A válság kíméletlenül büntet: Spanyolországban a nyolc éve kormányzó szocialisták (PSOE) a mai választásokon történelmi vereségre számíthatnak, a konzervatív Néppártnak (PP) viszont minden jel szerint magától az ölébe pottyan az abszolút többség. Pedig a korábban már két választáson is alulmaradt Mariano Rajoy jószerivel csak azzal kampányolt, hogy ő maga a megoldás: kormányváltás kell és egyből minden jobb lesz.
A spanyol választók ebben nagyon szeretnének hinni: az ingatlanbuborék kipukkanásával súlyosbított válság borzasztóan megtépázta jóléti államukat és önbizalmukat: ötmillióan vannak munka nélkül – ez a munkaképes lakosság több mint húsz százaléka, a fiatal korosztályoknál ötvenszázalékos a munkanélküliség, a gazdaság pedig stagnál. Rajoynak nem is kellett mást tennie, csak az elkeserítő statisztikai adatokat felsorolni – konkrét terveiről diszkréten hallgatott. A görög és olasz fejleményeken okulva azonban azt leszögezte, hogy tartja magát az Európai Uniónak tett ígéretekhez: a költségvetés deficitje jövőre nem lehet több a nemzeti jövedelem 4,4 százalékánál. Márpedig ehhez neki is keményen spórolnia kell. Hogy ebből hogyan lesz gyors gazdasági növekedés, munkahelyteremtés és a szociális vívmányok megőrzése – az Rajoy titka. Mindenesetre volt egy árulkodó kijelentése arról, hogy az egészségügy és az oktatás Spanyolországban a tartományok-autonómiák hatáskörébe tartozik – őket tessék kérdezni. Ha lehámozzuk a választási retorikát a programokról, meglehetősen abszurd képet kapunk: az ellenzék vezére lényegében a szocialisták népszerűtlen megszorító gazdaságpolitikájának folytatására kényszerül, miközben Rubalcaba a jelenleg kormányzó párt jelöltje abban látja a kitörési lehetőséget, hogy újra kell tárgyalni az EU-val az általuk aláírt feltételeket – és állami foglalkoztatási programokat kell indítani. Persze esélytelenként könnyen mondhat bármit, a biztos vereség tudatában már csak a néppárt abszolút többségének megakadályozása és a szocialisták hagyományos bázisának mozgósítása a cél. Ám a megszorítások miatt dühös baloldali szavazók egy része inkább a kommunista utódpárthoz: a jelentősen megerősödött Egyesült Baloldalhoz (IU) megy át – utóbbi ráadásul megpróbálja a spanyol nagyvárosok utcáin tüntető „május 15. mozgalom”, a „felháborodottak” szavazatait is megszerezni. A kampány érdekessége, hogy Zapatero kormányfő gyakorlatilag nem is vett részt benne – a válság és főként a válságkezelő megszorítások óta Spanyolországban bukott embernek számít. A korábban saját pártján belül is sokat támadott, nem túl karizmatikus Rajoy viszont a nemzet reménybeli megmentőjeként tündököl, és választási nagygyűlésein arról biztosítja hallgatóságát, hogy a váltás és főleg személye eleve bizalommal tölti majd el a piacokat. A piacok azonban szkeptikusak: csütörtökön a tízéves spanyol államkötvényeket a Néppárt várható abszolút többségének beárazásával is csak hét- százalékos rekordhozam mellett lehetett eladni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
