagyott állatokat, akikhez a tulajdonosuk nem tud visszajárni. A kényszerűségből elhagyott állatok kimentéséről és elhelyezéséről eddig senki nem gondoskodott. Ezt a hatalmas feladatot az állatvédő szervezetek központi segítség nélkül nem tudják megoldani, de segítségüket természetesen minden szervnek felajánlották. A NOÉ munkatársai tisztában vannak azzal, hogy ebben a helyzetben első az emberélet mentése, de úgy gondolják, hogy civilizált társadalmunkban elengedhetetlen a bajba jutott állatainkról gondoskodni.
D. N.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
