Mintha megcáfolnák a történések a sokat idézett mondást, Ralf Dahrendorf német szociológus szavait, miszerint egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell. Ehhez képest Írországban a szavazók 62 százaléka mondott igent arra, hogy a homoszexuális párok is köthessenek házasságot és örökbe fogadhassanak gyerekeket. Történt ez ott, ahol csak 1993-ban törölték a homoszexualitást bűncselekménnyé nyilvánító törvényt. A nyitottság és elfogadás lakmuszpapírjának is tekinthető melegjogok tekintetétben két mélyen katolikus országban, Írországban és Spanyolországban változott meglepő gyorsasággal a társadalmi vélemény. De miért?
„A katolikus Írország a múlté. A Gallup kutatóintézet felmérése szerin 2005 és 2011 között 69-ről 47 százalékra csökkent a magukat vallásosnak mondók aránya, és az elmúlt években ez az arány feltehetően még tovább csökkenhetett” – nyilatkozta Tárkányi Ákos demográfus a Vasárnapi Híreknek. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója szerint Írországban az elmúlt időszakban történt meg a vallásosságnak az a nagyfokú visszaesése, ami a legtöbb európai országban már 50-100 évvel korábban bekövetkezett.
„Az egész világra jellemző trend drámai felgyorsulásához Írországban feltehetően az is hozzájárult, hogy katolikus egyház elvesztette a hitelességét” – utalt Takács Judit, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója a papok által évtizedeken át elkövetett, főként gyereket érintő szexuális zaklatásokra.
Tárkányi Ákos viszont az ír népszavazás eredményét az egész világon tapasztalható második demográfiai átmenettel hozza kapcsolatba, melynek következtében átalakul a házasság fogalma. „Kezdetben az első gyerek születése tolódott későbbre. Majd csökkent a gyerekszám, és a párok nem is házasodtak össze feltétlenül” – foglalta össze Tárkányi az 1980-as évek óta tartó folyamatot. „A társadalmi átalakulás negyedik fázisában jellemző fogyasztási házasság lényege, hogy minél kisebb költséggel egyre nagyobb haszonra tegyünk szert. Ebbe az ultraliberális gondolkodásba pedig az is belefér, hogy bármilyen két ember összeházasodhasson” – állítja a hívő katolikus kutató.
Az elmúlt húsz évben nemcsak jelentős kulturális-eszmei változások játszódtak le Írországban, hanem a gazdaság is fejlődött, melynek hatására növekedni kezdett a középosztály, akik sokkal nyitottabbak. „Az anyagi háttér nem minden, de tény, hogyha valaki jó anyagi helyzetben van, akkor az általános elégedettségi szintje is sokkal magasabb, és kevésbé hajlamos arra, hogy belekössön a másik életmódjába” – magyarázta Takács Judit. De nemcsak a jólét, hanem a demokráciával való elégedettség is együtt jár a melegjogok elfogadásával. Nem véletlen, hogy a jól működő az északnyugat-európai demokráciákban elhanyagolható a homoszexuálisokat mereven elutasítók aránya. A European Values Study egész kontinensre kiterjedő felméréséből kiderül, hogy a melegjogok úttörőjeként a házasságot 2001-ben „kinyitó” Hollandiában 1990-ben és 2008-ban is mindössze 11 százalék volt azoknak az aránya, akik elutasították, hogy meleg szomszédjuk legyen, míg Írországban húsz év alatt 32-ről 20 százalékra csökkent. Ezzel szemben Romániában, Bulgáriában a társadalomnak továbbra is az embereknek több mint a fele mereven elzárkózik egy meleg szomszéd gondolatától.
A magyar társadalom sem tekinthető kifejezetten nyitottnak. De míg a European Values Study egész kontinensre kiterjedő felmérése szerint 1990-ben a társadalom 70 százaléka nem akart semmiképpen sem homoszexuális szomszédot, 2008-ra már csak kevesebb mint egyharmada.
Az is figyelemre méltó tény, hogy az ír fiatalok jelentős számban vettek részt a referendumon, sokan csak azért utaztak haza külföldről, hogy igennel szavazhassanak. Takács Judit szerint nem azért, mert mind melegjogi aktivisták lennének, hanem mert számukra a hátrányos megkülönböztetés minden fajtája elfogadhatatlan. Ezzel szemben a magyar fiataloknak van egy elég erős konzervatív rétege – amit nyilván nem lehet a gazdasági helyzettel és a demokráciával való elégedettség összefüggéseitől elválasztani.
Viszont a jogalkotással is nyitottabbá lehet tenni egy társadalmat. Írországhoz hasonlóan Spanyolország is erősen katolikus társadalomként él a köztudatban. 2004-es választási kampányában José Luis Zapatero egyértelművé tette, hogy ha kormányra kerülnek, a homoszexuálisoknak is lehetővé teszik, hogy házasodjanak és gyerekeket fogadjanak örökbe. A szocialisták programjának bizalmat szavazott a kormány, de a közvélemény-kutatásokból az derült ki, hogy a társadalom többsége nem akarja ezt a jogintézményt bevezetni. De 2005-ben Zapateróek mégis megtették. „Egy-két évvel ezután a 30-ról 60 százalékra nőtt a melegházasság támogatottsága. A jogalkotás egy eszköz, amellyel az állam azt üzenheti a polgárainak, hogy mindez rendben van” – mondja Takács Judit.
Az ír példa nemcsak a gyorsasága miatt egyedülálló, hanem azért is, mert olyan ritka alkalom volt, mikor a többség kiállt a kisebbségért. „Irigylem őket, de nem értek egyet azzal, hogy kisebbségi jogokról referendummal döntsünk. Arról se a nép döntött, hogy a fehérek és a feketék együtt utazhassanak a buszon” – teszi hozzá az MTA szociológusa.
Oroszország 2008-ban csatlakozott a European Values Surveyhez. Ahhoz a kérdéshez, amely arra kéri a válaszadót, hogy 1 és 10 között osztályozza, mennyire tartja megengedhetőnek, hogy a melegek és leszbikusok szabadon élhessenek, ahogy akarnak, az oroszok miatt egy lábjegyzetet kellett fűzni, amely megmagyarázta, hogy a szabadon élhessenek nem egyenlő azzal, hogy nincsenek bebörtönözve.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!