Ha hinni lehet a legendáknak, ez a hely elátkozott. Úgy szól a szóbeszéd, hogy ahová most szórakozni vagy pihenni jár a főváros népe, ott egykor mocsaras terület húzódott, s bizonyos asszonyok ide ölték bele nem kívánt terhességből született gyereküket.

Most felássák a Városliget földjét, múzeumokat telepít ide a kormány, ám a kedélyeket nem az borzolja, hogy gyerektetemek bukkanhatnak föl (elporladtak már régen), hanem a víz. Ami ott folyik a mélyben, néhány méterrel a föld alatt. Csakhogy a felszín alatti vízzel inkább a felszín felett van probléma.


Elvileg nem ázik be

A terület hidrológiai adottságairól (azokat a Liget millenniumi beépítése során fel is térképezték) szóló viták nem idén tavasszal kezdődtek.

A ligetvédők azt vélelmezik, több létesítmény – például a 9 ezer négyzetméteres föld alatti bemutatótérrel rendelkező új Közlekedési Múzeum – megépítése káros hatással lehet a felszín alatt futó vizekre, vízerekre. A ligetvédők aggodalma jogosnak tűnik, ám korántsem bizonyított. Mindenesetre szeretnének látni egy friss hatástanulmányt, ami kifejezetten a felszín alatti építkezések, valamint a felszín alatti vizek kapcsolatáról szól. Tavaly szeptemberben Moldován László erzsébetvárosi képviselő közzétett egy „Nem törődik senki az esetleg megvalósuló Liget-projekt erzsébetvárosi talajvíz-áramlási hatásaival?” című tanulmányt, amiben ezt írja:
„A Liget-projekt megkezdésének feltétele volt a vízbázisvédelmi hatástanulmány. Ez el is készült 2014-ben. Viszont az új adatok hiánya és a folyamatosan változó tervek miatt olyan, mintha nem is lenne. A Városliget Zrt.-t ez nem érdekli. Hiszen a talajvízáramlás Erzsébetvárosra gyakorolt hatása eszükbe sem jut.”

A félelem lényege a következő: minél mélyebbre alapozzák az új épületeket – nem mínusz 1, hanem mínusz 3 szinten –, annál nagyobb a veszély arra, hogy az építők ezzel beavatkoznak a felszín alatti vizek mozgásaiba, visszaduzzasztott területek alakulnak ki, és a víz új utat keres magának a mélyben: például elindul a Városligetet környező házak, villák felé, beszivárog a pincékbe, feláztatja a falakat.

A Vasárnapi Hírek megkereste a Liget Projektért felelős Városliget Zrt.-t, és a többi között azt a választ kaptuk, hogy a kivitelezések megkezdése előtt megelőző felméréseket végeznek a környékbeli ingatlanoknál (többek között a statikai állapotot, a talajvízmozgást nézik). Ami az építkezéseket illeti, írták, a tervezett épületek térszín alatti helyiségei nem állnak egymással összeköttetésben (értsd: nem alkotnak egy föld alatti „gátat, falat”), így nem blokkolják a felszín alatti vizek mozgását. Azt a cég sem vitatja, hogy a nagyobb felszín alatti térrel megépülő épületek (lásd kiemelt számunkat) akadályt jelentenek a talajban.

Ezt úgy kell elképzelni, mint ami a Lánchíd dunai pilléreinél történik.

A víz a bemeneteli oldalon felgyűlik, felgyorsulva megkerüli az épületet. És ez talán válasz is lehet a ligetvédők felvetésére, ugyanis a Városliget Zrt. szivárgáshidraulikai számítógépes modellezése szerint „az alkalmazott mélyépítési technológiák esetén a talajvízszint visszaduzzasztása maximum 25 cm, ami 15-20 m-en belül visszahúzódik, így a környező utcák épületeit már nem éri el.”


Magára hagyott Liget

A fentieknek azért van egy tanulsága: részletesebb modellezés nélkül nem lehet megmondani, milyen hatással lenne a környékbéli házakra a föld alatti építkezés. Ezt Bardóczi Sándor is elismeri. A tájépítész szakember azok közé tartozik, akik nem tartják ördögtől valónak a Városliget felújítását, csak éppen az nem mindegy, hogyan és milyen áron. Lapunknak nyilatkozva azt a félelmét fogalmazta meg, hogy a mélyépítések meghaladják majd a 25 méteres mélységet is – ez viszont megváltoztatja a hidrológiai viszonyokat.

Azt a Városliget Zrt.-nél is tudják, hogy az épületek elkészülte után folyamatosan szivattyúzni kell a vizet, hogy az ne jusson a felszín alatt kialakított kiállítóterekbe, garázsokba, egyéb helyiségekbe.

Bardóczi szerint ugyanakkor ez eleve magában rejti azt a kockázatot is, hogy ami elromolhat, az általában el is szokott romlani (példa erre a három éve átadott M4-es metróvonal, ami egyes helyeken már beázik) – egy esetleges vízszivárgás pedig nem tesz jót a műtárgyaknak. Bardóczi legnagyobb félelme azonban abból a tapasztalatából fakad, ahogyan Magyarország bánik a kialakított tereivel: „A Városliget a legkihasználtabb nagy parkunk, és éppen ez vezetett oda az elmúlt száz évben, hogy ilyen leromlott állapotba került. Használtuk felvonulásra, majálisra, fesztiválokra, kiállításra, koncertekre. Ha most új múzeumok jelennek meg, azzal még nagyobb terhelésnek tesszük ki: ráengedünk plusz 1,5 millió turistát. Más átépített parkok példája azt mutatja, hogy fejleszteni azt tudunk, ám fenntartani nem. Félő, hogy az átépített Városliget a jövőben még inkább magára hagyott lenne; 2030-ra talán még szomorúbb állapotban is, mint most.”

A ligetvédő civilek közül sokan gondolják úgy, hogy a Liget Projekt megvalósulása korántsem lefutott kérdés. Példaként áll előttük az elmúlt hetek története, melynek végén a kormány visszavonta Budapest olimpiai pályázatát. Pedig csak annyi történt, hogy egy szinte a semmiből előtűnt szerveződés, a Momentum Mozgalom vette a fáradságot arra, és feltette a kérdést a fővárosiaknak: akarják-e azt, hogy Budapest olimpiát rendezzen.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Városligetre valóban ráfér a felújítás. Mert ez a hely nem is annyira elátkozott, csak éppen leromlott az elmúlt száz év alatt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!