Ürülék, szerelmes levél, óriásvírus

Olvad a permafroszt (az örök fagy birodalma). A globális felmelegedés miatt visszahúzódó jégtakaró alól egyre szürreálisabb dolgok kerülnek elő. Joggal kérdezhetnénk persze, hogy mi van akkor, ha kiolvad egy 700 éve jégbe fagyott rénszarvasürülék.

Ott lesz egy adag, továbbra is elég kemény, majdhogynem fekete bogyó, többnyire szagtalan – kinek árthat?

Csakhogy a San Franciscó-i Hematológiai Kutatóintézet munkatársa, Eric Delwart állítja: az efféle maradványokkal, akár emberi tetemekkel együtt olyan vírustörzsek, baktériumok is szó szerint „fellélegeznek”, melyek hibernálva ártalmatlanok ugyan, de akár több ezer éven át is őrzik fertőzőképességüket.

Elég egy arra szálló rovar, és az újjáéledt vírus már el is indult, hogy Csipkerózsikaálma után belekotnyeleskedjen a jövő alakulásába.

Delwart kutatócsoportja többek között a kanadai Selwyn-hegység 4000 éves jéglerakódásában vizsgált olvadozó rénszarvasürülékeket, melyekből két több száz éves vírusszekvenciát is sikerült kivonniuk – egyelőre úgy tűnik, hogy ezek egyike sem veszélyezteti az emberiséget.

A nagy valószínűséggel fertőzött rovarokon keresztül „támadó”, úgynevezett Cripta vírust beazonosították, ám a másik töredék nem mutat közeli rokonságot egyetlen jelenkori kórokozóval sem. Emlékeztet ugyan olyan növényi vírusokra, amelyeket korábban szitakötőkből, gombákból és állati ürülékből izoláltak, de egészen pontosan nem tudni, hogyan reagál aktívan fertőző környezetben.

Hogy többet megtudjanak róla, beoltottak vele egy burgonyafélékhez tartozó tesztnövényt, de nem jelentkeztek kóros elváltozások.

A kutatók mégis állítják: nincs ok nyugalomra, hiszen ez csupán annyit jelent, hogy a „tesztzöld” nem a legideálisabb gazdanövény a kórokozó számára.


Harmincezer éves óriás

Viszont Nyugat-Szibériában 75 éve tucatjával ölte a rénszarvasokat a lépfene – a tetemeket egészen a közelmúltig vastag hótakaró borította, ám megolvadt, és a fertőzött maradványok felszínre kerültek, 23 ember betegedett meg, közülük egy meg is halt az anthrax vírus véres hólyagjaitól. A járvány forrása valószínűleg egy állattemető lehetett – a Jamal-félszigeten legelő csordák belefuthattak a kiolvadó rénszarvastetemekbe és elkapták tőlük a fertőzést.

Egyébként a szibériai jég alól csak az utóbbi néhány évben több úgynevezett óriásvírus is előkerült.

Igaz, ezek – mostani tudásunk szerint – nem veszélyesek az emberre, csak az amőbákra. Francia kutatók éppen azon munkálkodnak, hogy felébresszenek egy ilyen 30 ezer éves, akár 2500 génnel is felszerelkezett (a parányi vírusok csak négy gént tartalmaznak) vírusgigászt, miután megbizonyosodtak róla, hogy állatra és emberre egyaránt ártalmatlan.

Persze tudatosan megfertőzni egy amőbát ellenőrzött laboratóriumi körülmények között az egy dolog. És megint más, amikor például a bányászcégek tevékenysége miatt kerül felszínre egy új, eddig nem ismert, történelem előtti vírus.


Klímaapokalipszis

Az olvadásnak indult örökfagyból a vírusokon és baktériumokon kívül metángáz is kiszabadul, amely turbófokozatra kapcsolhatja a klímaváltozást. A metán a fagyott talajban eredetileg stabil állapotban, a külvilágtól elzárva nyugszik. Mivel azonban az olvadás miatt egyre több halmozódik fel belőle a talaj felső rétegeiben, csak idő kérdése, hogy mikor szivárog ki onnan. Minél több jut ki belőle, annál nagyobb mértékben nő a hőmérséklet, aminek következtében viszont még több metángáz szabadul fel. Egyes modellek szerint 2100-ig több százmilliárd tonna (közel 2000 gigatonnányi szerves anyagról van szó, mely ez idáig az örökfagynak köszönhetően hermetikusan el volt zárva) metán és szén-dioxid kerülhet a légkörbe, csak a sarkvidékekről.

A bajt tovább tetézi, hogy nemcsak a szárazföldön, hanem a sarkvidéki tengerek felolvadó aljzatából is komoly mennyiségű metán szabadul fel.

Alaszkai tudósok becslése szerint a Kelet-szibériai-tengerből évente 17 megatonna metán jut az atmoszférába.

A víz felmelegedése, a jégtakaró eltűnése és a gyakoribbá váló viharok pedig csak gyorsítják a folyamatot.


Holttestek és mamutagyar

A klímaváltozás talán legbizarrabb és legborzasztóbb leletei azoknak a katonáknak a múmiái, akik az északolasz Alpokban vívott „fehér háborúban” haltak meg az első világháború során. Több mint egy évszázaddal később a testek szinte érintetlenül kerültek elő, mellettük egyéb háborús ereklyékkel, szerelmes levelekkel, naplóbejegyzésekkel, ruhadarabokkal és érintetlen láda piákkal, melyeket a hajdani csatatéren végigfutó Presena-gleccser olvadása sodort magával. Legutóbb a Dolomitok legmagasabb hegycsoportja, a Marmolada-gleccser vált a világháborús „relikviákat” kereső kincsvadászok Mekkájává: a mai napig tucatjával találni arrafelé egykori csajkákra, evőeszközökre, bakancsokra, dróthálódarabokra, bombákra, puskákra és szuronyokra, de a dél-tiroli oldalon egy kisebb, sziklába vájt erődítmény is előbukkant a jég alól. Ezeket a relikviákat többnyire ingyenes és ad hoc kiállításokon közszemlére is teszik újdonsült tulajdonosaik.

Nem így a jakutföldi kincsvadászok, akik Szibéria keleti részén mamutmaradványok után kutatnak. Merthogy a tízezer évvel ezelőtt errefelé élt gyapjas mamutok is kikacsintgatnak mostanság a jég alól – egy átlagosabb mamutagyarért, bár tiltott a velük való kereskedelem, akár 10 millió forintnyi összeget is hajlandóak fizetni az orvkereskedők.


 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!