Egy korszak ért véget az űrben

Vélhetőleg kevés olyan tudományos diszciplína van, amely kezdetektől fogva annyira közvetlenül politikai célokat szolgált, mint az űrkutatás. A NASA létrehozatala is politikai döntés volt. Az a tény, hogy a szovjetek földkörüli röppályára tudtak állítani egy műholdat 1957-ben, valósággal sokkolta az amerikai közvéleményt. Hruscsov jóslata, hogy a Szovjetunió hamarosan utoléri az Egyesült Államokat, hirtelen kézzelfogható, valóságos fenyegetéssé vált. Ennek nyomán hozták létre a NASA-t és vette kezdetét az űrverseny. A következő fordulót is a szovjetek nyerték (Gagarin), de megkezdődött az USA felzárkózása.

A célpont a Hold, adta ki a jelszót Kennedy elnök. Az, hogy Neil Armstrong űrhajós lépett először a Holdra, a megtépázott amerikai önbecsülés diadalmas helyreállítását jelentette – és valamelyest az újabb mérföldkövek elérését kitűző űrkutatás politikai jelentőségének csökkenését is eredményezte.

Nixon elnök leginkább a Watergate-botrány miatt él az emlékezetünkben, kevesen tudják, hogy negyven évvel ezelőtt ő indította el az űrsiklóprogramot. A program eredetileg ambiciózusabb volt annál, minthogy relatíve olcsó orbitális teherszállító járműveket helyezzenek üzembe. 1986-ra állandó űrállomást, a Hold felszínének további kutatását és legfőképpen a Marsra szálló első űrhajóst ígérték.

Ma már tudjuk, ennél jóval kevesebb valósult meg. Az Apollo-program idő előtt leállt, a Mars továbbra is elérhetetlennek tűnik. A vietnami háború költségei miatt Nixonnak egyszerűen nem maradt pénze a nagyratörő tervekre. Így született meg az űrsikló, azon dolgok egyike, amelyek túl szépek és túl bonyolultak ahhoz, hogy fennmaradjanak – ahogyan egyik rajongó kritikusa megfogalmazta. Minden technológiai nagyszerűsége ellenére ugyanis az űrsikló kevéssé üzembiztos. Hónapokig tart a felkészítése, de egy erősebb szél is elegendő ahhoz, hogy elhalasszák a felszállást. Ahogyan maga az űrkutatás az állami beavatkozás tipikus példája, az űrsikló éppenséggel a jóléti állam szinonimája. Sok pénzért – egy felszállás 500 millió dollárba kerül! – alacsony hatékonysággal működtetnek egy olyan programot, amely ebben a formájában valójában felesleges: a katonai célú űrkutatás külön utakon jár, az űrturizmus pedig előbb-utóbb önálló üzletággá változik. (Az amerikai űrkutatás persze nem áll le: a fejlesztéseket a magántőke bevonásával képzelik el, és amíg elkészül valami új űrszerkezet, addig az orosz Szojuz űrhajókon utaznak az amerikaiak is a Nemzetközi Űrállomásra.)

Az amerikaiak azonban minden bizonnyal értik, hogy az űrkutatás, benne az űrsiklóval, identitásuk szerves része lett mára. Az utolsó felszállást becslések szerint közel egymillió ember követte figyelemmel a helyszínen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!