Csütörtökön parlamenti választásokat tartanak Nagy-Britanniában. Ha a Konzervatív Párt marad kormányon, az ígéretek szerint 2017-ben népszavazást tartanak az EU-tagságról. Közben Izland hivatalosan is leállította a csatlakozási tárgyalásokat. Az EU-ra több mint negyven éve nemet mondó Norvégia gazdasága virágzik, míg a kontinens alig lábalt ki a válságból. Van élet Európában az EU-n kívül is?
„A britek mindig is hűvösen és távolságtartóan néztek a kontinensre. De az utóbbi időben a nagyarányú kelet-európai bevándorlás kétségkívül felerősítette az EU-ellenes érzelmeket” – nyilatkozta Egedy Gergely Nagy-Britannia-szakértő. – „David Cameron miniszterelnök azonban nem amellett kampányol, hogy Nagy-Britannia lépjen ki az unióból, hanem az ország és az EU kapcsolatát szeretné átalakítani” – szögezi le a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora.
A legegyszerűbb akkor lenne a képlet, ha csütörtökön a Munkáspárt győzne, mert vezetője, Ed Milliband szerint drámai hiba lenne Nagy-Britanniát kiléptetni az unióból, és miniszterelnökként nem rendezne népszavazást.
Ám a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a toryk egy hajszállal megelőzik a Munkáspártot. Ugyanakkor 2010-hez hasonlóan abszolút többségre most sem számíthatnak: koalíciós kormányt kell alakítaniuk. De az eddigi partnereik, a liberális demokraták erősen Európa-pártiak, így nem valószínű, hogy belemennének a népszavazásba.
Ha Nagy-Britannia valamilyen módon mégis kilépne az EU-ból, Norvégiához, Svájchoz vagy Izlandhoz hasonló helyzetbe kerülne. „Ezek az országok távolságot tartanak az EU-tól, de a közös piac részeseiként az uniós jogszabályok döntő többségét át kell venniük, és közvetetten az EU költségvetéséhez is hozzájárulnak. A szabályozásokat azonban csak passzívan alkalmazzák, az aktív döntéshozatalban nem tudnak részt venni” – hívja fel a figyelmet Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.
A pénzügyi válságban megroppant Izland 2009-ben azért adta be a tagsági kérelmét, mert a tagság a stabilitást jelentette volna számára. Végül az EU adósságválságba került országaitól eltérő válságkezelési módszert választott. A bajba került bankokat hagyta csődbe menni, hatalmas tőkekorlátozást vezetett be, és az IMF szigorú programját hajtotta végre, melynek eredményeként a gazdaság mára növekedési pályára állt. Ráadásul komoly ellentétek merültek fel az EU-csatlakozási tárgyalások során az ország GDP-jének közel 27 százalékát adó vezető iparág, a halászat kapcsán. Így a 2013-ban megválasztott nacionalista párt nemet mondott a csatlakozásra. „Ennek ellenére ugyanúgy alkalmazzák az európai szabályozások nagy részét, Izland gyakorlatilag benne van az EU-ban, csak a döntéshozatalnál nincs ott” – állítja az uniós szakértő.
1972-ben a norvégok többek közt szintén a közös halászati politika bevezetése miatt utasították el a tagságot. A jelentős szénhidrogénkészletekkel és halászati szektorral rendelkező ország számára az EU-val az Európai Gazdasági Térségen keresztül fennálló laza kapcsolat elégségesnek bizonyult. De nem szabad elfelejteni, hogy Norvégia is hozzájárul az unió költségvetéséhez: minden állampolgár után 100 eurót fizetnek. Nagy-Britannia pedig 180 eurót, így ha részben ki is lépne az unióból, ha a közös piac része akarna maradni, terhei alig csökkennének – számolta ki az Open Europe londoni székhelyű kutatóközpont.
„Igaz, hogy az Egyesült Királyság az 1973-as csatlakozáskor valóban nem a legkedvezőbb feltételeket kapta, de erről bizonyos fokig maga tehet: ha részt vett volna az 1950-es években a közös piac létrehozásában, akkor jobb pozíciót vívhatott volna ki magának” – mondta Egedy Gergely, arra utalva, hogy a brit pénzügyi, szolgáltatási, reálszektor, de még a mezőgazdaság ezernyi módon kötődik az EU-hoz. Ha kilépnének az EU-ból, történelmi hibájukat ismételnék meg: gyakorlatilag részesei maradnának a szervezetnek, de az érdemi döntéshozatalból kiszorulnának.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
