Akkor, 2000-ben az Európai Unió politikai és diplomáciai szankciókat vezetett be Ausztria ellen. Ennek fényében különösen figyelemreméltó a tekintélyes olasz lap, a Corriere della Sera értesülése, amely szerint az Európai Parlamentben vizsgálják Magyarország szavazati joga felfüggesztésének lehetőségét. – Az Európai Parlamentben elkezdték vizsgálni a Lisszaboni Szerződés hetedik cikke által előírt eljárást azoknak a szavazati jogáról, akik nem tartják tiszteletben az unió alapvető jogait – írta a lap cikkében, amely „Budapest önkényuralmi sodródását” említi.

A jegybanktörvény és az egykulcsos adót bebetonozó stabilitási törvény visszavonására szólította fel Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke Orbán Viktor miniszterelnököt – értesült brüsszeli forrásokból a Vasárnapi Hírek. Információink szerint Barroso válaszlevelét már csütörtökön kézbesítették a magyar miniszterelnöknek, aki figyelmen kívül hagyta a felszólítást: a kormánytöbbség tegnap megszavazta a jegybanktörvényt a korábban már elfogadott stabilitási törvény mellé.

– Ez az utolsó figyelmeztetés, afféle ultimátum, ha ebből sem ért Orbán, annak már nagyon súlyos következményei lehetnek – fogalmazott munkatársunknak a Barroso levelét ismerő forrás. A következményekről ugyanakkor a levél nem szól, értesülésünk szerint azért nem, mert Barroso a bizottság elé kívánja vinni Magyarország ügyét.  

Újabb elutasító válasz esetén az uniónak sok lehetősége adódik a szankciókra. Elsőként az, ha nem kezdi meg Magyarországgal az IMF-fel közös tárgyalást a szükséges hitelfelvételről. Szóba kerülhet a hazánk ellen immár hét éve amúgy is folyamatban levő úgynevezett túlzott deficiteljárás keretében az uniós kifizetések befagyasztása. Ez jövőre még nem, de 2013-ban már komoly gondot okozna az országnak. Lehetőség van az Ausztria esetében már kipróbált diplomáciai szankciókra és végső esetben az uniós szavazati jog felfüggesztésére is. Mindezeknek alig kalkulálható gazdasági és politikai következményei lennének. 

Ismert: Barroso karácsony előtt személyes hangvételű levélben már felszólította Orbánt a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvény visszavonására. A levél tartalmát a kormány igyekezett titkolni, ám az mégis kiszivárgott. Így derült ki, hogy Barroso egyértelművé tette: „Magyarország gazdasági és pénzügyi gondjainak forrása azonban túlnyomórészt belpolitikai döntésekből és intézkedésekből eredeztethetők”. Ezért írta Orbánnak: „erőteljesen azt tanácsolnám Önnek, vonja vissza a két, parlament előtt lévő sarkalatos törvényt”. Ezek után Orbán már a nyilvánosság előtt volt kénytelen bejelenteni, hogy udvarias levélben visszautasította Barroso kéréseit. Erre született válaszként a két ünnep között a bizottság elnökének újabb levele, amelyben megismétli feltételeit. Orbán elvben ismerhette ezt az újabb levelet, amikor maga is igennel szavazott tegnap a parlamentben a jegybanktörvényre. És tudatában lehetett a bizottsági elnök „ultimátumának” akkor is, amikor tegnap reggel rádióinterjújában azt mondta: „a magyar jogalkotásba senki sem szólhat bele, nincs olyan a világon, aki megmondhatná a magyar nép választott képviselőinek, milyen jogszabályt alkothatnak és milyet nem”.

Orbán téved, ha ugyanis egy tagállami jogszabály ellentétes az uniós joggal, akkor az unió igenis beleszólhat abba, ezt vállaltuk a csatlakozási szerződés aláírásával. Márpedig az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) szakértői az új jegybanktörvényt ellentétesnek tartják az uniós joggal. Annak ellenére is, hogy az utolsó pillanatban az EKB több észrevételét átvezették a törvénybe, ám – mint azt tegnap a BBC közölte – a törvény egészének szelleme elfogadhatatlan Európában. A hatalmas költségvetési lyukat ütő és igazságtalansága miatt is kifogásolt egykulcsos adót bebetonozó stabilitási törvényt pedig olyannak ítélik, amely ellentétes Magyarország gazdasági érdekeivel. A kifogások sora azonban nem szűkül e két törvényre. Tegnap a Népszabadság hozta nyilvánosságra Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Orbánnak írt levelét, amely a diplomáciában szokatlan határozottsággal emel kifogást az igazságszolgáltatatás átalakítása, valamint az új egyháztörvény és a médiaszabályozás ellen is. Mindezek ellenére a kormánytöbbség tegnap újra elfogadta a diszkriminatív egyháztörvényt és alkotmányba foglalta a legfőbb ügyész jogát arra, hogy kijelölje az eljáró bíróságot. A frontok, mert ezek már azok, megmerevedtek tehát, miközben a tét minden korábbinál nagyobb.

Brüsszeli forrásaink arról tájékoztattak, hogy Magyarország ügyében szoros az együttműködés Brüsszel és Washington között. Az amerikai diplomácia is ösztönzi az EU-t a magyar kormánnyal szembeni határozott fellépésre. Az amerikai-európai közös vélemény pedig azért is mérvadó, mert az EU és a nagyobb részt amerikai befolyás alatt álló IMF közösen tárgyal Magyarországgal arról a készenléti hitelről, amely minden szakértő szerint feltétele a tavaszra várt államcsőd elkerülésének. Nem véletlen tehát, hogy a napokban az IMF illetékese is megerősítette: a jegybanktörvény visszavonása a feltétele a hiteltárgyalásoknak, Ehhez képest Orbán Viktor tegnap úgy nyilatkozott: fontos az IMF-megállapodás, de nem húsbavágó. A jegybanktörvény elfogadása mellett, a Barroso-ultimátum és Orbán nyilatkozata is hozzájárult ahhoz, hogy tegnap délutánra beszakadt a forint árfolyama: lapzártánkkor egy euróért 315 forintot, egy svájci frankért 260 forintot adtak.

Mindezek alapján nem tűnik túlzásnak az MSZP tegnapi közleménye: nincs épeszű magyarázat a Fidesz–KDNP tegnapi cselekedeteire. Arra például, miért erőltette át a kormánytöbbség a casus bellivé lett jegybanktörvényt. Vagy talán mégis van magyarázat? A lehetséges magyarázat szerint az új jegybanktörvény lehetőséget teremt arra, hogy a kormány hozzáférjen a mintegy 10 ezer milliárd forintnyi jegybanki tartalékhoz. A Fidesz szakpolitikusa, Gulyás Gergely erről már tegnap eddig nem tapasztalt nyíltsággal beszélt a Népszabadságnak: „jogilag nem tilos, hogy a kormány hozzáférjen a jegybanki devizatartalékhoz, és a 35 milliárd euró egy részét gazdaságélénkítésre fordítsa”.

Ez akár magyarázhatja is Orbán tegnapi, közgazdaságilag amúgy nehezen értelmezhető szavait: ha nem jön létre hitelmegállapodás, akkor majd megállunk a saját lábunkon. (A kormányzati kommunikáció persze megint kettős: a tárgyalásra kijelölt Fellegi Tamás miniszter ugyanis tegnap azt közölte, januárban informális – tehát nem hivatalos – tárgyalások kezdődhetnek az IMF-fel.) A tények mindenesetre ellentmondanak Orbán szavainak, a saját lábon állásnak: a minap a hároméves lejáratú állampapírból egyetlenegyet sem tudott eladni az Államadósság Kezelő Központ, márpedig ilyen utoljára 2008 októberében, a legutóbbi EU/IMF-hitelprogram megszerzése előtt történt. Az állampapír-piaci aukció feltűnő sikertelenségén túl figyelmeztető jel, hogy a londoni befektetési házak most azt ajánlják ügyfeleiknek: továbbra is a forintgyengülésre tegyenek. Úgy vélik, hogy a kormány és az EU–IMF páros közti egyre tartósabb kapcsolathiány felerősítheti a már hónapok óta tapasztalható tőkekivonást.

Ezzel párhuzamosan pedig az államcsőd kockázata is növekszik. Nem kell azonban valamiféle kitüntetett időpontra gondolni. Ott még nem tartunk, csak közel járunk hozzá. Az államadósság ugyanis jövőre is folyamatos finanszírozást igényel. Önmagában a 2008-ban felvett IMF-hitel jövőre esedékes törlesztőrészletei is meghaladják az ezermilliárd forintot, ami a GDP 3,5 százalékának felel meg. A magyar államadósság teljes finanszírozási igénye 2012-ben becslések szerint a 4 ezer milliárdot is meghaladja, s nagyjából a GDP 13,6 százalékára tehető. Elemzők szerint, az sem véletlen, hogy Simor András jegybankelnök eddig ellenállt a tartalék adósságcsökkentésre való felhasználásának. Ezzel ugyanis egy olyan ösvényre tévedne a kormány, ahonnan nagyon nehéz lenne visszatalálni a helyes útra: szinte „aranybányát” dézsmálhatna minden felelősség nélkül a kormányzat. Az osztogató gazdaságpolitika azonban rövid távon felélné azt a nemzeti tartalékot, amely elsősorban a magyar pénz stabilitásának biztosítására lett felhalmozva.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!