Vadásznának az új földesurak is

Az új szabályozás értelmében a jelenleg a megyei kormányhivatalokhoz tartozó állami vadászati hatóság előbb újrarajzolta a vadászterületek határait, az így kialakuló területek érintett földtulajdonosainak pedig – idén márciusig – úgynevezett vadászati jogosultat kellett kijelölni, a korábbi tíz helyett húsz évre. Az országos vadászkamara főtitkára mindezt úgy indokolta: „Míg korábban a kezdeményezés a vadászok kezében volt, megérett a helyzet arra, hogy a nagy földtulajdonosok éljenek vadászati jogukkal.” És éltek is.

Az országos vadkár harmada Somogyban képződik – mi sem jelzi jobban, hogy a somogyi erdőknél kevés jobb vadászterület akad (a hazai nagyvadállomány létszáma 600-700 ezer közötti, ebből évente 300 ezret lőnek ki). Valaha Horthy Miklós vagy éppen Czinege Lajos is Somogyban hódolt „kilövési szenvedélyének”, a jelenlegi helyzetet pedig Sallai R. Benedek országgyűlési képviselő (LMP) érzékeltette így a minap: „Ha a kormánypárti politikus kinéz magának egy területet, úgy szabják a feltételeket, hogy a fideszes fontos embernek előnyös legyen. Jó néhány helyen az állam még mindig a meghatározó földtulajdonos, ezért tulajdonosi jogaival élve, befolyásolhatja, melyik vadásztársaság élhet a 20 éves haszonbérleti joggal. Így előfordulhat, miszerint nem véletlen, hogy épp az állami földárverésekkel párhuzamosan született meg az új vadászati törvény (bevallottan nagy földtulajdonosoknak kedvezve). A vadászati törvénnyel 20 évre bebetonozhatja a Fidesz a kegyenceit a vadászterületekre.”

Csordás Ferenc somogyacsai vadász egyenesen azt állítja, harmincuknak az alapvető emberi jogait is megértették azzal, ahogyan „kisemmizték” őket. Az acsai vadásztársaság tagja demonstrált is a minisztérium előtt. „Mind a 3500 hektár korábban bérelt területünket elveszítettük, pontosabban elvették” – mondja Csordás. Állítása szerint a megyei kormányhivatal úgy darabolta fel a vadászterületüket, hogy nekik egyetlen négyzetméter sem jutott, ellenben három másik társaság osztozhatott rajta. Az egyik nyertes egyesület azt az erdőt kapta meg, ami a somogyi állami erdészet, a Sefag kezelésében áll és az egyesületnek éppen Barkóczi István Sefag-vezérigazgató az elnöke. Egy másik értékes területet egy olyan újonnan alakult vadásztársaság szerzett meg ugyanígy, melynek egyik „oszlopa” az első Orbán-kormány egyik államtitkára.

„Az ombudsman állásfoglalására várunk – tájékoztat Csordás Ferenc. – Vizsgálatot indított, bekérte az ügy iratait a Somogy Megyei Kormányhivataltól. Elmegyünk akár Strasbourgig is, de reméljük, erre nem lesz szükség és visszakapjuk a területünket.” Persze az acsaiak is vadászhatnak – feltéve, ha fizetnek az új uraknak. Ugyanezt „ajánlották” az új nyertesek a Balaton déli partján Szárszó, Szólád, Őszöd, Szántód térségében évtizedig vadászó Szárszó Vadásztársaság tagjainak is, akiket az újonnan alakult Völgyhíd Vt. szorított ki a területről – minden bizonnyal véletlen, de e társaságban is tag Barkóczi István Sefag-vezérigazgató. A hoppon maradt vadászok azt állítják: a Sefag és két térségbéli agrárcég vezetőiből és dolgozóiból megalakított vadásztársaság „nézte ki” a területüket.

„Még mielőtt dönteni kellett volna, hogy kit illessen a vadászati jog a következő két évtizedben, szóban megegyeztünk: »összetesszük « a környék haszonbérleti földjeit, vagyis a mi területünket és az agrárcégekét, s tovább vadászunk – magyarázzák. – Az agrárcégek vezetői azonban végül a sefagos urakkal fogtak össze, bennünket kihagytak, a földtulajdonosi gyűlést is ők hívták össze, a területi arányok tekintetében fölénk kerekedtek, így amikor szavazni kellett, már mindenben az ő akaratuk érvényesült, mi meg kiszorultunk a területről. Elveszített észak-somogyi vadászterületünk kicsi, első ránézésre jelentéktelennek tűnik ugyan, de rögtön felértékelődik annak tudatában, hogy szomszédos a Sefag állami területeivel…”

Zala megye is vadban gazdag vidék, a zalabéri székhelyű Zalamenti Vadászklub is egyike a „kigolyózottak” táborának. Amint azt a társaságban érintett vadászoktól megtudtuk: a több németországi fegyvergyártó cégben érdekelt Michael Lüke éveken át bérvadászott a vadászklub területén. Lüke később egy FeHoVa-kiállításon (Fegyver, horgászat, vadászat) Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Fazekas Sándor agrárminiszter társaságában tűnt fel. Ezt megelőzően Lüke két agrárcéget is alakított Zalabéren. Magyar ügyvezető társával 2016 tavaszán megkeresték a vadászterület földtulajdonosait és a helyben szokásoshoz képest három-négyszeres haszonbérleti díjat ígértek a vadászati jogért cserébe. Majd néhány földtulajdonnal rendelkező vadászklubtag és a Lüke-féle kft.-k ügyvezetője megalakította a Dobronyi Szarvas Vadásztársaságot az egyik agrár kft.-vel megegyező székhelyen, s ezúttal már azt ígérték a több ezer földtulajdonosnak: öt évre előre fizetnek (mindez az 5800 hektárt figyelembe véve 35 millió forint kifizetését jelenti). A vadászterületen 860 hektár az államé.

A két rivális egyesület között az erőviszonyok előzetesen kiegyenlítettnek tűntek, így a mérleg nyelve azé lehetett, aki az állami földterület révén szavazhatott a vadászati jogról döntő gyűlésen.

Az állam a zalai állami erdészetet, azaz a Zalaerdő Zrt.-t hatalmazta fel a képviseletére és a Dobronyi Szarvas Vt. támogatására. Ekkor már tíz évre(!) előre vállalták a haszonbérleti díj megfizetését (közel 71 millió forint) és még az elő-haszonbérleti jogát is kizárták a területen jogelődjei révén legalább fél évszázada vadászó Zalamenti Vadászklubnak. Ezt követően többen is pert indítottak a klub részéről és egy elsőfokú ítélet már született: a Keszthelyi Járásbíróság szerint a földtulajdonosi gyűlésen meghozott egyes határozatok törvénysértőek, ezért semmisek. Ezek után kifejezett izgalommal várják az újabb perek eredményét azok, akik több évtizede vadásznak ugyanott, ismerve minden fát, bokrot, állatot. Csak a vadászklub elnökének és családjának egyébként 700 hektár földje van a vitatott vadászterületen, ahová most már fegyverrel nem teheti a lábát, nem védheti meg a vadkártól…

De vissza Somogyba: a márciusi határidőn jóval túl, augusztusban dőlt csak el, hogy ki vadászhat a Nagyberekben. E jog korábban a német tulajdonú Hubertus Bt.-é volt, mely perben-haragban áll(t) az állammal; Budai Gyula még elszámoltatási biztosként kezdeményezett pereket ellenük, de a bíróság a Bt. Nagyberekre a kilencvenes években kötött privatizációs szerződését helyénvalónak találta és természetkárosítás ügyében sem marasztalta el. Hubertusmagyar állam 2-0, de most az állam „szépített”: az új terület (amibe még a Balatont is belevették) többségével rendelkező állam képviselőinek (persze, hogy többek között a Sefagnak…) a szavazatai révén a Balatonfelvidéki Nemzeti Park lett az új vadászati jogosult. Ebből ugyan nem derül ki, hogy ki foghat puskát a Nagyberekben, de az igen: a hetvenes évek óta Balatonfenyvesen vadászó, dialízisállomás-hálózat működtetéséről és orvosi műszereiről idehaza is jól ismert Hubertus-tulajdonos, Braun úr és német barátai aligha…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!