Van miből pótolni

Most, hogy már bizonyosan elmaradt
a hétfőre betervezett
világvége (a szuperhold okozta
volna, ha netalán valaki lemaradt),
ideje megemlékezni arról,
pontosan milyen vésztartalékaink
vannak a posztapokaliptikus
időszakra.
Annál is inkább, mert ha nem
is a vég kezdete, de azért egy
fontos esemény a múlt héten
is akadt: fennállása óta először
kellett megbolygatni a sarkköri
génbankot, amit a modern Noé
bárkájának is neveznek. Nem véletlenül:
a hat éve üzemelő Spitzbergák
Nemzetközi Magbunker
a legnagyobb raktár, amelyben a
Föld jóformán összes növényének
magja megtalálható.
A számok igazán impozánsak:
jelenleg mintegy 4000 faj 860
ezer magja van elhelyezve a bunkerben.
És van még hely bőven –
a tároló kevesebb mint ötöde telt
meg.
Génbankok a világ minden
táján találhatóak (számuk nagyjából
1750-re tehető), céljuk az,
hogy megőrizzék a növény- és állatvilág
színe-javát, hogy ha valamilyen
katasztrófa miatt esetleg
egyes fajok veszélybe kerülnének
vagy kipusztulnának, újra lehessen
teremteni őket.
A Spitzbergákon található
magbank a világ legnagyobbja,
és ezt tartják a legbiztonságosabbnak
is. 120 méter mélyen
helyezkedik el egy homokkőhegy
gyomrában. Azért a Spitzbergákon
épült, mert a sziget
mentes a tektonikus mozgásoktól,
és az örök fagy hazájában garantálva
van az alacsony hőmérséklet
is, ami elengedhetetlen a
magok biztonságos tárolásához
(természetesen azért bőséggel
ellátták hűtőberendezésekkel
is). A magok tárolására készített
kamrákat egy méter széles
betonfal övezi, légkamrákkal és
nyomásálló ajtókkal védik őket.
Ráadásul az építők gondoltak a
jövőre is – nem csak a hegyben
mérhető sugárzási szintet mérték
meg, de a terület geológiai
szerkezetét is vizsgálták, majd
200 évre előre modellezték a
várható klímaváltozást és egyéb
folyamatokat is – ráadásul elég
drasztikusan, ugyanis számoltak
többek közt Grönland jégtakarójának
elolvadásával is. Ezek után
biztosak lehetünk abban, hogy a
Spitzbergákon tárolt magoknak
semmi bajuk nem eshet, még a
legnagyobb katasztrófák közepette
sem. S mint a világ legbiztonságosabb
tára, egyfajta vésztartalékként
is üzemel, ide küldik az
olyan területek magbankjainak
mintáit is, ahol valamilyen katasztrófa
miatt
veszélybe került a
helyi fajok tárolása.
Így tett például a Fülöp-szigetek
génbankja is, ahol az árvíz tette
tönkre a tárolókat, de Afganisztán
és Irak háború sújtotta területeiről
is mentettek át a norvég bunkerbe
mintákat. Elméletileg a Siptzbergákon
szigorúan őrzött bunkerből
csak az utolsó utáni pillanatban lehet
magokat kérni – ez ugyanis szó
szerint a vésztartalék.
Most újra kitárult a génbank
ajtaja, de nem befelé, hanem kifelé
szállították a magokat: a Száraz
Területek Nemzetközi Agrárkutatási
Központja (ICARDA) nevű
közel-keleti szervezet kért 130
doboznyi mintát vissza a norvégoktól,
ugyanis a szíriai polgárháború
miatt az Aleppóban üzemelő
magbank elérhetetlenné vált.
A szárazsághoz jól alkalmazkodó
növényeket, többek között búza-,
árpa- és fűmagvakat igényeltek,
mely növények az aszály sújtotta
területeken segíthetnek az élelmiszerpótlásban.
Valójában ugyanis ez a magbankok
célja – hogy garantálják a
folytonosságot, és lehetőséget teremtsenek
a megváltozott körülmények
közepette is biztonságos
növénytermesztésre. Egyrészt azzal,
hogy a megőrzött magokat
időről időre felhasználják olyan
területeken, ahol szükséges, másrészt
azért, mert a klímaváltozás
viszontagságait tűrő új növények
nemesítéséhez is óriási szükség
van rájuk.

Mást is tárolunk

Vannak tehát azok a génbankok,
amelyeket az egyes országok
(köztük természetesen Magyarország
is) létesítenek, hogy saját
növényvilágukat megőrizzék. De
másmilyen bankok is üzemelnek
a világban.
Egy részük kifejezetten egyes
fajtákra koncentrál – van például
rizsbank is. India északkeleti részén,
Oriszában egész pontosan 42
ezer rizsfajtát konzerváltak későbbi
felhasználás, illetve kutatás céljából.
Soknak tűnik? Annyira nem
is sok – babból mintegy 30 ezer,
búzából viszont legalább 200 ezer
különböző fajta létezik. Szóval van
mit gyűjtögetni…
És természetesen nem csak a
növények, de az állatok számára
is van megoldás: igen alacsony hőmérsékleten
(mínusz 196 fokon)
tartósított génjeik, embrióik, tojásaik
vagy spermáik a kihalásközeli
fajok megmentésének zálogai
lehetnek. Természetesen nem
csak azon fajok megmentése a cél,
amelyek élőhelyük fokozatos eltűnése
vagy más fajok miatti kiszorulásuk
okán veszélyeztetve vannak,
de a növényekhez hasonlóan
az időjárási körülményeknek és
egyéb nehézségeknek is ellenálló
fajok tenyésztése is fontos része a
munkának. Ilyen például hazánkban
a Magyar Kisállatnemesítők
Génmegőrző Egyesülete, ahol az
őshonos, de majdnem végleg eltűnő
baromfifajtákat sikerült újraéleszteni.
De ami még ennél is fontosabb
– bár az apokalipszis felől
nézve talán ijesztőbb is –: világszerte
működnek vírusbankok
is, ahol a Föld pusztító járványainak
kórokozói lapulnak takaros
kis kémcsövekbe töltve.
És természetesen a megfelelő
biztonsági előírások mellett,
szigorúan lakat alatt őrzik őket.
Hogy mégis minek? Tegyük
fel, hogy valamilyen okból felbukkan
egy régóta nem látott
járvány, némileg megváltozott
formában. Jól jönnek ilyenkor
a mára inaktív vírusok – segítségükkel
ugyanis a kutatók
gyorsan, hatékonyan képesek
új ellenszerek kifejlesztésére.
És itt jön képbe újra a globális
felmelegedés: az olvadó jégtakarók
alól rég elfeledett betegségek
bukkanhatnak elő, mutálódhatnak
és söpörhetnek végig
legyengült szervezetünkön. Így
már valóban közelinek tűnik
az apokalipszis is. De senki ne
aggódjon: jöjjön bármikor, a következő
napon lesz a tárban növény
is, állat is, (bátrabbaknak
vírus is), amiből új életet lehet
majd teremteni. Már ha lesz,
aki elültesse azokat a magokat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!